// 2025. április 2., szerda // Áron
Fall Sándor Fall Sándor

Út a mélyből – hetedik erdélyi történet a jövőből

// HIRDETÉS

Amikor az egyre durvább hőhullámok már hat hónapig tartottak és a vízhiány is tűrhetetlenné vált, az utolsó maroknyi lakó is elköltözött Parajdról.

Illusztráció: Tengr.ai
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2024. július 17., 17:28

Illusztráció: Tengr.ai

Óvatosan kilesett a leselejtezett levegőszűrő nagy tömbje mögül, előre, ahova igyekezett, bele a vaksötétbe. Az érezhetően felfelé tartó járat elején még szervizlámpák pislákoltak gyéren a mennyezeten, de már rég elmaradtak, most csak a kézilámpája vágott éles fehér fénycsóvát a feketeségbe. Bár ha teljes sötét lett volna, akkor is gond nélkül lehetett volna lépkedni a három méter széles járatban, a talaj és az ívelt oldalfalak ugyanis majdnem tükörsimák voltak – ahogy a maró-zúzó talajfúrók haladtak előre a kősóban, simára csiszoltak minden felületet.

Az egykori sóbánya fölötti települést egykor Parajdnak hívták,

csak hát a települések nevének akkor van értelme, ha lakói is vannak. A 2500 méterre fölötte elterülő, valamikor még nyüzsgő falu és turistaközpont száz éve teljesen elnéptelenedett. Senki nem jött ide többé nyaralni, de a lakók is elmenekültek – nagy többségük a skandináv országok és Szibéria északi részébe, a legtöbb európai ország lakóihoz hasonlóan –, miután a térség lakhatatlanná vált.

Amikor az egyre durvább hőhullámok már hat hónapig tartottak és a vízhiány is tűrhetetlenné vált, az utolsó maroknyi lakó is elköltözött Parajdról. A sóbánya mélyére mindenre elszánt emberek, családok költöztek be – eleinte ideiglenesen, ez az állapot aztán a fenti lehetetlen körülmények miatt egyre gyérülő beszerző utak után véglegessé vált.

Az egyik tárnában a hadsereg halmozott fel hatalmas készleteket, élelmet, vizet, műszaki felszerelést, ebből éltek, amíg beüzemelték a saját hidroponikus rendszerüket és a proteinfarmokat, amelyek képesek volt ennyi ember élelemmel ellátni, igaz, csak szerényen.

Az ő felmenőinek egy része is elmenekült, az apja szerint valahová Észak-Finnországba, de ők már idelenn születtek és idelenn is éltek, a háromezer fős kolónia tagjaiként.

Háromszor látta a napvilágot, de csak messziről.

Kétszer, amikor a Nagy bejárat közelébe volt beosztva járatkarbantartásra, legutóbb pedig amikor elrejtőzött egy transzformátor szekrénye mögött. Mindháromszor csak villanásnyira látta a fényt, távolról, amikor a kezdetleges kis felderítődrón kirepült az alig résnyire kinyitott vastag, hőszigetelő kapun. És mindháromszor a bőrén érezte a perzselő hőséget, ami beáradt.

Nem hitt a Tanácsnak. Bár a mérési eredmények és a józan ész alapján a felszín valóban lakhatatlan volt, egy ideje egyre erősödött benne az érzés, hogy a saját szemével lássa. A felszínt, ahonnan jöttek. Miután egy véletlenül kihallgatott beszélgetésből tudomást szerzett erről a messzire vezető járatról, amelynek állítólag van egy betemetett kijárata a felszínre, szinte rögeszméjévé vált. Hónapokig készült rá, hosszasan tervezte, hogyan játssza ki a biztonsági előírásokat, hogyan szerezzen észrevétlenül felszerelést, energiatelepet a világításhoz.

Most itt állt az ósdi levegőszűrő mellett, visszanézett a járatba, ahonnan jött. Érezhetően melegebb volt a levegő. A lépésszámlálója szerint több mint nyolc kilométert tett meg, és úgy gondolta, most már közel jár a céljához. Megevett néhány proteinkockát, aztán továbbindult. Másfél kilométer után az addig nyílegyenes járat élesen balra kanyarodott. A járat itt már szürke sziklában haladt, a só fokozatosan eltűnt a falakból, ahogy maga mögött hagyta az egykori bányát.

Valószínűleg itt a vége – gondolta –, itt hagyták abba a fúrást.

A lámpája fényében egy omladékhalom bontakozott ki a sötétből, de a törmelék nem ért a mennyezetig. A félméteres résen könnyedén átkúszott. A túloldalon a járat meredekebb lett – és egyszer csak ott állt a végén. Egy rozoga, de még ép, műgyanta bevonatú fémlétra vezetett függőlegesen felfelé egy másfél méter széles aknában, nem látta a végét a lámpája fényében. Most már izzadt rendesen, de a hőmérséklet még bőven elviselhető volt. Ivott egyet a termoszából, majd rátette lábát az első érdes létrafokra és elindult felfelé.

Hetven métert mászott, a végén már igen lassan, mivel a levegő egyre forróbb lett. A létra egy kerek csapóajtónál ért véget. Összeszedte erejét, nekifeszítette a vállát és a hátát, az ajtó pedig nehezen ugyan, de kinyílt. Lökött rajta egy utolsót, az egyetlen vastag zsanéron mozgó fémkorong pedig éktelen csikorgással hátrahanyatlott, és majdnem függőlegesen megállt. Szinte elviselhetetlen forróság csapta meg az arcát.

