// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Fall Sándor Fall Sándor

Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből

// HIRDETÉS

„A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre.”

Illusztráció: Tengr.ai
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2024. május 10., 17:24

Illusztráció: Tengr.ai

- Húsz kilométer a célig – mondta szenvtelen hangon a navigátor, miután a böhöm nagy hajó átsiklott a kisebb hegyvonulat fölött, majd a folyó vonalát megcélozva lassan észak-keletnek fordult a széles völgyben. – Magasság száz méter, sebesség nullahetvenöt – tette hozzá, még mindig meredten nézve a képernyőt. Most már semmilyen nagyobb akadály vagy különösebb domborzati forma nem volt a gép és a cél között – egy széles medencében haladtak.

A kapitány ellépett az operatív pult süllyesztett képernyőjétől és a hajó orrán a vezérlőhíd teljes szélességében végigfutó ablakhoz ment. Száz méterrel alatta dús és buja növényzet fedte a folyóvölgyet a két oldalán húzódó hegyvonulatok között. A húsz-huszonöt méteres fák kisebb ligeteket alkottak, közöttük széles páfrányleveleket, bozótosokat, vékony liántekervényeket mozgatott az enyhe szél.

A célpont most pontosan előttük volt, két hegy között.

A déli oldalról nem tudták volna megközelíteni, a gép túl nagy volt ahhoz, hogy oda bemanőverezzék, ezért úgy tervezték, hogy az északi oldalon szállnak le.

A fák között itt-ott megcsillant a folyó szalagja, ahogy a 270 méter hosszú és a legvastagabb törzsrésznél 74 méter széles, planetáris feladatokra rendszeresített hajó szinte hangtalanul elsuhant fölötte. Egészen valószerűtlen látványt nyújthatunk, ha lenne valaki, aki lentről nézné a fölötte elhúzó kékesszürke hajótestet – gondolta a kapitány. De lent persze nem volt senki, az ötven kilométeres hatósugarú bioszkennerek csak az embernél jóval kisebb testű állatokat jeleztek.

Háromszáz éve nem élt ember ezen a vidéken.

2194-ben bekövetkezett az energiakitörés, amelynek az epicentruma a célpontjuk volt. A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre, az erős nyugtalanság pedig csak akkor enyhült, miután megérkeztek a nyugati partvidékre. Eleinte a katonaság próbálta biztosítani, hogy az elvándorlás rendben történjen, de rövid időn belül a katonákat is ki kellett vonni innen. Azon a kevés emberen, aki mégis maradt, rövid időn belül igen gyors kognitív hanyatlás lett úrrá és nagyjából egy hónapon belül meghaltak – jól látszott a műholdas felvételeken.

Háromszáz éve nem járt élő ember ezen a vidéken, csak miután az évente ismétlődő, fokozatosan gyengülő nooszferikus energiakitörések teljesen megszűntek, és a Keleti Központ ideküldte az első felderítőcsapatot. Aztán hosszas méréssorozat és felszíni kutatások után úgy döntött a Központ tanácsa, hogy kiemelik az objektumot, ami az epicentrumban, a hegy gyomrában volt. Összesen tizenhat ilyen esemény történt egyidejűleg a Földön, többek között Japánban, Egyiptomban, Olaszországban, Szaúd-Arábiában, Indiában, Nagy-Britanniában és a Húsvét-szigeteken – kivétel nélkül évezredes spirituális központokban, amelyek addig emberek millióit vonzották. Egyértelműnek tűnt tehát, hogy ezek a jelenségek valamilyen módon összefüggésben állnak a vallásokkal, de a további értelmezési kísérletek a sötétben tapogatóztak. Annyit tudtak, hogy ezek a helyszínek korábban vonzották az embereket, az első kitörések után azonban az emberek menekülni kezdtek.

Hetvenhárom évvel az kitörések után, hosszas kutatások eredményeképpen a Keleti Központban végül sikerült létrehozni azt a nooszferikus szkennert, amivel aztán

érzékelni tudták az évente egyszer ugyanabban az időpontban bekövetkező energiakitöréseket,

végül a megszűnésük után, a megnyugtatóra váltó eredmények alapján született meg a döntés az objektumok kiemeléséről. Itt, ez volt az első, és ha ez sikerül, akkor joggal feltételezhetik, hogy a többi is simán megy majd.

- Célpont elérve! – törte meg a csendet a navigátor – Sebesség nulla… Lebegés! Indíthatom a leszállási protokollt?

A kapitány csak intett, mehet. A hajó ereszkedni kezdett, közben lassan elfordult a függőleges tengelye körül, hogy az oldalsó raktérajtók a hegy felé nyílhassanak. A kapitány még egyszer végigpásztázta a terepet, dél-kelet felé romok, erősen lepusztult épületmaradványok látszottak, néhány kilométeres körzetben. Valamikor itt egy település volt.

Alig érezhető zökkenéssel értek talajt, a navigátor pedig néhány másodpercre rá lekapcsolta a hajtóműreaktort. Szinte teljes csend lett, csak néhány halk pattogás hallatszott a hajótörzsből.

Egy óra múlva a három nehéz önjáró gépezet – a fúrásra használt plazmaágyú az óriási generátorral és a helyszíni nooszkennerrel, az antigravitációs kiemelő szerkezet a gigantikus tojásra emlékeztető kupolájával, és a lánctalpas, túlméretezett lapos tankhoz hasonló jármű, rajta a tízszer tizenkét méteres tárolóval – lassan kaptatott fel a hegyoldalon. A tizenkét technikus és kutató lépésben haladt mellettük.

Az öt éve teljesen inaktív objektum helyzetét már korábban pontosan bemérték,

hatvanhárom méterrel a felszín alatt feküdt az anyakőzetbe ágyazódva. Nagyjából három órás fúrás volt, negyedóránként ötperces műszaki szünetekkel. A kapitány egy közvetítő drónon keresztül követte a munkálatokat. Amikor az antigravitációs kiemelő végre a felszínre hozta az objektumot, a kapitány érezte, hogy felgyorsul a pulzusa, pedig tudta, hogy nem magát a tárgyat nézi, csak egy szabálytalan kőtömböt – azt nem kockáztatták, hogy a plazmasugár közvetlenül érintkezzen az objektummal, ezért a környező kőzettel együtt, mintegy burokban hozták felszínre. Azt is tudta, hogy többé nem is fogja látni: a nagyjából hét méter átmérőjű tömb a méretes tárolóegységbe kerül, azzal együtt pedig a hajó gyomrába. A tárolót felnyitni és az objektumot a kőzetburkától megszabadítani már csak a Központban fogják, bár elképzelni sem tudta, mihez kezdenek vele. Azt sem, hogy mi lehet ez az objektum és hogyan került a hegy mélyébe. Neki az volt a feladata, hogy idejöjjön a hajóval, majd épségben elszállítsa a tömböt.

A gépek lassan araszoltak lefelé a hegyoldalon, legelöl jött a tárolóegységet hordozó lánctalpas. A hajóhoz érve megállás nélkül gördült be a raktér mélyébe, majd sorban utána a két másik gépszörnyeteg is eltűnt a hajó gyomrában.

- Ezzel megvolnánk – mormogta a kapitány, amint a navigátor ülése mögött állva a képernyőn nézte, hogy a raktér hatalmas ajtói lassan becsukódnak. Kicsit megkönnyebbült, mert a megérzése azt súgta,

ha történhetett volna valami, akkor az már megtörtént volna, amikor a plazmasugárral az objektum körül ügyködtek a technikusok.

Már csak az a pár ezer kilométer van hátra a Központig – ezt már csak gondolta.

Készülődni kezdtek a felszálláshoz. A hajó a sztratoszférába emelkedve két és fél óra alatt repül majd el az innen nyolcezer kilométerre levő Keleti Központig.

- Kapitány! – szólalt meg a navigátor, miközben a képernyőn nézte az alattuk maradó romokat és a két hegy közötti völgynyerget – Milyen település volt itt?

- Csíksomlyó – válaszolta rekedten az ablak előtt tűnődő kapitány – Csíksomlyónak hívták – mondta, majd a torkát köszörülve megfordult és elfoglalta helyét a mágneses rögzítőhevederek között a parancsnoki ülésben.

Kétezer méter magasan feldübörögtek a hajtóművek, az irdatlan hajó pedig felgyorsulva eltűnt a kékségben.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS