Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Hétfőn lemondott kormányzati tisztségéről az RMDSZ-es Demeter András kulturális miniszter. Az események villámgyorsan zajlottak. A 2mnews.ro nevű Máramaros megyei obskúrus hírportál aznap exkluzív írást közölt, amelyben a román nemzeti érdek meggyalázásával vádolta Demetert. A máramarosi hírekkel foglalkozó online felületnek impresszuma nincs, nem tudjuk, kik csinálják, ki adja ki – ezt a körülményt csak nagyon kevéssé enyhíti, hogy a cikk szerzője odaírta a nevét az írás végére.

A cikkben a szerző közzétette egy fél évvel ezelőtt rögzített beszélgetés hangfelvételét és annak részleges szöveges átiratát, amiből szerinte az következik, hogy

A cikk szerint a felvétel 2025 novemberében készült a kulturális minisztérium bukaresti székházában, ahol Demeter az intézménybeli kollégáinak, egy zárt körű, nem nyilvános beszélgetésen felelevenítette 2012-es ügyészségi kihallgatásának körülményeit. Demeter Andrást akkor a román közszolgálati rádió igazgatótanácsi tagjaként hallgatta ki a legfőbb ügyészség, amely korrupciót sejtett amögött, hogy a román közszolgálati rádió megvásárolta a moldovai Kisinyov Rádiót.

A hangfelvételt meghallgatva és az átiratot elolvasva bárki számára teljesen egyértelmű lehet, hogy abból, amit Demeter mondott, épp a cikk állításaival ellentétes dolgok derülnek ki, akkor is, ha a miniszter trágár szavakat használt. A nemzeti érdek elárulása és a nemzetgyalázás, amivel a volt minisztert vádolják, az nem más, mint mondatainak a kontextusból való durva kiragadása és totális félreértelmezése.

A cikk témakezelése kapcsán két értelmezési irány lehetséges. Az egyik az, hogy a szerzőnek ténylegesen ennyi jött le a hangfelvételből, vagyis nem tudta értelmezni a hallottakat, nem jött rá, hogy azoknak teljesen más az értelme, mint amit ő kihámozott belőle. A másik lehetőség – és valószínűleg ez a jó irány –, hogy nagyon is jól tudta, de

Vagyis hogy ez az egész ügy az RMDSZ minisztere elleni tudatos dezinformációs, közvélemény-manipulációs támadás, lejáratás, „megcsinálás”. Mögötte pedig olyan érdekek állnak, amelyeknek a nyomásgyakorlás, a zűrzavar- és hangulatkeltés a célja az ország jelenlegi, politikailag bizonytalan helyzetében. Úgy, hogy kihasználja a régóta jól bevált magyar kártyát, amivel azonnal és hatékonyan lehet zsigeri ellenszenvet kiváltani.

És az elképzelés működött, a kis helyi portál cikkét azonnal átvette az országos média és forráskritika nélkül meghagyta az eredeti keretezést:

Egy olyan magyar ember, aki amúgy is természetellenesen ül ott, ahol ül, a román kulturális minisztérium élén, hiszen a román kultúra érdekeit és ügyeit román embernek kellene képviselnie.

Az egész botrány igen rövid idő alatt lezajlott, az RMDSZ ugyanis a téma országos szintű megjelenésétől számított egy-két órán belül jelezte, hogy számít Demeter András lemondására. Ez egy elegáns lépés volt egyébként, mivel az RMDSZ meghagyta a miniszternek a lemondási gesztust. Ha Demeter nem mondott volna le, akkor a következő logikus lépés a politikai támogatás megvonásának bejelentése lett volna, amire a következő órákban sor is került volna.

Ebben a helyzetben nagyon gyorsan kellett cselekedni és meglépni az egyetlen észszerű lépést, vagyis a miniszter lemond(at)ását, mivel a trágár kifejezések és a román nemzeti érdekek egy mondatban való szereplése, ráadásul úgy, hogy azt a mondatot egy magyar ember mondja, politikailag nem védhető. Akkor sem, ha Demeter szavait kifordítva, kontextusból kiragadva értelmezte a nyilvánosság egy része, akkor sem, ha Demeter szavainak értelme homlokegyenest ellentétes azzal a narratívával, ami ezzel kapcsolatban elterjedt.

Demeter András tehát egyáltalán nem azt mondta, amit a mondataiból kihoztak, mégis rajta csattant az ostor, és ő is belátta, hogy ebből a groteszk helyzetből nem tud az igazát védve sértetlenül kijutni.

Demeter nem nyilvánosan, hanem a minisztériumi kollégáinak részvételével zárt ajtók mögött zajlott hivatali megbeszélésen mondta mindezt. De hangfelvétel készült róla. Vagyis valaki rögzítette a miniszter szavait, a felvétel pedig valamilyen úton-módon kikerült és el is jutott a megfelelő helyekre.

De ki készítette a felvételt? Az egyik lehetőség az, hogy az egyik minisztériumi beosztottja rögzítette Demeter szavait, ami igen sötét dimenziókat nyit meg a kormányzati intézményi tevékenység értelmezésében. Ha ez előfordulhat, akkor bármilyen más intézményben is megtörténhet, hogy a döntéshozó tisztségben levő politikust megfigyelik, a szavairól hangfelvételt készítenek, amit szükség esetén felhasználhatnak ellene. Persze nem azonnal, 2025 novemberében, hiszen a nemzeti érdek meggyalázása akkor is a nemzeti érdek meggyalázása lett volna. Nem, megvárták vele a megfelelő pillanatot, amikor a politikai válság kellős közepén pont a megfelelő hangerővel durran az ügy.

A másik, még sötétebb lehetőség, hogy a minisztériumi irodák, dolgozószobák, tárgyalók – nem csak a kulturális minisztériumban – be vannak mikrofonozva, a miniszter, államtitkár, hivatalvezető, döntéshozó pedig nem egyszerűen tisztségviselő, hanem célszemély, akit megfigyelnek, akinek követik minden lépését, rögzítik a szavait, és ha kell, a nemzeti érdek vagy egyéb magasabb rendű cél érdekében fel is használják ellene.

De vajon minden hivatalvezetőt célszemélynek tekintenek, vagy csak a magyarokat? Vagy pedig nemzetiségtől függetlenül minden fontos emberről felvételek készülnek, hogy aztán szükség esetén, a ki tudja milyen érdekek szolgálatában, érvényesítésében elővegyék és felhasználják? Igen mélyre és igencsak nyugtalanító területekre vezet ez a gondolatmenet.

A gondosan megtervezett és megkoreografált történetet nagyon sokan, véleményformálók is elhitték, abban a formában, ahogy megjelent előbb a máramarosi portálon, aztán az országos médiában és az online térben, a közösségi médiában.

Sok esetben olyan magyar véleményformálók vagy magukat véleményformálóknak tartó emberek is a Demeter elleni akció eszközeivé váltak – felületességből vagy naivitásból –, akik személyesen ismerik Demeter Andrást, vagy a tevékenységük során kereszteződtek az útjaik. Az ő esetükben a személyes káröröm, bosszúvágy, vagy sértettség felülírta a kézenfekvő értelmezési kereteket. Groteszk látni, hogy ezeknek az embereknek a Facebook-bejegyzései alatt egyébként román hozzászólók (akik potenciálisan sértettnek kellene, hogy érezzék magukat) figyelmeztetnek arra, hogy ennek a történetnek a lényege épp az ellenkezője annak, mint ahogy amit az eredeti narratíva állít, mert vették a fáradságot és végigolvasták a szöveget, meghallgatták a hangfelvételt).

Szóval ez az incidens ismét jól rávilágít arra, hogyan működhetnek a dolgok ebben az országban. Láttunk már ilyesmit, ilyen gondosan megtervezett és véghez vitt akciókat korábban is az elmúlt három és fél évtized alatt a romániai politikában és közéletben, de soha nem derült ki minden körülmény velük kapcsolatban.

amelyek csak részben vagy soha nem kerülnek a felszínre, hogy a demokratikus közösség ítélkezhessen fölöttük – aki ezt kétségbe vonja, az vagy nem ismeri ezeknek a dolgoknak a természetét, vagy igen naiv. De Romániában, ahol a világ egyik legerősebb titkosszolgálata működik, amely behálóz politikát, gazdaságot, üzleti, kulturális életet, médiát, egyházat és még ki tudja, mit, a black ops, vagyis a hivatalosan soha nem elismert profi akciók a jelek szerint még inkább hozzátartoznak a társadalom, az ország, az állam „normális” működéséhez.