Ez a felszín – gondolta és önkéntelenül behunyta a szemét. Majd rögtön eszébe jutott, hogy éjjel van, hiszen így számította ki az útját. Perzselte a szemét a hőség, ahogy résnyire kinyitotta, majd nyúlt is zekéje oldalzsebébe a védőszemüvegért. A szorosan a szeme köré tapadó, ősrégi úszószemüvegre hasonlító védőeszköz valamelyest elviselhetőbbé tette a forróságot.

Kikecmergett az aknából, felegyenesedett és ránézett a karjára erősített hőmérőre: 57 fok Celsius. Próbált lassan lélegezni az arca elé kötött textilszűrőn át, de érezte, tudta, hogy pár percnél többet nem fogja itt bírni.

Körbevilágított a lámpájával – nem a szabadban volt. Jobbra és maga mögött 7-8 méter magas falat látott, fönt pedig enyhén ívelt mennyezetet. A csapóajtó felkavarta a vastag port, az apró, fényes szemcsék lassan ülepedtek le a kézilámpa fényében. Rengeteg kisebb-nagyobb dobozt és ládát látott, a legtöbbet por borította, de tőle pár méterre volt néhány, amely oldalra dőlt, vastag kartonfala felszakadt. Szédelegve odalépett az egyik dobozhoz, zekéje ujjával letörölte az évtizedes, talán évszázados port.

Made in China – olvasta a nagy fekete betűket,

majd alatta a kisebb feliratot a megfakult címkén: Shanghai – Corund.

Korond! Ez Korondot jelent – tolult elő melegtől eltompult agyából a felismerés. Korondon vagyok, ide vezetett a járat… Aztán rájött, hogy mi ez a csarnok. A száz évvel ezelőtt még aktív korondi árusok központi raktára – ide érkezett az áru Kínából, innen osztották szét az út menti standokra. Rikító színekre festett, mozogni képes, elektronikus kerti törpe beépített meteorológiai egységgel, rovarriasztóval és multimédia-lejátszóval. Sárga és kék mikroledekből álló, holdas-napos animációk megjelenítésére alkalmas székely zászló. UV-álló termoszövetből ragasztott, foszforeszkáló székely harisnya. Zenére pulzáló, lézerfényekkel borított baseball-ütő.

Megszédült, a lába megbicsaklott, az agyára ereszkedő ködön át is érezte: menni kell innen, menni, minél hamarabb. Felmarkolt egy apró csecsebecsét, valahogy a zsebébe gyömöszölte, majd az ájulás határán valahogy átlépett az akna peremén, megvetette a lábát az első létrafokon és utolsó erejével a csapóajtó fogantyújába kapaszkodva lebukott és magára rántotta a kerek fémtányért. Tapogatózva, bizonytalan mozdulatokkal, akadozva mászott lefelé.

Maga sem tudja, hogy ért le, a létra aljában összerogyva már csak az ösztönei vezérelték, amikor a szájával rátapadt a termoszra. Néhány percig mozdulatlanul ült levegőért kapkodva.

Kijutottam – volt az első viszonylag tiszta gondolata.

Visszajövök – maga is meglepődött a másodiktól. Termoruha, légzőkészülék, és egy társ, ez lesz a következő expedíció feladatlistája – ezt már határozottan, félig hangosan mormolta nyögve, amint átmászott az omladékon. Két és fél órára elég áram volt még a lámpája energiacellájában, ezzel bőven hazaér. Haza – ízlelgette, majd nekivágott az egykori parajdi sóbányába visszavezető járatnak.

Sorozatunk korábbi részei alább olvashatók:

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”

Daniel David és a 7,5 millió romániai tiktokozó találkozása a CNA asztalán

Sánta Miriám

A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Én is kimennék” – mondta a költő, majd bent maradt

Varga László Edgár

Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

Sólyom István

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?
Főtér

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?

Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?

Mennie kellett a Kakasos templomból a túlköltekező lelkésznek
Krónika

Mennie kellett a Kakasos templomból a túlköltekező lelkésznek

Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.

Románia Kelet-Európa Eldorádója lesz, állítja a mezőgazdasági miniszter…
Főtér

Románia Kelet-Európa Eldorádója lesz, állítja a mezőgazdasági miniszter…

… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.

Saját lakásán szervezett drogpartikat egy rendőr
Székelyhon

Saját lakásán szervezett drogpartikat egy rendőr

A nyomozóhatóságok két férfi, akik közül egyik rendőr, előzetes letartóztatását kérték vasárnap a Temes megyei törvényszéken egy drogkereskedelemmel kapcsolatos ügyben.

Életveszélyessé vált az erdélyi nagyváros közúti hídja
Krónika

Életveszélyessé vált az erdélyi nagyváros közúti hídja

A helyiek szerint éjszaka nincs bátorságuk átkelni azon a közúti hídon, amely a brassói régi kerülőúton található, mert olyan rossz állapotba került, hogy már életveszélyessé vált.

Az utcán támadt emberre a medve
Székelyhon

Az utcán támadt emberre a medve

Medve támadt egy férfira vasárnap este Predeál egyik utcáján. A medvetámadás áldozata eszméletét vesztette.

// még több főtér.ro
Várjuk-e még az amerikaiakat?
2025. március 26., szerda

Várjuk-e még az amerikaiakat?

Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.

Várjuk-e még az amerikaiakat?
2025. március 26., szerda

Várjuk-e még az amerikaiakat?

Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Különvélemény

Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”

Daniel David és a 7,5 millió romániai tiktokozó találkozása a CNA asztalán

Sánta Miriám

A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Én is kimennék” – mondta a költő, majd bent maradt

Varga László Edgár

Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

Sólyom István

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

// HIRDETÉS