Hetvenkét órával a nyári napforduló előtt – huszonegyedik erdélyi történet a jövőből

A koordinátor kicsit lejjebb húzta az állán a léghűtő maszkot, de néhány lélegzetvétel után vissza is igazította az arcára, mivel a levegő égette a tüdejét. A könnyű, kétrészes arcmaszk felső része a szemét fedte, az éjjellátó modult egybeépítették a hűtőrétegekkel. „De legalább nem úgy nézünk ki, mint az andrisok” – tapogatta meg kissé elmosolyodva a szemeire simuló két dudort. Az androidoknak teljesen sima volt az arcrészük, csak a mikrooptikát és az érzékelő elektronikát fedő duranitüveg sötét csíkjai törték meg a kompozit fejek matt felületét. Ott caplatott az egyik a sziklák között, tőle húsz méterre, a hegyoldalban a bejárat felé.

de persze ezt csak úgy magának mondta, mint mindig, ahányszor kijöttek a felszínre. „Milyen változás is lehetne” – fintorgott a maszk alatt, ahogy odahajolt a multiszkennerhez és leemelte róla a nehéz védőpajzsot.

Amikor huszonhárom évvel ezelőtt a Nap elkezdett furán viselkedni és bekövetkezett a… szóval amikor először a mélybe menekültek, még arra számítottak, hogy rövid időn belül visszatérhetnek a felszínre. Ahol előbb csak elképesztő meleg lett, megbénult a kommunikáció, használhatatlanná váltak az elektronikus berendezések. Háromszáz embernek sikerült valahogy eljutnia a Menedékbe, amit az egykori Gyilkos-tó fölött, a Kis-Cohárd sziklatömbjének mélyébe vájtak és rendeztek be jóval korábban, amikor a Kelet-Nyugat atomháború nagyon valószínűnek látszott.

Napkitörésként emlegették, de valójában nem tudták, mi történt a Nappal. Minden műhold megbénult, nem működtek a tudományos mérőeszközök sem. Bár az asztrofizikusok előálltak elméletekkel, egyiket sem sikerült igazolni. Nagyon meleg volt, több sugárzásfajta szintje megugrott, szinte csak ennyit tudtak. És hogy a nappali 65 fok éjszakára is alig csökkent 50 alá. A Föld haldoklott, csak a Menedékhez hasonló, mélyen a föld alatt kialakított bunkerekben maradt még maroknyi ember a bolygón.

A koordinátor visszapattintotta a műszer hővédő pajzsát. Kis ideig tűnődve nézte még a gépet – minden porcikája itt készült, a Menedékben.

A száz éve felfedezett kvantummaterializáció elvén működő anyagszintetizátorok tartották életben őket. Ezek a forradalmian új gépek lényegében a semmiből állítottak elő szó szerint bármit – már-már félelmetes volt, hogy az élelmet, a ruházatot, a levegőt, az elektronikai alkatrészeket, mindent képesek voltak legyártani.

A felszínre csak rövid ideig, éjjel, védőfelszerelésben tudtak kijönni. Két-három hetente, gyakrabban nem volt értelme. Úgysem volt idefenn semmi, csak forró sziklák.

„A Leűzetés” – nézett el jobbra, ahol a hegyoldalban kialakított kis teraszon fény derengett. Nem reflektorfény volt, hiszen reflektorokra semmi szükség nem volt, az éjjellátó technika nappali látási viszonyokat teremtett. Tűz volt, valódi lángokkal. Körülötte emberi alakok imbolyogtak.

A Leűzetés megnevezést az újmáriások találták ki pár évvel a Menedékbe költözés után. A szektát egy Nap-mániás, egzaltált fickó indította el, miután hónapokig bújta a nagy adatbázist, majd előállt egy komplett vallási rendszerrel. A Nap-márianizmus a kétezer évvel korábbi pogány Babba Mária-kultusz egyenes ági leszármazottja volt, régi keresztény elemekkel tűzdelve. A szektaalapítót teljesen lázba hozta egy régi szent hely, a légvonalban alig ötven kilométerre levő egykori Csíksomlyó, ahol egy kultikus templomban őrizték a Napba öltözött Szűz Mária csodatevő szobrát.

A település a templommal együtt kétszáz évvel ezelőtt megsemmisült, amikor a közeli Kissomlyó-hegy mélyén megtalálták és felszínre hozták a Tömböt (így nevezték a nem földi eredetű szerkezetet, amelynek a rendeltetését az öt évvel későbbi dematerializációjáig sem sikerült megfejteni).

A közösség persze elfogadta a működésüket, hiszen nem ártottak senkinek, a rituáléikat is zárt körben tartották.

A koordinátor és a Felelősek Tanácsa is jóindulattal nézett az újmáriásokra – elfoglalják magukat, addig sem őrülnek bele a bezártságba. A szektát sem zavarta a megnevezésük – ők Nap-Mária Követőinek nevezték magukat –, amit egy beszélgetés során a Tanács egyik tagja mondott ki először, aztán mindenki használni kezdte.

„Az elnyomott irracionalitás előbb-utóbb úgyis felszínre tör egy társadalomban, nem lehet tisztán racionális alapokon kultúrát, civilizációt építeni vagy életben tartani, egyszerűen ilyen az ember” – mondta korábban ugyanaz a tanácstag. „Egyszerűen ilyen az ember” – ezen még sokat rágódott utána a koordinátor.

Ragaszkodni kezdtek ahhoz, hogy egy csoportjuk minden egyes felszíni látogatáson részt vehessen és rituálét tartson. Ehhez tüzet gyújtottak a sziklák között – a Menedékben biztonsági okokból tilos volt a nyílt láng használata, igaz, szükség sem volt rá –, amihez éghető hasábokat állíttattak elő az anyagszintetizátorokkal.

Később azt próbálták egyre határozottabban elérni, hogy nappal is kijöhessenek a felszínre. Mindannyian. Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket. Az újmáriás csoport tudomásul vette a döntést, de ettől a pillanattól minimálisra csökkentették az érintkezést és a kommunikációt a Tanáccsal és a Menedék többi lakójával is.

A tűz körül járkáló emberalakok most körbe rendeződtek, a koordinátorhoz a kántálásnak csak a foszlányai jutottak el. „...ria, te szent… anyja… a Napból… nösökért”. Az egyik alak most hirtelen hátranézett, a koordinátornak az volt az érzése, egyenesen őt bámulja.

Az az andris állt előtte, amit az előbb látott lépkedni a bejárat irányába. A humanoid robot mereven állt, két kezében egy téglaszerű tárgyat tartott. A koordinátor nem tudta, mi az. Teljesen sima, matt felületein semmiféle arra utaló jel nem volt, hogy mi lehet.

– Ezt hol találtad? – nézett az andris sima arcába.

– A bejárat közelében, a sziklák között – az andris válasz közben alig észrevehetően biccentett a fejével.

A koordinátor odapillantott a tűz körül kántáló csoportra. Még egy óra van az engedélyezett kinn tartózkodásból, aztán hajnalodik. Intett az andrisnak, és mindketten a bejárat felé indultak, elöl az ember, nyomában a gép, kezében a fura tárggyal.

A technikus a fejét vakarva lépett be a koordinátor szobájába.

– Főnök, az elemző szerint a külső ház felületkezelt vanádium-acél. A belseje… nos, ez egy üreges doboz, szinte teljesen kitölti egy tektonit tömb, mellette van egy időzítő mikroelektronika. Szóval ez egy robbanótöltet. Teljesen olyan, mint amilyenekkel a Menedéket a sziklába vájták annó.

A koordinátor kezében megállt a vizeskanna, ahogy hallgatta.

– Nem robbant fel… Biztos hibás… De annyi év alatt… – inkább hangosan gondolkodott, mint összefüggően beszélt.

– Nos, főnök… szóval ez most is aktív – a technikus a koordinátor szemébe nézett. – Az elemző eredményei alapján alig pár hónapja jött ki az anyagszintetizátorból. A műszaki tervei benne vannak a nagy adatbázisban. A burkolat belsején van egy napszimbólum, és a közelgő nyári napforduló időpontja. Wolframmal nyomtatva.

A koordinátor lefagyott, ahogy megpróbálta értelmezni a hallottakat. Mire világosság gyúlt a fejében, a technikus eloldalgott.

Feladó: Koordinátor
Címzettek: Felelősek Tanácsa, Műszak 1 és 2, teljes létszám, kivéve Nap-Mária Követői
Üzenet típusa: 1-es sürgősség, azonnal végrehajtandó

Haladéktalanul legyártani tíz tektonit-szkennert a nagy adatbázisban levő leírások alapján.
Miután elkészültek, végigszkennelni a Menedék minden részét.
Andrisok azonnal szkenneljék a Menedék külső környezetét 100 méteres sugárban.
Keresett tárgyak valószínűsíthető adatai: 35x20x10 cm, anyaga: felületkezelt wolframacél, tartalma: tektonit+elektronika.
Összes tárgy megtalálása után két nagy hatótávolságú andris vigye a megtalált tárgyakat maximális távolságra.
Teljes akció idején A-fokozatú készültségi protokoll.

Üzenet vége

Feladó: Koordinátor
Címzettek: Nap-Mária Követői, teljes létszám

Alaposabb megfontolás után a Tanács úgy döntött, hogy a nappali felszínre lépést azonnali hatállyal engedélyezi a Nap-Mária Követői közösség minden tagja számára.

Üzenet vége.

***

Hetvenkét óra volt a nyári napfordulóig.

• Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
• Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
• Kihal az erdő – tizennyolcadik erdélyi történet a jövőből
• Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből
• Ólomszarkofág a mélyben – tizenhatodik erdélyi történet a jövőből
• Plazmavágó-blues – tizenötödik erdélyi történet a jövőből
• Húsz fényévre a Földtől – tizennegyedik erdélyi történet a jövőből
• A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből
• Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
• Mostantól jobb! Mostantól kényelmesebb! – tizenegyedik erdélyi történet a jövőből
• Pityókaföld az erdőben – tizedik erdélyi történet a jövőből
• Az alvó vulkán mélyén – kilencedik erdélyi történet a jövőből
• Menekülés a Székelykőre – nyolcadik erdélyi történet a jövőből
• Út a mélyből – hetedik erdélyi történet a jövőből
• Az Indulás előtt – hatodik erdélyi történet a jövőből
• Demokratikus szavazás – ötödik erdélyi történet a jövőből
• Műszaki hiba – negyedik erdélyi történet a jövőből
• Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből
• Találkozás a gyergyói erdőben – második erdélyi történet a jövőből
• Erdélyi történet 2154-ből