// 2026. november 18., szerda // Jenő
Fall Sándor Fall Sándor

Demokratikus szavazás – ötödik erdélyi történet a jövőből

// HIRDETÉS

„2324. június 9. Helyi, körzeti és regionális választások. Ön demokratikus szavazási szándékot jelzett. Kérjük, az alábbi három sor mellett, a jelzett pontokban nyomja meg az érintőpanelt, hogy leadja szavazatát. A sikeres demokratikus szavazást hangjelzés követi.”

(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2024. június 12., 17:30

Lassan csúsztatta be a szavazókártyáját a halvány türkiz fénnyel villogó nyílásba – nem is villogás volt, csak elnyújtott, diszkrét pulzálás, az éjjeliszekrényén fekvő lapos thétahullám-indukátor fénye jutott eszébe róla – majd óvatosan oldalra pillantott. A szavazóközpont két szintetikus őre mozdulatlanul állt, egyik a készüléktől olyan két méterre jobbra, a másik a fal mellett, a bejárattal szemben. Fegyvert nem látott náluk, de tudta, mindkét alak comblemezei alatt ott lapul egy-egy bénítópisztoly, amivel szükség esetén a másodperc tört része alatt mozgásképtelenné tehető bárki, aki veszi a bátorságot és megzavarja a szavazóhelyiség rendjét. Jól van ez így, vigyáznak a rendre – gondolta.

A szavazóterminál pittyent egyet, a képernyőn megjelent a személyi azonosítószáma, neve és a lakcíme.

2324. június 9. Helyi, körzeti és regionális választások. Ön demokratikus szavazási szándékot jelzett. Kérjük, az alábbi három sor mellett, a jelzett pontokban nyomja meg az érintőpanelt, hogy leadja szavazatát. A sikeres demokratikus szavazást hangjelzés követi.

A szöveg csak azután tűnt el, hogy a terminál szenzorai a szemmozgását követve érzékelték: végigolvasta a mondatokat. Megjelent a három sor, mellettük jobboldalt egy-egy zöld és egy vörös négyzet. Önkéntelenül hátrapillantott, mivel a bejárat előtt éppen akkor húzott be halk sivítással egy gravisikló az övé mellé. Rögtön vissza is fordította tekintetét a képernyőre, mivel a hozzá közelebb álló szintetikus őr moccant egyet, csak egy egészen rövidet, a jellemzően robotszerű, nem emberi gyorsasággal.

Az első sor mellett megnyomta a zöld gombot, rövid habozás után a másodiknál és a harmadiknál is a vörösre bökött.

Egy hosszúnak tűnő másodperc után a képernyőről minden eltűnt, a szavazógép pittyent egyet.

„Ön demokratikusan szavazott”

– jelent meg az újabb szöveg, majd a kártyája kicsusszant a nyílásból.

A két őr továbbra is mozdulatlanul állt, akkor is, amikor a bejárati nyílásban feltűnt egy ember. Felismerte, a szomszédja volt, ha nem is rendszeresen, de azért találkoztak a két, egymástól fél kilométernyire álló házat körülvevő telkek határán, az agrodroidok javítása közben. Az utóbbi három évben egyre gyakrabban kellett javítaniuk a gépeket, miután a megszokott alkatrészellátás akadozni kezdett, majd pár hónapja teljesen leállt. Állítólag az ellátási láncokkal történt valami, bár az infoműsorban, amit minden este megnézett a feleségével együtt a nappalijukban, semmilyen fennakadásról nem számoltak be.

A tekintetük találkozott, ahogy megfordult és a kijárat felé indult, de egyikük sem mosolygott, a szomszédja pedig mintha túlságosan is a szemébe akart volna nézni. Nem álltak meg, csak mindketten biccentettek, ő szótlanul kilépett a bejáraton, a szomszéd meg odalépett a szavazóterminálhoz.

Beült a siklóba, majd a mellényzsebében megtapogatva a bevásárlólistát kikanyarodott és a beszerzőközpont felé indult. A felesége mindig kézzel írta meg a listát, ráadásul magyarul, ehhez valamiért ragaszkodott, pedig sokkal könnyebben átküldhette volna üzenetként a tételeket, igaz, akkor csak újnyelven tehette volna.

Ő maga értett még magyarul, hiszen a térségnek kétszáz éve még Székelyföld volt a neve,

de előfordult, hogy fel kellett hívnia a feleségét, hogy megkérdezze, mi az a szintetikus peccs-dzsem, vagy fuszujkakivonat. Nem mintha újabban ezek az áruk túl gyakran eljutottak volna a térségnek ebbe a gyéren lakott részébe.

Miután végzett a bevásárlással – megszámolta: a tizenhét tételből kilencet sikerült beszereznie, a boltfelügyelő morgott valamit az ellátási láncokról –, hazafelé indult. A felesége otthon volt, ő már korábban szavazott, amikor reggel bevitte az este meghibásodott ételnyomtató keverőfejét javítani.

Néhány kilométer után, a régi szentegyházi letérőnél működő automata töltőállomásnál lassított csak, mivel meglátta a szomszédja siklóját, a férfi éppen csatlakoztatta a vastag kábelt a jármű oldalán levő aljzathoz. Csak ketten voltak, nyugodtan beszélhettek, a karcsú szekrényhez hasonlító töltőegységben csak kamera volt, hangot nem rögzített.

