Néhány évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha le kell még írnom ennek az embernek a nevét, és most sem szívesen teszem. Azt is elmondom, miért.

Ilyen az, amikor egy alapvetően fontos és helyes jelenség önmaga ellen fordul.

Elegem van a félmegoldásokból. Legyen vége a fehér szín diktatúrájának!

Minálunk főleg apuka szerint családbarát a metál. Ha mind otthon vagyunk, például vasárnap, amikor anyuka húslevest főz és mi leckét írunk, apuka mindig betesz valami hangulatos kis rockot, ahogy ő mondja.

Értjük a diplomáciai szempontokat, de Erdélyben, magyarként nem fogadhatjuk el a kisebbségi, közösségi jogok kizárólag belső, nemzetállami ügyként való kezelését.

Aki abban a hitben élt eddig, hogy a politikát elvek és eszmék irányítják, vesse tekintetét a kisebbségek nyelvi jogait súlyosan csorbító ukrán oktatási törvény nemzetközi fogadtatására.

Hogy ti mind milyenek vagytok! Ti. Kommunisták. Pufajkás áruló imperialisták. Fasiszták. Jurtalakó hungaristák. Azok. Liberók! Nackók! Vagytok. Ti.

Ennek a történetnek vannak tanulságai, az ordas manipuláción túlmenően is. A kulcsszó: a kölcsönösség.

Ezt nem értik meg a nők, hogy az nem úgy van, hogy csak kapjuk elő a szerszámot, szerelünk, és pakolunk el. Az úgy nem szerelés.

Méltatlan incidens miatt próbálják egyesek megbélyegezni az idei Tusványost. Kinek van igaza?

Iohannis székelyföldi látogatásán pontosan az történt, amire számítottunk: semmi. Ez a 'semmi' azonban nagyon is beszédes.

Hol felmosás van, ott mindenki szem a láncban.

A bizalmatlansági indítvány előidézte helyzet talán minden eddiginél nyersebben mutatja meg, hogy az, amit hajlamosak vagyunk magasztos, polgári jogi küzdelemnek látni, milyen mértékben kiszolgáltatott a napi zsákmányszerző harcoknak és alkuknak.

Az erdélyi ember, ha másik erdélyi emberrel találkozik, alaposan megfigyeli. És megfigyeléseit – valamiről beszélni is kell, ha már összefutottak – szavakba önti. Ezek a szavak a legritkábban vonatkoznak a másik erdélyi ember kellemes vonásaira, sokkal inkább az előnytelen részleteket emelik ki.

Örök a kérdés és sok a válasz arra, hogy mi lehet az oka a mi nehézkes románnyelv-tanulásunknak. Most csak egyetlen árnyalatot próbálnék megragadni: a szokványos válaszokon kívül milyen oka lehet még?

Amikor Anna az oltár előtt állt fehér ruhában önfeledten, egyáltalán nem számolt azzal, hogy ettől fogva a hol van? és a hová tetted? nehéz kérdéseinek időszaka kezdődhet.

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés – lehet – Erdélynek. Emil Boc mégsem a Holdon él.