// 2025. március 23., vasárnap // Emoke
Fall Sándor Fall Sándor

Plazmavágó-blues – tizenötödik erdélyi történet a jövőből

// HIRDETÉS

„Az erdélyi techközpontban valóban gyártottak androidokat. A negyvenezer hektárnyi területen, az egykori Marosvásárhelytől délre elterülő irdatlan ipari monstrum lényegében mindent előállított, amire a térség lakóinak szüksége volt.”

•  Fotó: DeepAI.org
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2025. február 14., 17:27

Fotó: DeepAI.org

– Na, mit szólsz, menthető?

A szerelő lassan ingatta a fejét, amitől az eddig a szemére simuló holografikus multikijelző kicsit lejjebb csúszott, de legalább így ki tudott tekinteni fölötte, át a keskeny vizsgálóasztal túloldalára.

// HIRDETÉS

– Hát… egészében biztos nem. Megsült a központi egység. Látod, itt ni… itt a szélén teljesen megolvadtak a vezérlő áramkörök. Ott meg megy befelé, egészen az áramkörtábla közepéig az az elszenesedett sáv… na ott érte a plazmanyaláb. Ennek annyi.

Néhány másodpercig meredten nézték az android nyitott mellkasát.

– És ha kicseréljük a központi egységet egy újra?

A bizonytalanság, amibe a kérdés vége átúszott, még egy kitartott pillanatig ott lebegett közöttük. Aztán a szerelő megrázta a fejét:

– Nem éri meg. Szinte annyiba kerül, mint egy másik andi, egy új. Ezek az egységek az androidok egyetlen részei, amiket a Keleti Központból hozatunk. Egy teljes andit előállítunk itt is, de a központi egységet nem tudjuk legyártani, ehhez a Központ technológiai kapacitása szükséges. Ezek meg nagyon védik a monopóliumukat, tudod.

Az erdélyi techközpontban valóban gyártottak androidokat. A negyvenezer hektárnyi területen, az egykori Marosvásárhelytől délre elterülő irdatlan ipari monstrum lényegében mindent előállított, amire a térség lakóinak szüksége volt. A környezetszennyezése nulla volt, semmilyen káros anyagot nem bocsátott ki, mert minden mellékterméket hasznosítottak.

A létesítmény északi részén emlékműként őrizték meg az egykori vegyipari műveket, a Kombinátot, ahogy a helybeliek nevezték.

Kis mértékben ugyan, de ez a gyár is hozzájárult a száztíz évvel ezelőtti környezeti kataklizmához, amikor felperzselődött a föld, szinte teljesen kihalt a maradék növény- és állatvilág, az emberiségnek pedig csak egy kis része maradt meg.

Az erdélyi régió a Keleti Központhoz tartozott. Csak ott, és a világ négy másik hasonló központjában működtek a kvantumszintetizátorok, az utóbbi száz év forradalmi találmányai. Ezekkel állítottak elő – megdöbbentően gyorsan – minden csúcstechnológiás berendezést, amivel aztán elkezdték a klímakatasztrófa következményeit felszámolni.

Minden munkát, amit nem lehetett automatizálni, az androidok végeztek. Ott is az andik dolgoztak, ahol nem voltak nagyobb automatizált ellátóegységek, karbantartó központok. Vagyis a nagyobb településeken kívül, „vidéken”, ahogy régebb mondták. Minden egyes kis tájgondozó tanyán, ahol jellemzően két-három szaki – gazda, így nevezték őket – dolgozott a talaj és az élővilág folyamatos helyreállításán, nem lehetett nagy, automata ellátóegységeket működtetni, itt jöttek képbe az andik.

– Az emlékközpont egy részét meg tudom menteni – nézett fel a vizsgálódásból a szerelő.

– Ahogy nézem, négy lemez közül kettő biztosan jó, de lehet, hogy a harmadik is. Megnézem, hogy ez a barna folt itt mennyire felületi pörkölődés. Ha mélyebbre hatolt a hő, akkor ennek is annyi. Mi volt ez, kőzetvágós baleset? Ráesett a gépre?

– Olyasmi... de nem a nagy géppel, hanem egy kisebb kézi vágóval. De nem baleset volt… Egy gazdának valami miatt elborult az agya és odaszúrt a plazmasugárral…

A szerelő meredten nézte egy pillanatig, majd halvány félmosolyra húzta a száját, de a szeme nem mosolygott.

– Ha a sugár maximumra lett volna állítva, ennek a szerencsétlennek a teljes mellkasrésze most csak egy fekete, üveges lávapaca lenne. Még jó, hogy nem egy másik gazdára támadt rá. Ezt régebben bicskázásnak nevezték ezen a vidéken. Nagyobb összeget tennék arra, hogy helybéli a gazda, nem telepes.

