Fény az egykori sóbányában – huszonnegyedik erdélyi történet a jövőből

– Azért kiküldök egy drónt – mondta a nő, félig magának, miközben rá is bökött a nagy, homorú érintőképernyőn az indításra, de azért elég hangosan, hogy a társa is hallja a másik munkaállomásnál, a félhomályos vezérlőben. Egy órája kezdték az éjjeli műszakot, tíz óra volt. A férfi valamit mormolt, ő viszont nem értette, mit.

Nem mintha szüksége lett volna a másik beleegyezésére – egy felderítődrón kiküldéséről bármikor dönthetett saját hatáskörben. Így rakta össze a Tanács a protokollokat, a lehető legrövidebb döntéshozatali lánccal, a hatékonyságra összpontosítva. Ha egy operátor úgy döntött, hogy indokolt kiküldeni egy drónt, akkor egyszerűen kiküldte, nem tartozott magyarázattal senkinek. Az operátorokat eleve úgy szelektálták és képezték ki, hogy gyakorlatilag nem hoztak rossz döntéseket. A Központ eddigi négy éves működése alatt legalábbis nem történt ilyesmi.

ahonnan hat perccel ezelőtt bejöttek azok a szokatlan adatok. Az egyik rögzített mérőautomata jelzett mágneses fluktuációkat és hőmérséklet-ingadozásokat a hatáskörzetében, hét kilométeres távolságból. Ez nem volt annyira szokatlan, bár a hasonló jelenségeket eddig csak délkeleten, a Kárpát-kanyarulathoz közeli vulkanikus térségben tapasztaltak.

Megjelent a drón pályája a képernyőn, gyorsan mozgott a fényes pont, egyenesen a közép-keleti régió felé, nyolcszáz méter magasan. Még néhány perc, és odaér, aztán csak győzzék fogadni az adatáradatot. A drónok a fix mérőállomásoknál jelentősen nagyobb, részletes adatmennyiséget közvetítettek.

– Na lássuk csak – a nő előhívta a célpont részletes térképét a főképernyőjén, mellette, egy kisebb panelen a térség részletes domborzati és geofizikai adatai pörögtek. – Szováta-Parajdi régió… B4-es keleti térség…. Igen, ez a régi sóbánya lesz. De hát az évtizedek óta csendes terület – pillantott át a társára, aki szintén a képernyőire meredt.

– A szeizmikus profil szinte változatlan, pedig emlékszel, amikor a Csomádról jöttek hasonló adatok… – enyhe értetlenséggel a szemében nézett fel a férfi az adatfolyamból.

vágta rá rögtön a nő. Hogyne emlékezett volna, az volt az az esemény, ami után létrehozták a Központot.

Azóta sem tudták megfejteni, mi történt négy évvel ezelőtt, hogy honnan származott az a minden bizonnyal mesterséges eredetű tárgy, ami mélyen a Szent-Anna-tó alatt a kőzetbe ágyazódva megakadályozta a Csomád-vulkán kitörését, majd nyomtalanul eltűnt. A tudományos közösség jobb híján, kizárásos alapon két, azóta is bizonyítatlan, igen vad hipotézis mentén kutakodott, konferenciázott és vitatkozott igen hevesen. Az egyik szerint az objektum interdimenzionális materializáció, a másik szerint viszont időutazás eredményeként került a tó alá – más „észszerű” magyarázat egyszerűen nem létezett. Ezután rakták tele automata szenzorállomásokkal az egész Kárpát-medencei nagyrégiót, ezután jött létre a Központ öt területi alegységgel, köztük a marosvásárhelyivel, amelynek operatív termében most ültek.

Egyre növekvő érdeklődéssel várták a drón adatait. Négy év alatt egyszer sem kellett az legmagasabb, A1-es fokozatú riasztási protokollt alkalmazniuk, bár a szenzorautomata-hálózat bőven jelzett szokatlan jelenségeket, és a drónokat is sokszor kellett kiküldeni. Az így begyűjtött adatok elemzése még mindig kezdeti fázisban volt, néhány tudós azonban már most olyasmiről beszélt, amiből később egy teljesen új világértelmezési keretelmélet alakulhat ki. A Föld organizmus-elmélete, így nevezték.

automatikusan bekapcsolt a terem hatalmas operatív képernyője, nagy felbontású élő képek jelentek meg rajta. A drón elérte a célpontot és azonnal elkezdte az adatgyűjtést. Éjjellátó kamerája zöldes alapszínű, de borotvaéles képet közvetített. Erdős dombok, egy közöttük futó, évtizedek óta nem használt, itt-ott benőtt aszfaltút kanyargó csíkja, elhagyatott épületek düledező maradványai suhantak el alatta, majd a gép csökkentette sebességét és egy éles balkanyarral rárepült a célterületre.

A drón száz méteres magasságból küldött szinte állóképet. A nő manuális vezérlésre váltott és elkezdte körbepásztázni a gép kamerájával a területet. Társa közben hangosan olvasta az adatokat a képernyőjéről:

Arra számítottak, hogy az egész tárnarendszer beomlik, de ez nem történt meg. A teljes bányarendszert jelenleg is telített sóoldat tölti ki. Mivel a lakosság megélhetése a bányától függött, a település és a környéke hamarosan elnéptelenedett. A térség jelenleg teljesen lakatlan. Különösebb esemény, incidens azóta sem történt a környéken.

– És most sem látok semmi különöset a normál vizuálison – a nő most már a megfigyelési protokollnak megfelelően hangosan mondta, hogy épp mit csinál. – Kompozit szkennelés fut, ugyanolyan mágneses fluktuáció és hőmérsékleti értékek, mint amit a szenzorautomata is jelzett. Átváltok infravörösre. Húúú, azta….

Mindketten meredt szemmel bámulták a nagy monitort, ami hirtelen kivilágosodott, ahogy a drón kamerája átváltott infravörös tartományra.

– Felviszem háromszázötvenre, túl alacsonyan van – a kamera addig statikus képe moccant egyet, a látvány zsugorodni kezdett ahogy a drón emelkedett, majd háromszázötven méteren megállt. Azonnal megjelentek a mérési adatok a kép sarkában.

– Na ez… Látod, ugye? Az a hatszáz méteres átmérőjű térség, pont ott volt a sóbánya. Mi a fenétől lett ennyire meleg? Mit meleg… forró! Ötvenhárom fok, te jó ég! – a nő érezte, hogy az adrenalintól kicsit elszorul a torka.

– Indítom a teljes mélységi szkennelést – a társa sem volt kevésbé izgatott, ahogy az ujjai sebesen jártak a menürendszerben.

A drón most gyorsan süllyedni kezdett, aztán tíz méteren megállt és megkezdte a térség mélységi letapogatását. Huszonhat percig dolgoztak a műszerei, de ebből még semmi nem látszott, mivel a valós időben érkező megfigyelési adatokat a Központ mesterséges intelligenciájának kellett összeraknia és megmutatható formába öntenie. Ők ketten addig tűkön ülve nézegették a nagy képernyőn futó infravörös képeket.

– Mi az ist… – a nő elharapta az önkéntelenül kibukó káromkodást, ahogy a székét hátralökve felugrott a pultja mellől.

– Világít az egész! Az egész kurva bányában világít a víz!! Látod? – persze, hogy látta a társa is, de a nő izgalmában kimondta minden gondolatát.

– A felszín stabilan ötvenhárom fok, kilencszáz méteren hetvennégy fok! Dinamikai viszkozitás a normál telített oldat három és félszerese, fajlagos hőkapacitás négyszeres!! De ez lehetetlen! És világít!

– jelent meg az élénkvörösen villogó, nagybetűs felirat a nagy operatív képernyő alján.

A nő remegő ujjakkal választotta ki a biztonsági menüsort, megerősítette személyazonosságát, indította el a legmagasabb, A1-es fokozatú riasztást, majd a rendszer kérésére még háromszor, tíz-tíz másodperces várakozási idő után leokézta. A képernyőről minden addigi adat eltűnt, csak egy nagy vörös felirat jelent meg rajta:

A1-ES BIZTONSÁGI PROTOKOLL ELINDÍTVA.
A RENDSZERHEZ VALÓ OPERÁTORI SZINTŰ HOZZÁFÉRÉS MEGSZŰNT.
VÁRJA A HELYÉN A TOVÁBBI UTASÍTÁSOKAT ÉS AZ ILLETÉKES SZEMÉLYZET MEGÉRKEZÉSÉT.

Mindketten tudták, hogy a szokványosnak induló éjjeli műszakuk ezzel véget ért, felfedezésük ezzel biztonsági kérdéssé vált, kezelését azonnal átveszi a hadsereg, és pár perc múlva már egyenruhások nyüzsögnek majd a vezérlőteremben. Ültek szótlanul a magas támlájú műveleti foteljeikben, de az agyukban sebesen pörögtek a gondolatok.

– A dédnagyapám parajdi volt – mondta bele a csendbe a nő. A társa nem válaszolt semmit, csak moccant egyet a fotelben, ahogy elgondolkodva megvakarta a rövid szakállát.

Sorozatunk korábbi részei:

• Téridőzavar – huszonharmadik erdélyi történet a jövőből
• Célponttévesztés – huszonkettedik erdélyi történet a jövőből
• Hetvenkét órával a nyári napforduló előtt – huszonegyedik erdélyi történet a jövőből
• Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
• Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
• Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből
• Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből
• Ólomszarkofág a mélyben – tizenhatodik erdélyi történet a jövőből
• Plazmavágó-blues – tizenötödik erdélyi történet a jövőből
• Húsz fényévre a Földtől – tizennegyedik erdélyi történet a jövőből
• A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből
• Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
• Mostantól jobb! Mostantól kényelmesebb! – tizenegyedik erdélyi történet a jövőből
• Pityókaföld az erdőben – tizedik erdélyi történet a jövőből
• Az alvó vulkán mélyén – kilencedik erdélyi történet a jövőből
• Menekülés a Székelykőre – nyolcadik erdélyi történet a jövőből
• Út a mélyből – hetedik erdélyi történet a jövőből
• Az Indulás előtt – hatodik erdélyi történet a jövőből
• Demokratikus szavazás – ötödik erdélyi történet a jövőből
• Műszaki hiba – negyedik erdélyi történet a jövőből
• Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből
• Találkozás a gyergyói erdőben – második erdélyi történet a jövőből
• Erdélyi történet 2154-ből