Ha minden a tervek szerint megy, néhány év múlva megérkeznek a nagy telepes-hajók. Addig kettejük dolga lesz az első közvetlen bolygószkennelés és a megfelelő helyek kiválasztása után a felszínen elhelyezni az irdatlan terraformáló berendezéseket.
Fotó: DeepAI.org
Érezte, amint a vér keringeni kezd az agyában. Nem volt kellemetlen érzés, csak annyira fura és idegen, hogy beleborzongott volna, ha lett volna hozzá elég ereje. De egyelőre még a szemét sem tudta kinyitni, csak feküdt mozdulatlanul. Hallotta, amint halk zizzenéssel elindult az injekciós egység, hogy a bal karját körülfogó széles, két hüvelykujjnyi vastag gyűrűn keresztül a testébe juttassa a revitalizáló oldatokat. Szinte azonnal érezte a hatását, most már megborzongani is volt ereje.
Lassan kinyitotta a szemét, meglepetésére majdnem teljesen tisztán látta a mennyezeti szerelvényeket, pedig az altatás előtt azt is elmagyarázták neki: lehetséges, hogy ébredés után nagyon homályosan, vagy néhány percig egyáltalán nem fog látni. Teljesen normális – mondták –, ha hosszú évekig nem használod a szemed.
Most már teljesen kitisztult a tudata. Hallotta a hajó zajait, és ahogy óvatosan, csak a szemeit mozgatva körülnézett, sorra érzékelte a fényeket és a tárgyakat is. Jól ismert környezet volt, mivel az ébresztési protokollt orrvérzésig elgyakorolták a szimulátorban. Hallotta az életjelmonitorok pittyegéseit – egy földi kórház intenzív osztályán ezek riasztó zajok az élet és halál határán, de itt azt jelezték: minden rendben van és főleg rendben is lesz. Ettől kellemes érzés töltötte el.
Lassan megmozdította a lábát, sokkal könnyebben ment, mint gondolta. Persze, ha a teljes izomrendszerét nem stimulálják a testére erősített elektródák, akkor most moccanni sem tudna.
Akkor is, ha a gépek egyébként életben tartják, ráadásul elhanyagolható mértékű öregedéssel.
„Huszonhárom év... te jó ég, a Földön ezalatt 53 év telt el, magamon tapasztalom a speciális relativitáselméletet” – öntötte el a tudatát az izgalom, de azt is rögtön felismerte, hogy ezzel most nincs ideje foglalkozni. Majd később. „Tisztára olyan ez az ébredezés, mint az Alienben” – futott még át az agyán. Mostanra teljesen magához tért.
Néhány perc múlva már a gépágy szélén ült, az elképesztően bonyolult szerkezetek gyűrűjében, feje fölött a pár perce felnyílt hibernátor vastag, műszerekkel, fényekkel és vezetékekkel telezsúfolt fedelével.
Már nem csak az életjelmonitorok hangjából szűrte le, de látta is, hogy valóban minden rendben: vele szemben, ugyanolyan gépágyon egy hozzá hasonlóan didergő és meztelen alak ücsörgött. A fickó ráemelte a szemét és erőtlenül elvigyorodott:
– Megérkeztünk, faszikám.
A bolygó, ahova megérkeztek, a Gliese 581g emberi léptékkel igen távol, 20,5 fényévre, azaz 193,8 billió kilométerre volt a Földtől a Mérleg csillagképben – nézegette az ölében fekvő táblagépen, és arra gondolt, hogy ekkora távolságot szinte értelmetlen kilométerben kifejezni, mivel ésszel fel sem lehet fogni.
Huszonhárom évig repültek mélyaltatásban, a fénysebesség 89 százalékával. 962,6 millió kilométer óránként. Ez megint olyan adat volt, amit az emberi agy nem igazán tud feldolgozni, de a tájékoztatást összeállító mérnökök valamiért fontosnak tartottak megadni – nézett fel a táblagépről a panorámaablakra a megfigyelőfedélzeten.
– Hallod-e, Gábor – társa már percek óta bámult ki az ablakon, kezében egy hatalmas termobögrével. – Ez a Gliese… innen nézve még inkább olyan, mint a Föld – ez inkább érzelmi megnyilvánulás volt, mintsem magvas kijelentés.
Mert hogy mindketten tudták, hogy a Gliese 581g a Földhöz hasonló bolygó, ezt már 2010-es felfedezése óta sejtették, 2046-ban a Woodrow-teleszkóprendszer meg is erősítette. A bolygó optimális távolságra volt a napjától ahhoz, hogy víz legyen rajta. 2052-ben azt is sikerült kideríteni, hogy a légkörében 21,8 százalék az oxigén – alig több, mint a Földön, a gravitáció pedig nagyjából ugyanakkora. Végül erre a döntő felfedezésre alapozták a Gliese-projekt beindítását.
– jutott eszébe Gábornak és összeszorult a szíve.
– Vajon ezt is szétverjük, Vasile? – mormogta elmélázó hangon, de a szemét nem tudta levenni a bolygóról, amely fölött az hajójuk most orbitális pályán keringett 42 ezer kilométeres magasságban. Társa csak megköszörülte a torkát, de nem válaszolt.
Hogy a fenébe sikerült egy magyart és egy románt kiválasztani erre a küldetésre? – jutott eszébe Gábornak – ismét, mert a kiképzés során folyton ezzel cukkolták egymást Vasiléval. Gábor a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum egyik utolsó magyar nyelvű évfolyamán végezte a középiskolát 2059-ben. Egy év múlva már az MIT-n tanult űrhajómérnöki szakon, később jött a planetológiai doktorátus, majd további szakosodások. Mire felocsúdott, a Gliese-misszió kiválasztottjai között találta magát.
Vasile első generációs amerikai volt, négyéves korában emigrált Gyulafehérvárról a szüleivel, akiknek gondjuk volt, hogy ne feledje gyökereit. Szakmai pályája a Gáboréhoz hasonlóan alakult, és a közös származás is hozzájárult, hogy erős kémia alakuljon ki közöttük. Ez igen hasznos volt a kiképzés során, amit a két Gliese-kiválasztott azzal fűszerezett meg, hogy régi nacionalista sértegetéseket és más román–magyar szívatásokat vágtak egymás fejéhez. Ők persze nagyokat röhögtek ezen, de a műszaki és tudományos csoport nem díjazta. Legalábbis eleinte, később rájöttek, mekkora kötődéserősítő hatásuk van a politikailag legkevésbé sem korrekt, gyakran alpári beszólásoknak.
Aztán amikor a mesterséges intelligencia ismételten is magasan a legnagyobb pontszámot adta Vasile és Gábor párosának a többi jelölt közül, senki nem foglalkozott kettejük közös származásával.
Ha minden a tervek szerint megy, néhány év múlva megérkeznek a nagy telepes-hajók. Addig kettejük dolga lesz az első közvetlen bolygószkennelés és a megfelelő helyek kiválasztása után a felszínen elhelyezni és beüzemelni az irdatlan terraformáló berendezéseket. Ezek most mélyen a hajó gyomrában várták a bevetést, amire hónapok, de talán csak egy év múlva kerül sor. Addig a gigantikus hajó gyakori pályamódosításokkal, közepes orbitális pályáról teljesen feltérképezi a Gliesét és elvégzi az összes bolygószkennelést.
– Nézd csak azt a hegyvonulatot – mutatott ujjával a tűéles holografikus bolygókép egyik felnagyított részére Vasile a nagy operatív teremben. – Itt az északi 45. szélességi körön… Látod?
Gábor odafordult az egyik műszerpulttól – Hol… Ja látom… Szépen kanyarodik. Te jó ég!
A hegyvonulat, amire Vasile mutatott, a megszólalásig hasonlított a Kárpátokhoz. Kicsit szélesebb volt és a kanyarulata is valamivel enyhébb volt, de a hasonlóságot csak az nem vette észre, aki nem akarta. Még egy kis visszakanyarodó hegység is volt a végén, mint az Erdélyi Szigethegység, húsz fényévnyire a Földön.
Percekig álltak a hologram előtt, és mint két tizenéves, fellelkesedve mutogatták egymásnak a térképet. Aztán Gábor felkapta az adatbeviteli egységet és rápötyögte a hologramra, hogy Marosvásárhely, majd a címkét gondosan odaigazította „a helyére”. Mire Vasile kikapta a kezéből a terminált és odaírta: Alba Iulia. Erre Gábor válaszul: Székelyudvarhely. Vasile: Cluj-Napoca. Ekkor már nagyon röhögtek.
Mire befejezték, az egész Gliese-Erdély tele volt településnevekkel, fele románul, fele magyarul.
Mindketten a terraformálók kettős, egymással szembefordított irányítópultjainál ültek, közöttük képernyők és műszerek tornyaival. Az irdatlan gépek felszíni célrégióit már kijelölték. Nem kellett hajszálpontos koordinátákkal dolgozni, az volt a lényeg, hogy a 28 leszálló terraformálót nagyjából egyenletesen helyezzék el a négy kontinensen.
Két pár szem nézte meredten a képernyőt, négy kéz siklott sebesen a billentyűkön és az irányítóeszközökön. Pontos adatok hiányában a leszállási helyszínek tervét nem hozhatták otthonról, nekik kellett az itt megfigyeltek alapján kidolgozni. A kényelem kedvéért úgy rakták össze a tervet, hogy földi nevekkel dolgoztak, és nagyjából azok gliesei helyét jelölték meg a bolygó térképén.
Aztán utoljára ellenőrizték az adatokat, és elérkezett a terraformálók kirajzásának pillanata. Az Új Honfoglalás – ahogy Gábor mondta korábban. Ahogy adták ki a parancsokat, a hatalmas, leszállóegységekkel egybeépített gépek sorra repültek ki a vezérlőteremtől messze lenn és hátul a hajótestből, és vették az irányt a „Nagy Sós Tavak”, „Amazónia”, „Skandinávia”, „Toszkána”, „Irak” vagy „Tibet” felé.
Aztán az indító parancsokat sorra kiadó két kézpár közül az egyik egy pillanatra megállt a levegőben. Majd sebesen gépelni kezdett a billentyűzeten, a „Dél-Szerbia” célpontot pedig átírta „Közép-Erdély” koordinátáira.
Ám amikor a parancsot az új leszállási helyszínnel leokézta, a rendszer pittyent egyet. „Ehhez a leszállási helyszínhez már hozzárendelődött egy terraformáló” – jelent meg a képernyőn.
Egyszerre ugrottak fel a magas támlájú székekből és a műszerkonzolok fölött egymásra meredtek. De csak néhány másodpercre, aztán fulladozó röhögéssel hulltak is vissza ülőhelyükre.
Tíz perc múlva az összes terraformáló elhagyta a hajót. Pálinka – pötyögte be Gábor az italszintetizátor érintőképernyőjén az étkezőben. Țuică – írta Vasile. Majd összekoccant két pohár, húsz és fél fényévre a haldokló Földtől.
Sorozatunk korábbi részei:
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
A kérdés költői, a lehetséges válaszok azonban egyáltalán nem megnyugtatóak.
A kérdés költői, a lehetséges válaszok azonban egyáltalán nem megnyugtatóak.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.