– Adjisten! – bukott ki belőle a régi köszönés, amit ma már senki nem használt, de a felesége ezzel szokta cukkolni esténként, amikor hazaérkezett a termőterületről. A szomszéd nem lepődött meg, de nem is válaszolt, csak félmosollyal bólintott, miközben egyik és másik irányba is végigpásztázta az utat a tekintetével, majd megszólalt:

– Láttam, épp szavaztál – a szemében mintha ugyanaz a sokatmondónak tűnő villanást látta volna,

komorsággal vegyes bizonytalan aggodalmat. – Véletlenül azt is láttam, hogyan.

Erre hirtelen nem tudta, hogyan reagáljon, egy másodpercre mélyen a szomszéd szemébe nézett, majd jobbra, az út melletti liget felé, végül szárazon elnevette magát: – Hát, tudod…

– Tudom, persze. De ugye te is tudod, hogy bajod lehet belőle.

– Ugyanígy szavaztam tavaly is. Most meg itt állok veled, és semmi nem…

A szomszéd sóhajtva kihúzta a töltőcsatlakozót a sikló oldalából:

– Emlékszel, mi történt vele… ő eltűnt. A második ellenszavazatának másnapján, hajnalban. És azóta sem hallottunk semmit felőle. Két éve már…

– Nem, ezt nem fogadom el. Ő azért tűnt el, mert… tudod. A szállítmányok, az áru… Túlságosan magabiztossá vált, nem is próbálta diszkréten megoldani. Ebbe bukott aztán bele. Hallod, nem lehetsz ilyen paranoiás.

A választások évtizedek óta demokratikusak, ők buzdítanak, hogy mindig jelezd, ha problémád van velük.

A szavazatoddal jelezd, mondják. Semmi okunk nincs nem bízni bennük, ők teremtették meg azt, ami most van. Ők húztak ki a szarból, amikor minden összeomlani látszott, ez egy szép és új világ, egyenlőség, tolerancia, jólét, demokrácia… élünk szabadon és ez így jó. Végre!

A szomszéd lehalkította a hangját, pedig lényegében a vadonban voltak:

– És az ellátási láncok? A foghíjas polcok a beszerzőközpontban? Az alkatrészhiány? – ezt már szinte súgta. – Valami van, amiről nem tudunk eleget. Én azt mondom: vigyázz minden lépésedre.

– Túlreagálod. Ezek átmeneti gondok, meglátod, minden rendbe jön. Azt mondták, aláírták az új szerződést Kelettel, nem lesz több fennakadás az áruszállításban. Ha mi tiszteljük Keletet, akkor a Keletnek semmi oka nincs nem tisztelni minket, így mondták és igazuk van. A tiszta és őszinte szavazás pedig a demokráciánk egyik sarokköve. Ha valami nem tetszik, jelezzük. Ők meg tudomásul veszik, megszívlelik és korrigálják a dolgokat. Ez is így van rendjén.

– Hát jó… – a szomszéd ellökte magfát a siklója oldalától, aminek eddig támaszkodott, megkerülte a járművet és beült a műszerfal mögé. – Azért szólj át néha, ha gondolod.

Halkan felsivított a sikló antigravitációs motorja, a gép elegáns ívben kikanyarodott az útra, majd eltűnt a kanyarban.

Még néhány percig állt a töltőállomás mellett, belebámult az alkonyatba, amely a völgyekből egyre magasabbra kúszott a Hargita hegycsúcsai felé. Aztán beült a siklóba és hazavezetett.

Otthon aztán megvacsorázott a feleségével, megnézték az esti infoműsort, majd lefeküdtek. Miután a felesége bekapcsolta a thétahullám-indukátorát és pár perc múlva mélyen elaludt, ő is magára húzta a takarót. Diszkréten pulzált az indukátor halványzöld fénye a sötétben, de még nem kapcsolta be, pedig tudta, a gép megbízhatóan kisöpör minden gondolatot a fejéből és pihentető nyolcórás alvásba viszi egy-két perc alatt.

Csendben bámult bele a sötétbe majdnem egy órán át,

aztán egy hirtelen mozdulattal kikel az ágyból, átment a felesége oldalára, kikapcsolta a thétahullám-indukátort és megrázta a nőt.

– Ébredj… gyere. – Az asszony zavartan pislogott rá, álmosan, borzasan. – Mindent elmagyarázok, sietnünk kell.

A hajnal a hegyoldalban érte őket, mindkettejükön egy szimbiomorf hátizsák, a serkentőtabletták és a csípős levegő energiát adott nekik a mászáshoz. Öt óra lehet, gondolta, de nem tudta ellenőrizni, mert a csuklóterminálját ott hagyta a házban. A feleségéét is. Semmilyen elektronikus eszközt nem vittek magukkal.

Hallani fogom, nézett vissza a völgybe, amelynek mélyén, még sötétben, a házuk állt.

A szintetikusok kommunikációs frekvenciájára hangolt robbanótölteteket a műszaki melléképületben a törpereaktorra rögzítette, kettőt pedig a lakás bejáratához. Aztán közeledő fényeket látott a házukhoz vezető úton. Három kilométerre voltak. Tudta, ha feljutnak a tetőre és a másik oldalon leereszkednek, egy-két óra alatt elérik a határt. A tetőről még egyszer, utoljára visszanézett a völgyre, az otthonukra. Akkor hallotta meg az első robbanást.

Sorozatunk eddigi részeit alább olvashatja.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS