// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Fall Sándor Fall Sándor

A romániai politika útja a spektákulumtól a harctérig

// HIRDETÉS

Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?

•  Fotó: Hasan Almasi / Unsplash.com
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2026. június 05., 17:28

Fotó: Hasan Almasi / Unsplash.com

A Bolojan-kormány megbuktatása óta eltelt egy egész hónap. Ügyvivőként most is ez a kabinet kormányoz, de korlátozott hatáskörrel. Mondhatni, kísértetként. Észrevette valaki a hiányát? Nyilván igen, de csak azon kevesek, akik naponta követik az ország politikai történéseit. És nem csak a címeket és a képeket nézik meg a sajtóban, főleg a közösségi médiában, és lődöznek csípőből és legtöbbször téves irányba. Hanem valamennyire meg is értik nem csak a konkrét politikai történéseket és fejleményeket, hanem azok miértjét és hogyanját is, a hozzájuk vezető és a belőlük következő körülmények és folyamatok láncolatát. Ezeknek az embereknek a száma egyre kevesebb.

Közvetlenül az 1989-es rendszerváltás után az egész ország a tévé előtt ült esténként és naponta három-négy hírlapot olvasott.

A politika mindennapos téma volt a családokban, a baráti társaságokban, a boltban, a buszon, a munkahelyen, szomszédok mentek át egymáshoz megbeszélni a napi fejleményeket. Rendkívül mozgalmas néhány év volt, és iszonyú nagy volt a tudásvágy, mivel a társadalomnak csak igen kezdetleges fogalmai voltak a pluralista demokráciáról, ami teljesen felkészületlenül érte az ötven évig totalitárius egypártrendszerben élő embereket.

// HIRDETÉS

Emlékeznek, ugye, volt egy népszerű, de teljesen téves mondás, amivel replikaként vágtak vissza akkoriban az emberek a leghétköznapibb helyzetekben is: „demokrácia van, azt csinálok, amit akarok!”. Egyeseket aztán sokként ért, hogy mégsem ilyen egyszerű a helyzet, bár ez a meggyőződés azóta is tovább él valamilyen formában az emberek egy részének fejében.

Szóval akkoriban a társadalom sokkal részletesebben követte az ország sorsát meghatározó politikai, kormányzati, parlamenti történéseket, mint ma.

És sokkal többen értették is mindazt, amit láttak a tévében, olvastak az újságban vagy megbeszéltek egymás között.

Volt is, amit figyelemmel követni. A politikában rengeteg gazember volt, rendszerszintű volt és mindent elborított a korrupció, sok volt a botcsinálta, dilettáns képviselő, szenátor, miniszter, államtitkár és önkormányzati képviselő. De voltak hozzáértő, lelkes és valóban tenni vágyó emberek is, ők az előbbiekkel vitázva, harcolva és dacolva próbáltak ténylegesen tenni valamit – visszatekintve mondhatjuk nyugodtan, hogy nem voltak elegen. A „privatizációk” és a szocialista „közvagyon” szétlopása után is maradt annyi pénz és erőforrás az országban, hogy a sajátos romániai demokráciát megtestesítő pártokrácia életenergiájának bőséges, állandó, azóta is megbízható forrása legyen.

Abban az időszakban is egymást érték a politikában a válságok, a paktumok, a kulisszák mögötti játszmák, a szálhúzogatások, az intrikák,

hej, micsoda drámák zajlottak a televízióban

Ion Iliescu, Corneliu Vadim Tudor, Călin Popescu-Tăriceanu, Adrian Năstase, Verestóy Attila, Traian Băsescu, Victor Ponta vagy Liviu Dragnea rendezésében, hogy csak a legnagyobbakat említsem a tápláléklánc csúcsát uraló politikai ragadozók közül. Ma vannak ilyen erős személyiségek a romániai politikában?

Ha átalakulási folyamatában nézzük az 1989 utáni Romániát, nem nehéz észrevenni a politikai spektákulum ellaposodását. Ennek több oka van, az egyik természetesen a nyilvánosság radikális átalakulása és minden, ami ebből következik. Vagyis az információáradat korábban elképzelhetetlen felduzzadása, a lényeges információk elmerülése a mindent elborító digitális szemétben, a mindezt befogadni képtelen, de folyamatosan fáradt, felületessé és türelmetlenné vált emberi figyelem. Lassan nem tudjuk megkülönböztetni a lényeges információt az értéktelentől, elfelejtjük, milyen forrásokból lehet megbízható tudást szerezni, és már nem tartjuk fontosnak megérteni a közéletet és a politikát.

A másik ok a politikai paletta lehető legegyszerűbbé polarizálódása és ideológiai kiüresedése.

Eltűntek a politikai identitást korábban döntően meghatározó, részletgazdag politikai ideológiák és doktrínák, ma már – attól függően, hogy ki mondja – Európa-pártiak és szuverenisták, progresszívek és begyepesedettek, idegenszívűek és igazi hazafiak feszülnek egymásnak. Nem kell már semmit mérlegelni, elemezni, megfontolni, az egyetlen politikai üzenet az, hogy a másik az ellenséged. Nincsenek összetett egyensúlyhelyzetek, csak nullösszegű játszmák. Az egyiknek a mennybe kell mennie, a másiknak a pokolba.

Ha erre a végletes leegyszerűsödésére rátesszük még azt is, hogy

az ország felnőtt lakosságának egyharmada és az iskolások 40 százaléka teljes mértékben, további 40 százalékuk pedig részleges funkcionális analfabéta,

akkor megkapjuk a valóságot, amiben élünk.

Ebben az állapotban nem csoda, hogy a politika és a pártok célja már nem az emberek meggyőzése, nem a szilárd alapokon nyugvó politikai identitás kialakítása és életben tartása, hanem az emberek agyának kiiktatása és érzelmeik totális leuralása iszonyúan erős, de a legprimitívebb ösztönökre ható hívószavak, triggerek által. Ehhez pedig mindkét oldal maximálisan kihasználja az olyan, mára kiüresített és kifordított korábbi eszményeket, mint a szabadság, a méltányosság vagy a jólét. A szabadság az én oldalam szabadsága, a méltányosság az én oldalam méltányossága, a jólét az én oldalam jóléte. A másik nem létezik, megszüntetendő, fölösleges, akadály.

Az Agora-központú Polisz eszményét, amire az európai demokrácia alapul, érzelmi és közérzeti terápiás csoportok vérengző hatalmi harca váltotta fel.

De szétmállóban van a Polgár klasszikus eszménye is – igaz, ez Romániában történelmi okokból soha nem is volt domináns. Felváltotta a gazdasági felső- és középosztály ideálja: gyarapodj anyagilag, mindenáron, birtokolj javakat, szerezz meg mindent, amit lehet, vedd el az államtól, vedd el a többiektől. Ebben a képletben a társadalom pusztán a saját érvényesülésednek a közege és legfeljebb a saját sikerességedet visszaigazoló tükör, amelynek a puszta létezése csak annyiban indokolt, amennyiben neked szükséged van rá. Arra szavazol, aki többet ígér neked, azt az ügyet támogatod, amit közvetlenül lefölözhetsz, az az ember a barátod, aki hozzájárulhat az anyagi gyarapodásodhoz és sikerességedhez.

Természetesen a politika spektákulum jellege nem öncél.

Nem azért van politika, hogy műsor, előadás, cirkusz legyen, mindez csak járulékos eredmény. A politika célja elvileg kizárólag az, hogy a társadalom és a társadalomért létező állam egyben maradjon és zavartalanul működjön. A gyakorlatban ez persze soha nem valósul meg maradéktalanul, de elérendő ideálként működik. Amíg viszont a társadalom spektákulumként is nézi a politikát, addig annak is többé-kevésbé tudatában van, hogy az előadásnak megvannak a keretei, valamilyen szabályai, és a szereplői, akik díszletkardokkal hadakoznak a színpadon, nem ölik halomra egymást.

Viszont az előadás-jelleg hiánya azt mutatja, hogy a cselekmény élesben megy, a tét, a fennmaradás, árnyalatok és részletek nélkül, minden fekete vagy fehér, Jó vagy Rossz, létező vagy nem létező. És ez az elvárás a társadalom részéről is.

Az ország jelenleg legerősebb pártja, a politikai alakulatok legújabb generációjához tartozó AUR nem előadásra készül.

Úgy tűnhet, hogy a PSD sem, miután odaállt az AUR mellé és megbuktatta saját kormányát. Grindeanuék azonban a senki földjén találták magukat, mert egyelőre mégsem akaródzik nekik kormányozni az AUR-ral. A politikailag teljesen súlytalan és esélytelen Eugen Tomac miniszterelnökké jelölésével pedig mintha Nicușor Dan államfő is megelőzni, legalábbis késleltetni próbálná azt a pillanatot, hogy a PSD rájönni kényszerüljön: nem spektákulumot várnak tőle, hanem éles háborút, radikalizmust, fekete-fehéret, Jó és Rossz megsemmisítő összecsapását. Akkor ugyanis elszabadul és az AUR-ral a partnerséget teljes mértékben felvállalva belecsap a közepébe.

Ezt a megelőző, elodázó lépést egyszer már megtette az ország vezetése 2024 végén, amikor megakadályozták Călin Georgescu győzelmét az elnökválasztáson.

Nem kizárt, hogy nincs más megoldás, mint hagyni a dolgokat elszabadulni, a radikalizálódott társadalomnak pedig a saját bőrén megtapasztalni nem a színpadon, hanem az élesben folyó politikai fordulatot. Spektákulum lesz az is, csak nem az országban élők számára.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS