// 2025. július 13., vasárnap // Jeno
Fall Sándor Fall Sándor

Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből

// HIRDETÉS

„A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre.”

Illusztráció: Tengr.ai
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2024. május 10., 17:24

Illusztráció: Tengr.ai

- Húsz kilométer a célig – mondta szenvtelen hangon a navigátor, miután a böhöm nagy hajó átsiklott a kisebb hegyvonulat fölött, majd a folyó vonalát megcélozva lassan észak-keletnek fordult a széles völgyben. – Magasság száz méter, sebesség nullahetvenöt – tette hozzá, még mindig meredten nézve a képernyőt. Most már semmilyen nagyobb akadály vagy különösebb domborzati forma nem volt a gép és a cél között – egy széles medencében haladtak.

A kapitány ellépett az operatív pult süllyesztett képernyőjétől és a hajó orrán a vezérlőhíd teljes szélességében végigfutó ablakhoz ment. Száz méterrel alatta dús és buja növényzet fedte a folyóvölgyet a két oldalán húzódó hegyvonulatok között. A húsz-huszonöt méteres fák kisebb ligeteket alkottak, közöttük széles páfrányleveleket, bozótosokat, vékony liántekervényeket mozgatott az enyhe szél.

A célpont most pontosan előttük volt, két hegy között.

A déli oldalról nem tudták volna megközelíteni, a gép túl nagy volt ahhoz, hogy oda bemanőverezzék, ezért úgy tervezték, hogy az északi oldalon szállnak le.

A fák között itt-ott megcsillant a folyó szalagja, ahogy a 270 méter hosszú és a legvastagabb törzsrésznél 74 méter széles, planetáris feladatokra rendszeresített hajó szinte hangtalanul elsuhant fölötte. Egészen valószerűtlen látványt nyújthatunk, ha lenne valaki, aki lentről nézné a fölötte elhúzó kékesszürke hajótestet – gondolta a kapitány. De lent persze nem volt senki, az ötven kilométeres hatósugarú bioszkennerek csak az embernél jóval kisebb testű állatokat jeleztek.

Háromszáz éve nem élt ember ezen a vidéken.

2194-ben bekövetkezett az energiakitörés, amelynek az epicentruma a célpontjuk volt. A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre, az erős nyugtalanság pedig csak akkor enyhült, miután megérkeztek a nyugati partvidékre. Eleinte a katonaság próbálta biztosítani, hogy az elvándorlás rendben történjen, de rövid időn belül a katonákat is ki kellett vonni innen. Azon a kevés emberen, aki mégis maradt, rövid időn belül igen gyors kognitív hanyatlás lett úrrá és nagyjából egy hónapon belül meghaltak – jól látszott a műholdas felvételeken.

Háromszáz éve nem járt élő ember ezen a vidéken, csak miután az évente ismétlődő, fokozatosan gyengülő nooszferikus energiakitörések teljesen megszűntek, és a Keleti Központ ideküldte az első felderítőcsapatot. Aztán hosszas méréssorozat és felszíni kutatások után úgy döntött a Központ tanácsa, hogy kiemelik az objektumot, ami az epicentrumban, a hegy gyomrában volt. Összesen tizenhat ilyen esemény történt egyidejűleg a Földön, többek között Japánban, Egyiptomban, Olaszországban, Szaúd-Arábiában, Indiában, Nagy-Britanniában és a Húsvét-szigeteken – kivétel nélkül évezredes spirituális központokban, amelyek addig emberek millióit vonzották. Egyértelműnek tűnt tehát, hogy ezek a jelenségek valamilyen módon összefüggésben állnak a vallásokkal, de a további értelmezési kísérletek a sötétben tapogatóztak. Annyit tudtak, hogy ezek a helyszínek korábban vonzották az embereket, az első kitörések után azonban az emberek menekülni kezdtek.

Hetvenhárom évvel az kitörések után, hosszas kutatások eredményeképpen a Keleti Központban végül sikerült létrehozni azt a nooszferikus szkennert, amivel aztán

érzékelni tudták az évente egyszer ugyanabban az időpontban bekövetkező energiakitöréseket,

végül a megszűnésük után, a megnyugtatóra váltó eredmények alapján született meg a döntés az objektumok kiemeléséről. Itt, ez volt az első, és ha ez sikerül, akkor joggal feltételezhetik, hogy a többi is simán megy majd.

- Célpont elérve! – törte meg a csendet a navigátor – Sebesség nulla… Lebegés! Indíthatom a leszállási protokollt?

A kapitány csak intett, mehet. A hajó ereszkedni kezdett, közben lassan elfordult a függőleges tengelye körül, hogy az oldalsó raktérajtók a hegy felé nyílhassanak. A kapitány még egyszer végigpásztázta a terepet, dél-kelet felé romok, erősen lepusztult épületmaradványok látszottak, néhány kilométeres körzetben. Valamikor itt egy település volt.

Alig érezhető zökkenéssel értek talajt, a navigátor pedig néhány másodpercre rá lekapcsolta a hajtóműreaktort. Szinte teljes csend lett, csak néhány halk pattogás hallatszott a hajótörzsből.

Egy óra múlva a három nehéz önjáró gépezet – a fúrásra használt plazmaágyú az óriási generátorral és a helyszíni nooszkennerrel, az antigravitációs kiemelő szerkezet a gigantikus tojásra emlékeztető kupolájával, és a lánctalpas, túlméretezett lapos tankhoz hasonló jármű, rajta a tízszer tizenkét méteres tárolóval – lassan kaptatott fel a hegyoldalon. A tizenkét technikus és kutató lépésben haladt mellettük.

Az öt éve teljesen inaktív objektum helyzetét már korábban pontosan bemérték,

hatvanhárom méterrel a felszín alatt feküdt az anyakőzetbe ágyazódva. Nagyjából három órás fúrás volt, negyedóránként ötperces műszaki szünetekkel. A kapitány egy közvetítő drónon keresztül követte a munkálatokat. Amikor az antigravitációs kiemelő végre a felszínre hozta az objektumot, a kapitány érezte, hogy felgyorsul a pulzusa, pedig tudta, hogy nem magát a tárgyat nézi, csak egy szabálytalan kőtömböt – azt nem kockáztatták, hogy a plazmasugár közvetlenül érintkezzen az objektummal, ezért a környező kőzettel együtt, mintegy burokban hozták felszínre. Azt is tudta, hogy többé nem is fogja látni: a nagyjából hét méter átmérőjű tömb a méretes tárolóegységbe kerül, azzal együtt pedig a hajó gyomrába. A tárolót felnyitni és az objektumot a kőzetburkától megszabadítani már csak a Központban fogják, bár elképzelni sem tudta, mihez kezdenek vele. Azt sem, hogy mi lehet ez az objektum és hogyan került a hegy mélyébe. Neki az volt a feladata, hogy idejöjjön a hajóval, majd épségben elszállítsa a tömböt.

A gépek lassan araszoltak lefelé a hegyoldalon, legelöl jött a tárolóegységet hordozó lánctalpas. A hajóhoz érve megállás nélkül gördült be a raktér mélyébe, majd sorban utána a két másik gépszörnyeteg is eltűnt a hajó gyomrában.

- Ezzel megvolnánk – mormogta a kapitány, amint a navigátor ülése mögött állva a képernyőn nézte, hogy a raktér hatalmas ajtói lassan becsukódnak. Kicsit megkönnyebbült, mert a megérzése azt súgta,

ha történhetett volna valami, akkor az már megtörtént volna, amikor a plazmasugárral az objektum körül ügyködtek a technikusok.

Már csak az a pár ezer kilométer van hátra a Központig – ezt már csak gondolta.

Készülődni kezdtek a felszálláshoz. A hajó a sztratoszférába emelkedve két és fél óra alatt repül majd el az innen nyolcezer kilométerre levő Keleti Központig.

- Kapitány! – szólalt meg a navigátor, miközben a képernyőn nézte az alattuk maradó romokat és a két hegy közötti völgynyerget – Milyen település volt itt?

- Csíksomlyó – válaszolta rekedten az ablak előtt tűnődő kapitány – Csíksomlyónak hívták – mondta, majd a torkát köszörülve megfordult és elfoglalta helyét a mágneses rögzítőhevederek között a parancsnoki ülésben.

Kétezer méter magasan feldübörögtek a hajtóművek, az irdatlan hajó pedig felgyorsulva eltűnt a kékségben.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Mi a teendő, ha medvével találkozik az ember? – Megfontolandó tanácsok a hegyimentőktől
Krónika

Mi a teendő, ha medvével találkozik az ember? – Megfontolandó tanácsok a hegyimentőktől

Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.

A romániai magyar oktatás jövőjét féltik a megszorítások miatt a szakma képviselői – hírek vasárnap
Főtér

A romániai magyar oktatás jövőjét féltik a megszorítások miatt a szakma képviselői – hírek vasárnap

Hétfőn tüntetnek a parlament előtt a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, a sepsiszentgyörgyi rendőrök pedig megakadályoztak egy öngyilkosságot.

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében
Székelyhon

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében

Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.

Viktor Orbán to Krónika: Supporting Hungarian Communities Abroad Is Not a Favor, Rather Our Duty
Krónika

Viktor Orbán to Krónika: Supporting Hungarian Communities Abroad Is Not a Favor, Rather Our Duty

“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.

Megcsúszott a sörszállítmány, több láda sör szóródott szét a főúton – frissítve
Székelyhon

Megcsúszott a sörszállítmány, több láda sör szóródott szét a főúton – frissítve

Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.

// még több főtér.ro
Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS