Erdélyi történet 2154-ből

Dénes bácsi lerúgta magáról a könnyű biomorf alvóburkot és lelépett az ágyról a padlóra, amelynek a hőmérsékletét a lakásrendszer kellemesen langyosra szabályozta. A kétórásra szabott pihenés közben a burok nyom nélkül begyógyította a sarkán a horzsolást, amit az új hőálló kevlárcsizma okozott reggel, mivel elfelejtette kivenni belőle a béléshez rögzített nyomkövető reklámcsipet. Ilyenkor, miután felkelt a sziesztájából, mindig ivott egy kellemesen zöld árnyalatú aminosavas italt – néha erősebbre, máskor enyhébbre keverte a gép, a test-szkennerek fiziológiai adataitól függően.

Az utóbbi ötven évben terjedt el a Székelyföldön is a déli szieszta, mivel a 45-50 fokos hőségben mást nem nagyon lehetett csinálni.

A felesége nem volt otthon, ma Székelyudvarhelyre utazott a rokonaihoz, csak estére várta haza. Odalépett az ablakhoz és az italt kortyolgatva kinézett, a még mindig forró délutáni szellő borzolgatta az udvar végében sorakozó pálmák nagy leveleit, az alig észrevehetően hajladozó nyúlánk fatörzsek között egy lapos talajgondozó droid matatott valamit. A két bal oldali pálmafa törzse között, a völgyben látni lehetett a Domokostól Tusnádig húzódó csíkszeredai mezopoliszt beburkoló sötét szmogot, ami soha nem oszlott el. Itt, a Hargita oldalában valamivel jobb volt a levegő. – Megnézem a földet – tűnődött Dénes bácsi, de az is lehet, hogy félhangosan el is motyogta, mert Ildikó megszólalt a falakba épített, épp megfelelő hangerőre optimizált piezo hangszórókból. – 17 óra van, a kinti hőmérséklet 38 fok, készítsem a termoköpenyt? – Hagyd csak, nem olyan vészes most, elég a vékonyabbik munkaszkafander – válaszolta Dénes bácsi, miután a lakásrendszer mesterséges intelligencia alapú asszisztensének váratlan megszólalásától összerezzenve elfordult az ablaktól és odalépett a ruhakeszonhoz. Eszébe jutott, hogy gyermekkorában,

hetven évvel ezelőtt a 38 fok csak sima kánikula volt, akkor még az Oltban is lehetett fürdeni.

Fürödtek is, bár az apjuk egy óra múlva hazaráncigálta őket a gyilkos UV-sugárzás miatt. Dénes bácsi kilépett az udvarra és azt a tizen-egynéhány métert, ami a házat a kis hangártól elválasztotta, ráérős léptekkel, a könnyű sisakkal a kezében tette meg. A feje búbját kegyetlenül égette a nap. A kis egyszemélyes sikló gravimotorja majdhogynem hangtalanul kelt életre, ahogy belehuppant az ülésbe, majd a gép enyhén gyorsulva kikanyarodott az udvarról. A néhány kilométeres út alig két percig tartott, a sikló a földterület szélén, pontosan a vezérlőállás melletti hitelesítőegység mellett állt meg, éppen amikor a zöld fények kigyúltak a panelen. Dénes bácsi belépett a kis vezérlőállásba és egy rég beidegződött billentyűkombinációval behívta az agrodroidokat. A halk surrogással a panorámaablak elé besoroló három szerkezet fél méterrel a föld fölött lebegett, első pillantásra minden rendben volt velük. Ám Dénes bácsi azért lefuttatott egy rendszerellenőrzést, majd miután meggyőződött, hogy a 30 hektárnyi kaktuszavokádót gondozó kis drónokkal valóban minden rendben van, visszaküldte őket a sorok közé. Az egyik gép a föld szélén álló molekuláris vízszintetizálótól hordta a művizet és fáradhatatlanul locsolta vele a génmódosított növényeket, amelyek könnyedén elviselték akár az 59-60 fokos nyári hőséget is, de a vízszintézissel még nem boldogultak (Majd két év múlva, addig összegyűl annyi, hogy a továbbfejlesztett tövekből vegyek – szokta mondogatni Dénes bácsi). A második drón folyamatos talajlazítást és tápanyagozást végzett, a harmadik pedig az utóbbi években eléggé elszaporodott, tíz-tizenkét centire is megnövő medvepoloskákat irtotta tűvékony, alig láthatóan halványkék energiasugarakkal. Medvepoloska… jó régi elnevezés – mélázott Dénes bácsi – megmaradt azután is,

hogy medve már az ő gyermekkorában sem volt ezen a vidéken.

Bár a gépeket évek óta nem kellett kézi munkával karbantartani (ezt megoldotta a agrorendszer, teljesen automatikusan), mégis nyomós oka volt arra, hogy rendszeresen és személyesen ellenőrizze a drónokat. A szomszédos farmon élő család Áronkája ugyanis tavaly a 8G-szubrendszeren keresztül meghekkelte a betakarító droidot, de úgy, hogy a gép egy méretes fasz alakú területen a száron hagyta az égővörös gyümölcsöket. Erről pedig Dénes bácsi csak az aznap esti transzvíziós Székelyföld-műsort nézve értesült. Egész Erdély rajta röhögött, miután az ErdélyTV közvetítődrónja a távolból rögzítette, amint bamba arccal ott áll a földje mellett, a hatalmas kaktuszavokádó-faszt bámulva. – Hej, Áronka, az anyád úristenit – buzgott fel most is Dénes bácsiban az indulat, mivel a cimborák hónapokig ezzel cseszegették. Hazaérve Dénes bácsi még eltett-vett a hangárban, megmatatta a szennyvíz-reciklátort, kicsit finomhangolta a lakásrendszer hőmérséklet-szabályozó algoritmusait, készített egy biztonsági mentést a sikló gravitron-párnájának szabályozójáról, majd megvacsorázott (szintetikus, de kiváló ízű berbécsflékenyt és szalmapityókát kért uborkasalátával a konyhafalba épített gasztroszintronból. Pittyegett egyet a komlog, a felesége jelezte, hogy nemsokára érkezik. Dénes bácsi odaszólt Ildikónak, hogy tegye ki a transzvízió képét a falra, kezdődött az esti hírműsor, ezt mindig megnézte. – A székelyföldi farmerek elmaradott életfelfogásáról, korszerűtlen értékvilágáról és veszélyes fasiszta nézeteiről rendeztek szociológiai és társadalompszichológiai konferenciát Kolozsvár megalopoliszban, az Elmaradottságkutató és Helyesideológiai Intézetben – kezdte a rövidhíreket ErdélyTV műsorvezetője.

Dénes bácsinak kicsit kidagadtak a rágóizmai, ahogy összeszorította az állkapcsát.

– Kelletlen Kudor, az Erdélyi Magyar és Székely Képviseleti és Műemlékfelügyeleti Szervezet és Szövetség elnöke ma délután, Sepsiszentgyörgy mezopoliszban felavatta Ádor Báron szilíciumszobrát és hangsúlyozta, hogy a dicső múlt és a sikeres jövő titka mindig a megfelelő képviselet, hogy ott legyünk, ahol dönteni kell – folytatta a hírbemondó. – Az anyátok picsája – mormogta Dénes bácsi, majd mielőtt Ildikó értetlenül rákérdezett volna, utasította az asszisztenst, hogy kapcsolja ki a transzvíziót. Lágyan felbúgott a kaputelefon, hazaérkezett a felesége.