A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből

Egy szerves és egy szervetlen szempár követte, ahogy a szöcske kissé oldalra dőlve, alacsonyan elhúz a kis tisztás fölött. Láthatóan bajban volt, az egyébként csak alig hallható surrogással repülő gép most enyhén gurgulázó zajokat adott ki, ahogy olyan tizenöt méterrel a fák koronája fölött eltűnt délkeletre, a Fogarasi-havasok irányába.

– Le fog zuhanni – szólalt meg kellemesre hangolt, de szenvtelen baritonon az android. Néhány méterre állt, a férfival szemben, a kidőlt fa törzse mellett.

– Le – dünnyögte kelletlenül a férfi és lenyelte hirtelen mérgét, ami annak ellenére buzgott fel benne, hogy már hónapok óta együtt dolgozott az androiddal, de még nem tudta megszokni, hogy az kimondja, amire ő gondol, közvetlenül a megszólalása előtt. A kettejük közötti kortikális kapcsolatot ugyan egyetlen gombnyomással bármikor leállíthatta volna, de a GU-R-1X típusú droid feladata éppen az volt, hogy a gondolatszinkronizáció révén, szóbeli utasítások nélkül is éppen azt csinálja, amit kellett. A férfinak elég volt csak ránézni a fára, a droid máris mozdult és csinálta. Ez jelentősen felgyorsította a nagy fatörzsek mozgatását.

gyakran átcsúsztak olyan gondolatok is, amelyek nem a munkavégzésre vonatkoztak. Ilyenkor az android tizedmásodpercekkel a férfi megszólalása előtt kimondta, amire az gondolt. Gyurix – így nevezte az androidot, annak persze teljesen mindegy volt, hogyan szólítja. Azért tervezték humanoid formára, hogy ezzel is csökkentsék valahogy az ehhez hasonló távoli vidékeken dolgozó emberek magányát.

A férfi letette a fatörzsre a nehéz emelő-ültető gépezet vezérlőpanelét és elindult abba az irányba, ahol a szöcske eltűnt. Gyurix szinte azonnal követte szinte teljesen emberszerű mozgásával.

Olyan háromszáz métert baktattak az erdőben, amikor a fák között feltűnt a gép. A szöcske az oldalára rogyva, egyik vezérsíkjának roncsain, két nagy fának dőlve feketéllett. Mellette egy alak állt bő sötétkék overallban és a csuklópanelét nyomogatta. Ezekben a fürge, legfeljebb négyszemélyes repülő járművekben manapság már nem lehetett még csak megsérülni sem, mivel a baj esetén leváló utasmodulba beépített biztonsági rendszereknek köszönhetően akkor is mindenki sértetlenül szállna ki, ha a gép orral előre csapódna a földbe.

A férfi lába alatt megreccsent egy ág, mire az alak összerezzent, felkapta a fejét és egyenesen rájuk nézett. Ahogy levette a vékony taktikai sisakját, megrázta a fejét, a vállain pedig szétterült a dús gesztenyebarna hajzuhatag.

A férfi majdnem belerúgott mérgében, mert nem tudta megítélni, hogy a nő meghallotta-e a droid beköpését – az ő gondolatát.

Közelebb léptek a nőhöz, a férfi igyekezett azt sugározni, hogy nincs ellenséges szándéka. A nő is tett néhány lépést, aztán megállt és visszanézett az összetörött szöcskére.

– Láttam a géped… a közelben dolgoztam – szólalt meg a férfi, kicsit bénán, úgy érezte.

A nő határozottan a szemébe nézett, vizsgálóan, bár az arca nyugodt maradt. Röviden odaköszönt. A férfi fáradtságot érzett ki a hangjából és most, hogy közelebb jött, a szemein is látta a kimerültséget. Meg valami alig rejtegethető, határozott tüzet a tekintetében.

– Egyszer csak elment a tolóerő… Alig volt időm lejjebb jönni. De ez már menthetetlen – intett a szárnyaszegett szöcske felé.

A férfi horkantott egyet és a droidra vetett haragos pillantással egyidejűleg a csuklópaneljéhez kapott és egy gyors simítással bontotta a kortikális kapcsolatot, majd elvörösödve nézett vissza a nőre.

– Az androidom, tudod… Szóval én itt élek a környéken, segíthetek. De mi történt, hova igyekeztél? Ezen a vidéken nem szoktak szöcskével röpködni. Ami azt illeti, nem csak szöcskével, másképp sem nagyon jár erre ember.

A nő néhány másodpercig hol a férfira, hol a mellette ácsorgó androidra nézett és meggyőződhetett róla, hogy nem ellenségesek, mert egy halk sóhaj kíséretében láthatóan leengedett valamennyire. A szemében is csökkent a fura feszültség, most csak egyszerűen fáradtnak látszott.

– Rendben, köszönöm, veletek megyek – mondta csendesen.

De az óvatossága még akkor is érezhető volt, amikor már a domboldalban álló összkomfortos, tágas lakókonténer teraszán ültek, a lezuhant szöcskétől jó tizenöt kilométernyire.

A férfi röviden elmondta, két évvel ezelőtt helyezték ide, és az volt a dolga, hogy az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabb, rendkívül erős viharokban kidőlt fákat visszaültesse a helyükre.

A régebben letarolt domboldalakat folyamatosan erdősítették ugyan, de az éghajlatváltozás hatásai, például a durva talajerózió miatt ez nem ment könnyen, ezért nagyon is megérte egy-egy idősebb fát visszaültetni a helyére, ha kidőlt.

Ehhez megvolt minden technológia, az intelligens erőgépek, a biológiai rekonstrukciós technikák, most meg pár hónapja Gyurix is itt volt vele. Ránézett a teraszajtó mellett csendben álldogáló droidra – most nem szólt bele semmibe, mert a kortikális kapcsolatot azóta sem állította vissza. Egyedül élt itt – zárta a mesélést –, de nem teljesen elszigetelve, ott volt az intervízió és az omninet, meg az engedélyezett kommunikációs csatornák a közösségi csoportokkal. Több volt a semminél, pedig minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.

A nő meghallgatta, majd kicsit akadozva, de aztán belemelegedve beszélni kezdett. A kolozsvári megalopolisz nyugati részében élt, magas beosztású kommunikációs mérnökként dolgozott évekig. Aztán kapcsolatba került az ellenállással, pontosabban ők közelítették meg, kisebb szívességekkel, majd megbízásokkal. Képzettségével és képességeivel, az egyre komolyabb megbízások teljesítésével olyan szintre fejlesztette hacker-tevékenységét, amiről programozó kollégái álmodni sem mertek.

mivel az évek óta szinte kizárólag csak génmódosított marharépát és ízetlen borsót tervezett be a megalopolisz éves zöldség-ellátásába, az ellenállás emiatt pedig ismét megkereste, elkövetett egy apró hibát. Általános vizsgálat indult, amelynek néhány részlete „kiszivárgott” az amúgy hivatalos vezetés által ellenőrzött médiába, ő pedig tudta, hogy szorulni kezdett a hurok körülötte, és csak napok kérdése, hogy a biztonsági droidosztag rátörje az apró lakrésze ajtaját.

Az ellenállás szerzett neki egy hivatalos jelzésekkel ellátott szöcskét, megkapta az adatokat a régió délkeleti határán, a Fogarasi-havasokban működő összekötők felé, ő pedig egy hajnalon útnak indult. Eddig jutott, amikor meghibásodott a szöcske hajtóműve és lezuhant, bár ezt a nő kényszerleszállásnak nevezte.

Mire befejezte a mesélést, teljesen besötétedett, a nő pedig már alig bírta nyitva tartani a szemét. A völgyből langyos levegő szállt fel a lakókonténer teraszáig, a férfi ételt tett az asztalra, de a nő alig nyúlt hozzá. A konténer hátsó felében, egy kisebb helyiségben készített neki fekhelyet, majd miután a nő visszavonult, a férfi még elidőzött egy kicsit a teraszon.

– Gyurix, hallod… – szólt oda a még mindig némán álldogáló androidnak. – Mekkora most a járműforgalom a délkeleti határon, a brassói körzetben?

A droid azonnal válaszolt. – A szokásos gyér forgalom, éjjel lényegében nulla.

– A kis siklónkban mennyi üzemanyag van? – kérdezte óvatosan.

– Kilencvenhét kilométerre elegendő – mondta azonnal Gyurix.

– Tudod, hogy nem hagyhatod el a szolgálati helyed – csapott le azonnal a droid.

– Jó, akkor tegyük fel, hogy ha valaki arra jogosult innen indulna a Fogarasba és vissza, elég lenne-e az üzemanyag a siklóban?

– Elég, maradna még tíz kilométerre való üzemanyag – vágta rá rögtön Gyurix.

A férfi elgondolkodva állt fel, később az ágyában fekve még sokáig nézte a sötétséget.

Amikor felébredt, kinn már sütött a nap. Egy pillanatig álmosan, üres aggyal bámulta a padlón az ablak fénynégyzetét, majd észbe kapva felugrott. De rögtön le is fagyott, ahogy kilépett a nappaliba és odapillantott a nagy képernyőre a szemközti falon. A panelen egy néhány soros szöveg állt, gyorsan átfutotta, majd alaposabban is elolvasta:

Odalépett a számítógéphez, a kisebbik képernyő egy villanással életre kelt. A médiadekódolóban az eddigi négy elérhető omnivízió-csatorna helyett most 325 szerepelt. A közösségi csetszobák listáján meg sem tudta számolni az elérhető csoportokat – megdöbbenve nézte, hogy most olyan témák is megjelentek, amikről az engedélyezett közösségi csoportokban tilos volt beszélni. Ahogy bezárta a csatornalista ablakát, összerezzent, mivel a képernyőn felugrott egy kis ablak, benne egyetlen jól ismert kép, a mosolygó sárga fejes ikon, majd pár másodperc múlva el is tűnt.

A férfi hátralépett egyet, még mindig a kis képernyőt bámulva, majd a sarokba nézett, ahol Gyurix a töltést és a karbantartó adatkapcsolatot is biztosító aljzathoz csatlakozva állt mozdulatlanul.

– Gyurix… – a droid életre kelt és feléje fordította a fejét.

– A nő, aki tegnap… Hova lett? – a férfi zavarodottan próbált operatív hangon beszélni.

– Hát a nő, aki… Akivel tegnap este hazajöttünk és a teraszon hosszasan…. – a férfi most már teljesen összezavarodott.

– Tegnap ketten jöttünk haza a nagyobbik siklóval a D5-ös munkakörzetből, te vacsoráztál, majd lefeküdtél. Nem volt semmiféle nő – a férfinak az volt az érzése, hogy Gyurix szemrehányóan néz rá. Behunyta a szemét, úgy kérdezett ismét, de sejtette a választ.

– Mennyi üzemanyag van a kisebbik siklóban?

– Nem tudom, hogy most mennyi van benne. De bizonyára emlékszel, hogy a kisebbik siklót négy nappal ezelőtt elvontattuk a brassói bázisra generáloztatni, miután a B3-as körzetben ráfarolt a faültető gép.

A férfi nem szólt semmit, csak az ablakhoz lépve hosszasan bámult le a völgyre, majd fölötte el, kissé oldalra, a K4-es munkakörzet felé, ahol ma kidőlt fenyőket kellene visszaültetniük a talajba.

Aztán elővett egy kis hátizsákot és pakolni kezdett. A GU-R-1X droid mozdulatlanul nézte a hátát.

A sorozat korábbi részei:

• Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
• Mostantól jobb! Mostantól kényelmesebb! – tizenegyedik erdélyi történet a jövőből
• Pityókaföld az erdőben – tizedik erdélyi történet a jövőből
• Az alvó vulkán mélyén – kilencedik erdélyi történet a jövőből
• Menekülés a Székelykőre – nyolcadik erdélyi történet a jövőből
• Út a mélyből – hetedik erdélyi történet a jövőből
• Az Indulás előtt – hatodik erdélyi történet a jövőből
• Demokratikus szavazás – ötödik erdélyi történet a jövőből
• Műszaki hiba – negyedik erdélyi történet a jövőből
• Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből
• Találkozás a gyergyói erdőben – második erdélyi történet a jövőből
• Erdélyi történet 2154-ből