– Helybéli, igen. Megúszta egy három hónapos kreditcsökkentéssel és egy ideig nem használhat semmilyen sugárvágós berendezést. Ha emberre támad, már vitték is volna, hosszú évekre.

Zsebre dugta a két emlékkártyát, majd kicsit elrendezte a néhány limlomot a műhelycsarnok nagy tolóajtaja előtt leparkolt sikló rakterében, ahonnan a „halott” andit kiemelték. Halk sivítással indult a gép, majd kis porfelhőt keltve visszaindult a hegyek közé, kelet felé.


*****

„Bicskázás… de rég hallottam ezt a szót” – jutott eszébe,

amikor egy héttel a városi útja után belépett a tanya 20 fokra légkondicionált műszaki termébe és odapillantott a csatlakozóaljzatokra kapcsolt két andira. Három másik hely üresen állt. Egy android terepen volt, a másik a „halotté”. Egy hónap múlva érkezik az új, addig be kell érjék néggyel. A csatlakozóaljzatok platformján az ötödik hely mindig is üres volt, arra sem emlékezett, hogy igényeltek volna egy ötödik andit.

Ebben a nagy műszaki helyiségben nem csak az androidok „laktak”, hanem a talajjavító, kőzetegyengető, növénygondozó gépeket is itt tárolták. Volt még három hosszú, fémlapú munkaasztal is egy sorban. Minden berendezés adatszinkronizálása, diagnosztikája, szoftverfrissítése a tágas helyiség egyik oldalfalával párhuzamosan álló központi érintőképernyős pultról történt. Odakinn, terepen, persze a kis táblagépekről vezéreltek mindent, az andikat pedig szóbeli utasításokkal is lehetett irányítani.

Három gazda dolgozott a kis telephelyen. Egyikük most terepen volt az egyik sokkarú bokorgondozóval és egy andival, olyan három kilométernyire. A harmadik a „bicskás” volt. Az incidens után azonnal lenyugodott, beismerte, hogy fáradt volt, az andi pedig szerinte túl lassan hajtott végre egy utasítást, ezért

elöntötte a vér az agyát és szinte reflexből odaszúrt a kézi kőzetvágóval.

Szánja-bánja tettét. Mivel az incidensben ember nem sérült, nem indult komolyabb eljárás sem. Ma a reggelinél azt mondta, nem aludt jól az éjjel, ezért csak délután megy ki terepre a gépekkel, addig a lakrészében pihen.

„Bicska” – mondogatta, miközben a kővágó tömzsi, de tenyérbe simuló markolatát nézegette. Kézbe vette az eszközt, bekapcsolta, majd vigyázva, nehogy az alkar hosszúságú plazmasugár hozzáérjen valamihez, próbálta úgy forgatni, mintha kés lenne. Hát, bicskához egyáltalán nem hasonlít – tűnődött –, de határozottan használható lenne fegyverként is. Bár nem tudott felidézni egyetlen olyan incidenst sem, amelyben bárki is plazmasugaras vágóeszközzel támadt volna egy másik emberre.

A bicskázás kétszáz éve még nem volt szokatlan ezen a vidéken,

elfajuló nézeteltérés vagy mulatozás közben néha előkerült a zsebkés, aztán a szerencsésebb kötekedő vagy megúszta egy-egy harci sérüléssel, rosszabbik esetben két nap múlva eltemették. Amikor idehelyezték, részt kellett vennie egy viszonylag részletes helytörténeti és kultúraismereti képzésen, akkor említette a tananyag a bicskázást is, bár csak kuriózumként, nem túl részletesen.

Merengéséből az zökkentette ki, hogy alig hallható szisszenéssel kinyílt, majd becsukódott a műszaki terem bejárati ajtaja. Az eddig pihenő gazdatársa állt ott, az „android-bicskázó”. A férfi körülnézett, majd ráérősen egy másik munkaasztal felé indult. Kikapcsolta és letette a munkaasztalra a kővágót. Társa néhány lépésnyire valamivel szöszmötölni kezdett, szerszámok koccantak a fémlapon. Ő maga is visszafordult tegnap az erdőben furán mozgó fakéreg-bioszkenner egyik kiszerelt áramköréhez, rádugta az ellenőrzőpad csatlakozóit és az érintőképernyőn elindította a diagnosztikát.

Az irdatlan ütés hátulról érte. Mintha hirtelen felrobbant volna valami a testében.

Semmilyen fájdalmat nem érzett, csak valami fura rendellenességet, azt is mintha kívülről detektálná valamilyen műszerrel. Lassan lenézett, a mellkasából egy hegyes fémtengely állt ki arasznyira. Még most sem érzett semmilyen fájdalmat, csak valami fura érzés kezdett növekedni benne. „Leszúrt, hátulról… lehet, hogy most meghalok” – döbbent meg saját gondolata szenvtelen hidegségétől.

– Kurva robotok! – ahogy lassan megfordult, társa vérben forgó szemekkel, eltorzult arccal meredt rá. – Semmi szükség a rohadt andikra, mi is meg tudnánk csinálni mindent a gépekkel! A hideg ráz, ha megjelentek a közelemben! Nézel a hülye gépszemeiddel, mert nem érted, mi? Azt hiszed, te jobb vagy, csak mert harmadik generációs vagy? A testedre növesztett műhússal és bőrrel? Ugyanolyan vagy, mint a többi, egy rohadék, undorító robot! Most sem érted! Nem tűnt fel, hogy miért áll mindig üresen az ötödik hely azon a csatlakozóplatformon? Mert az a tied, te szerencsétlen! Oda állítunk be téged minden este, egy éve, mióta megérkeztél a Keleti Központból! Nekem kell programoznom a valóságérzékelésedet, az emlékeidet és az öntudat-modulodat! Öntudat, hahh!! – a férfi hangja az üvöltözéstől elcsuklott, hörgésbe fulladt.

Még látta, amint a másik felveszi az asztalról a plazmavágót,

bekapcsolja és maximumra állítja a nyaláb erősségét. „Bicskázás” – tolult fel valahonnan mélyről, – „bicskázás…” Aztán a látómezeje szélén megjelent egy gépies, vörös villogás, majd minden elsötétült.


*****

A sikló a műszaki terem előtt állt, kicsit megbillent, ahogy a gazda nyögve belódította a nehéz testet a raktérbe, majd kis porfelhőt kavarva meglódult, de nem a város felé, hanem fel, a hegyek irányába.

Sorozatunk korábbi részei:

// HIRDETÉS
Különvélemény

A „Trump hülye”-érv tarthatatlanságáról

Sólyom István

Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?

Ólomszarkofág a mélyben – tizenhatodik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Hegyizene – gyönyörű és elgondolkodtató filmet készített Szendőfi Balázs a Szigethegységről

Sánta Miriám

A budapesti halkutató és természetfilmes legújabb alkotása egyszerre mutatja meg az Erdélyi Szigethegység vizes élőhelyeinek évmilliós és kortárs arcait.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

Szántai János

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Szavazz a liliomra, avagy Antonescu és a moghioroc (lásd, magyarok)
Főtér

Szavazz a liliomra, avagy Antonescu és a moghioroc (lásd, magyarok)

Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?

Egyre népszerűbb a hibrid autó, de meddig?
Krónika

Egyre népszerűbb a hibrid autó, de meddig?

Rossz év volt 2024 az elektromos autók számára, de a hibridek nagyon jól zártak, és a közeljövő is szépen csenghet főleg a teljesen hibrid, részben pedig a konnektoros kategóriának.

A nagy sár miatt elakadt a holttestet szállító autó, ezért a mező közepében hagyták a koporsót – hírmix
Főtér

A nagy sár miatt elakadt a holttestet szállító autó, ezért a mező közepében hagyták a koporsót – hírmix

Tizenkilencezer lejes villanyszámlát kapott egy kolozsvári család. Autómentővel szállították volna Bukarestbe a kábítószert, lefülelték a drogfutárokat.

Porig égett egy ház Kézdivásárhelyen – videó
Székelyhon

Porig égett egy ház Kézdivásárhelyen – videó

Tűz ütött ki Kézdivásárhelyen a Molnár Józsiás utcában. A helyszínre érkezett tűzoltók nem tudták megmenteni a lakóházat.

Tovább bővülhet az aranyosgyéresi légi támaszpont
Krónika

Tovább bővülhet az aranyosgyéresi légi támaszpont

Előrelépés történt az aranyosgyéresi légi támaszpont fejlesztésének ügyében: több cég jelentkezett a román védelmi minisztérium által kiírt, csaknem félmilliárd lejes költségvetéssel bíró korszerűsítési licitre.

Agyonverte apját egy Kovászna megyei férfi
Székelyhon

Agyonverte apját egy Kovászna megyei férfi

Alkoholos befolyásoltság alatt agyonverte apját egy torjai férfi, mert az egy pohár bort kért tőle. A tettes ellen minősített emberölés miatt emelt vádat a Kovászna megyei ügyészség.

// még több főtér.ro
Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Különvélemény

A „Trump hülye”-érv tarthatatlanságáról

Sólyom István

Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?

Ólomszarkofág a mélyben – tizenhatodik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Hegyizene – gyönyörű és elgondolkodtató filmet készített Szendőfi Balázs a Szigethegységről

Sánta Miriám

A budapesti halkutató és természetfilmes legújabb alkotása egyszerre mutatja meg az Erdélyi Szigethegység vizes élőhelyeinek évmilliós és kortárs arcait.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

Szántai János

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

// HIRDETÉS