Az iskola azt mondja, ilyen és ilyen legyen a gyerek ekkor és ekkor, és akkor nincs kecmec, hogy anyu más gyereket szolgáltat neki, nem alkalomhoz illőt.

Persze nem csak ez a baj a Janovics Jenő munkásságát (nem) bemutató kolozsvári kiállítással az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon.

Románia a szabadság édenkertje.

A magnézium ma többet jelent az egyszerű ásványi anyagnál, ami testünknek nélkülözhetetlen. Nincs megállás, de van tabletta, ez a gyors-jóllét kora.

Szamurájunk csak ritkán jelentkezik, akkor is csak röviden beszél, de bölcsen.

A katedrálist, paradox módon, ez a tűzvész fosztotta meg muzeális tárgy jellegétől: a halott kő és fa egycsapásra élővé vált, és a lángokat elnézve megsejthettünk valamit abból, hogy mit veszíthetünk.

Adott egy pár, egy családi esemény és a bejelentés: jön a mama. Mindkettő. A férfi anyja és a nőé. A messzi távolból.

Ha valaki megmérettetik és testesnek találtatik, az el is ítéltetik. Bűnterhelten, újruhátlanul kulloghat a szeme világába.

Júlia vagyok, harmincöt. Lefogytam. Azelőtt nem voltam kövér, csak gömbölyded. Most is az vagyok, csak vékonyabb.

A legnagyobb magyar költők elitkommadójába tartozott. S tartozik most is. Kollégánk versével búcsúzunk tőle.

Az Azonnali meglehetősen egyoldalú, és a valóságtól elrugaszkodott módon mutatta be a Pece-parti Párizst. Nagyváradi munkatársunk némileg árnyalja a képet.

Ahogy mi kérdezünk, nem kérdez úgy senki. Ezért is tudnak egymásról többet az erdélyi emberek, mint a világ más tájain.

Kit érdekel, hogy lassan eltelt másfél évtized? Pezsgőt a jégre!

Azt hiszem, a szüleink főként azért várták a karácsonyt, hogy jól megpihenjenek. Nálunk a családban egy ideje az a szlogen: majd karácsonykor!

Mottó: Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. Egy leány tanított erre engem. (Gárdonyi Géza, persze.)

A pontosság kedvéért: Kolozsvár történelmi központjáról van szó. Amelyet oly büszkén tűznek mejjükre kokárdaként szeretett városvezéreink.

Érezte az odafigyelést, amikor előre engedték az ajtónál a boltban, a hivatalban vagy a munkahelyén, amikor felsegítették a kabátját, amikor készségesen útbaigazították, arcát-alakját végigpásztázták.