„A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre.”
Illusztráció: Tengr.ai
- Húsz kilométer a célig – mondta szenvtelen hangon a navigátor, miután a böhöm nagy hajó átsiklott a kisebb hegyvonulat fölött, majd a folyó vonalát megcélozva lassan észak-keletnek fordult a széles völgyben. – Magasság száz méter, sebesség nullahetvenöt – tette hozzá, még mindig meredten nézve a képernyőt. Most már semmilyen nagyobb akadály vagy különösebb domborzati forma nem volt a gép és a cél között – egy széles medencében haladtak.
A kapitány ellépett az operatív pult süllyesztett képernyőjétől és a hajó orrán a vezérlőhíd teljes szélességében végigfutó ablakhoz ment. Száz méterrel alatta dús és buja növényzet fedte a folyóvölgyet a két oldalán húzódó hegyvonulatok között. A húsz-huszonöt méteres fák kisebb ligeteket alkottak, közöttük széles páfrányleveleket, bozótosokat, vékony liántekervényeket mozgatott az enyhe szél.
A déli oldalról nem tudták volna megközelíteni, a gép túl nagy volt ahhoz, hogy oda bemanőverezzék, ezért úgy tervezték, hogy az északi oldalon szállnak le.
A fák között itt-ott megcsillant a folyó szalagja, ahogy a 270 méter hosszú és a legvastagabb törzsrésznél 74 méter széles, planetáris feladatokra rendszeresített hajó szinte hangtalanul elsuhant fölötte. Egészen valószerűtlen látványt nyújthatunk, ha lenne valaki, aki lentről nézné a fölötte elhúzó kékesszürke hajótestet – gondolta a kapitány. De lent persze nem volt senki, az ötven kilométeres hatósugarú bioszkennerek csak az embernél jóval kisebb testű állatokat jeleztek.
2194-ben bekövetkezett az energiakitörés, amelynek az epicentruma a célpontjuk volt. A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre, az erős nyugtalanság pedig csak akkor enyhült, miután megérkeztek a nyugati partvidékre. Eleinte a katonaság próbálta biztosítani, hogy az elvándorlás rendben történjen, de rövid időn belül a katonákat is ki kellett vonni innen. Azon a kevés emberen, aki mégis maradt, rövid időn belül igen gyors kognitív hanyatlás lett úrrá és nagyjából egy hónapon belül meghaltak – jól látszott a műholdas felvételeken.
Háromszáz éve nem járt élő ember ezen a vidéken, csak miután az évente ismétlődő, fokozatosan gyengülő nooszferikus energiakitörések teljesen megszűntek, és a Keleti Központ ideküldte az első felderítőcsapatot. Aztán hosszas méréssorozat és felszíni kutatások után úgy döntött a Központ tanácsa, hogy kiemelik az objektumot, ami az epicentrumban, a hegy gyomrában volt. Összesen tizenhat ilyen esemény történt egyidejűleg a Földön, többek között Japánban, Egyiptomban, Olaszországban, Szaúd-Arábiában, Indiában, Nagy-Britanniában és a Húsvét-szigeteken – kivétel nélkül évezredes spirituális központokban, amelyek addig emberek millióit vonzották. Egyértelműnek tűnt tehát, hogy ezek a jelenségek valamilyen módon összefüggésben állnak a vallásokkal, de a további értelmezési kísérletek a sötétben tapogatóztak. Annyit tudtak, hogy ezek a helyszínek korábban vonzották az embereket, az első kitörések után azonban az emberek menekülni kezdtek.
Hetvenhárom évvel az kitörések után, hosszas kutatások eredményeképpen a Keleti Központban végül sikerült létrehozni azt a nooszferikus szkennert, amivel aztán
végül a megszűnésük után, a megnyugtatóra váltó eredmények alapján született meg a döntés az objektumok kiemeléséről. Itt, ez volt az első, és ha ez sikerül, akkor joggal feltételezhetik, hogy a többi is simán megy majd.
- Célpont elérve! – törte meg a csendet a navigátor – Sebesség nulla… Lebegés! Indíthatom a leszállási protokollt?
A kapitány csak intett, mehet. A hajó ereszkedni kezdett, közben lassan elfordult a függőleges tengelye körül, hogy az oldalsó raktérajtók a hegy felé nyílhassanak. A kapitány még egyszer végigpásztázta a terepet, dél-kelet felé romok, erősen lepusztult épületmaradványok látszottak, néhány kilométeres körzetben. Valamikor itt egy település volt.
Alig érezhető zökkenéssel értek talajt, a navigátor pedig néhány másodpercre rá lekapcsolta a hajtóműreaktort. Szinte teljes csend lett, csak néhány halk pattogás hallatszott a hajótörzsből.
Egy óra múlva a három nehéz önjáró gépezet – a fúrásra használt plazmaágyú az óriási generátorral és a helyszíni nooszkennerrel, az antigravitációs kiemelő szerkezet a gigantikus tojásra emlékeztető kupolájával, és a lánctalpas, túlméretezett lapos tankhoz hasonló jármű, rajta a tízszer tizenkét méteres tárolóval – lassan kaptatott fel a hegyoldalon. A tizenkét technikus és kutató lépésben haladt mellettük.
hatvanhárom méterrel a felszín alatt feküdt az anyakőzetbe ágyazódva. Nagyjából három órás fúrás volt, negyedóránként ötperces műszaki szünetekkel. A kapitány egy közvetítő drónon keresztül követte a munkálatokat. Amikor az antigravitációs kiemelő végre a felszínre hozta az objektumot, a kapitány érezte, hogy felgyorsul a pulzusa, pedig tudta, hogy nem magát a tárgyat nézi, csak egy szabálytalan kőtömböt – azt nem kockáztatták, hogy a plazmasugár közvetlenül érintkezzen az objektummal, ezért a környező kőzettel együtt, mintegy burokban hozták felszínre. Azt is tudta, hogy többé nem is fogja látni: a nagyjából hét méter átmérőjű tömb a méretes tárolóegységbe kerül, azzal együtt pedig a hajó gyomrába. A tárolót felnyitni és az objektumot a kőzetburkától megszabadítani már csak a Központban fogják, bár elképzelni sem tudta, mihez kezdenek vele. Azt sem, hogy mi lehet ez az objektum és hogyan került a hegy mélyébe. Neki az volt a feladata, hogy idejöjjön a hajóval, majd épségben elszállítsa a tömböt.
A gépek lassan araszoltak lefelé a hegyoldalon, legelöl jött a tárolóegységet hordozó lánctalpas. A hajóhoz érve megállás nélkül gördült be a raktér mélyébe, majd sorban utána a két másik gépszörnyeteg is eltűnt a hajó gyomrában.
- Ezzel megvolnánk – mormogta a kapitány, amint a navigátor ülése mögött állva a képernyőn nézte, hogy a raktér hatalmas ajtói lassan becsukódnak. Kicsit megkönnyebbült, mert a megérzése azt súgta,
Már csak az a pár ezer kilométer van hátra a Központig – ezt már csak gondolta.
Készülődni kezdtek a felszálláshoz. A hajó a sztratoszférába emelkedve két és fél óra alatt repül majd el az innen nyolcezer kilométerre levő Keleti Központig.
- Kapitány! – szólalt meg a navigátor, miközben a képernyőn nézte az alattuk maradó romokat és a két hegy közötti völgynyerget – Milyen település volt itt?
- Csíksomlyó – válaszolta rekedten az ablak előtt tűnődő kapitány – Csíksomlyónak hívták – mondta, majd a torkát köszörülve megfordult és elfoglalta helyét a mágneses rögzítőhevederek között a parancsnoki ülésben.
Kétezer méter magasan feldübörögtek a hajtóművek, az irdatlan hajó pedig felgyorsulva eltűnt a kékségben.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Valerij Zalujnyij, az ukrán fegyveres erők korábbi főparancsnoka, Ukrajna jelenlegi Nagy-Britanniába delegált nagykövete azt állította: Románia arra kérte őt, hogy ne beszéljen a román területen lezuhant orosz drónok lelövéséről.
Crin Antonescu pedig olyan szépeket mondott, mintha csak kampányolna…
Két halálos áldozatot követelő baleset történt csütörtök kora reggel Arad megyében. Két teherautó ütközött össze, az egyik ki is gyulladt.
Holtan találtak egy férfit és egy nőt a magyarországi Battonyán, ahol családi dráma történhetett. A román házaspár aradi volt.
Harminc napos előzetes letartóztatásba helyeztek szerdán egy drogkereskedőt, akit tetten értek, miközben 200 gramm kábítószert (3-CMC-t) próbált eladni – tájékoztatta a Szatmár megyei rendőrség az Agerpres hírügynökséget.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”
„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”
Avagy az új középkor a technikai szuperjövőben.
Avagy az új középkor a technikai szuperjövőben.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.