És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
Tudtuk, hogy nehéz lesz.
Elkezdődött a riogatás már tavaly: jön a választási szuperév, a szuperválasztási-év, a szuperválasztási szuperév, kampány kampány hátán, jelöltek megszámlálhatatlan plakátjai, szuper propagandaanyagok bármerre, amerre csak arccal áll az ember.
És így a végére, el kell ismernünk, eléggé ránk is nehezedett.
Ne aggódjon, nem fogok tudálékos okfejtésekbe bocsátkozni arról, hogyan lehetett az elnökválasztás első fordulójának végeredménye az, ami, nem fogom megmagyarázni – annyi baromi okos, szemüveges, és szemüvegtelen villámszakértő nyomdokain járva – hogy mit kell kiolvasnunk a parlamenti választások eredményéből, nem fogom azzal fárasztani a t. Olvasót, hogy különféle jóslatokba, esetleg mindentudó tanácsosztogatásokba bocsátkozom a soron következő második fordulóval (az elnökválasztásé – a szerk. [bár a szerk. is én vagyok – a szerző]) kapcsolatban, nem óhajtom nevetségesen túlreagált hangnemű fejmosásokban részesíteni a szavazópolgárokat sem azért, mert ez meg az lett, és ebből kifolyólag ez meg az lehet, sőt égő tűzoszlopként, iránymutató fáklyaként sem kívánom a helyes útra terelni, vezetgetni a Népet.
A díszes játszma szereplőivel, szakértőivel (szemüvegesekkel és szemüvegtelenekkel), a mindent megmondóemberekkel, a drámai tónusban moralizálókkal, a bezzegelőkkel, a nohiszenezőkkel, a szavazópolgárok egyik vagy másik rétegét lazán lehülyézőkkel/lenézőkkel/hibáztatókkal, a háttérben a szart szorgosan kavargatókkal, az előtérben a szart szorgalmasan kavargatókkal, a SRI-vel, az alkotmánybírákkal, a BEC-kel, CSAT-tal, a FOS-sal, a pártokkal, a pártatlanokkal – az egésszel.
Mert így a végére jó alaposan ránk nehezedett.
Erről a ránknehezedésről akarok egy kicsit beszélni kollektív terápiás jelleggel. Mert miből is áll ez a ránknehezedés? Legfőképpen abból, hogy az ember (szemüveges vagy szemüvegtelen, mindegy) már teljesen össze van zavarodva, nem érti, mi folyik körülötte, hogy végső soron kik is kavargatják a feje fölött szorgosan a dolgokat és hogy mi lesz a vége ennek az egésznek.
Azaz éppen ellenkezőleg: félő, hogy minden így marad, ahogy most, a kampányzajban döglődő, fullasztó év végi zűrzavarban tengődünk. Beleragadunk ebbe az átpolitizált nyúlós takonyba, amit egy idő után jobb híján majd mindennapoknak fogunk nevezni.
Ismerjük a jelenséget, magyarországi ismerőseinket meglátogatva találkozunk vele rendszeresen, hiszen ott már nagyon hosszú ideje ez van: a politika befurakodott az emberek mindennapjaiba, bebújt a bőrük alá, nem lehet már a legártatlanabb beszélgetéseket sem lefolytatni ott anélkül, hogy ne merüljenek fel minduntalan a pártpreferencia-alapú ellentétek, mint felpuffadt, kéthetes vízi hulla a poshadt, békanyálas tóban.
Ez itt nálunk (Erdélyben) még máshogy van, itt mi még nem így beszélgetünk – mondogattuk sokáig a magunk megnyugtatására.
áthozták sokan odaátról a jelenséget tokkal, vonóval. 2024 végére aztán meglett a saját bajunk is, hogy úgy mondjam.
Hol vannak már a régi szép idők, amikor a román politika hozta a lokális érdekeltségű (jelentőségű), ezzel együtt sajátosan mucsai (időnként szórakoztatóan, máskor idegesítően alpári) formáját a maga vadimtudoraival, băsescuival, pontáival, meg a többi faszkalappal?
– elég rápillantani a frissen nyilvánosságra hozott SRI-jelentésre –, amiben félő, hogy megint mi húzzuk a rövidebbet.
Mi, a Nép – bármit is jelentsen ez a kifejezés 2024-ben.
A politika globális szinten alakult át, a propaganda nagyrészt az online térbe költözött, zagyva álhírek, összeesküvés-elméletek arzenálja gondoskodik arról, hogy az online térrel még csak most ismerkedő, összezavarodott embertömegeket még jobban összezavarja, és ott vannak ezek mögött a szálakat tirtkon mozgató entitások, amelyek félig titkos szerveikkel folyamatosan figyelik egymást, de már ők sem egészen értik, hogy mit is zagyváltak össze.
A végletek harcolnak egymással globális szinten (meg a nagyhatalmak a fejünk fölött), a nagyon progresszív baloldal és az egyre szélsőbb jobb üti egymást ahol éri, és ebben a „játszmában” nem részt venni lassan már nem opció.
Erről a ránknehezedésről akartam beszélni. Arról, hogy mégis mit lehet ebben a helyzetben tenni, hogy lehet elviselni ezt az egyre fojtogatóbb légkört. Hogy mi lesz ennek a vége.
A gond csak az, hogy az illetékes szervek gondoskodtak róla – ezúton csókoltatom a kedves mamát! – hogy én is alaposan össze legyek zavarodva, mint bárki más, akárhány szemüvegünk is van összesen.
Elszektásodott a világ, mindenki a saját kétes hitébe kapaszkodik minden erejével, és az értelmes vitának, a szempontok közelítésének már nincs helye, mert hívő emberrel nem lehet vitatkozni. Mindkét végletes oldalnak egyetlen célja van:
Voltak már ilyen pillanatok a történelem során – ami ugye ciklikusan ismétlődik – és sohasem lett jó vége. De nem arról vagyunk híresek, hogy túl sokat tanulnánk a történelemből.
A politikai elszektásodásnak, az elvakult gyűlöletnek ez a nyomasztó árnya érkezett meg 2024 végére ismét Romániába és ezzel együtt ide hozzánk, Erdélybe is. Megjött és letette a seggét – ki tudja meddig marad.
Mondanám, hogy rajtunk múlik, de őszintén szólva erre sem mernék mérget venni.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
A bóvli kategóriába csúszás fenyegeti Romániát az elhúzódó politikai válság és az államháztartási hiány miatt. Félmillió eurót perelt vissza volt szeretőjétől egy temesvári milliomos.
Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.
Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.
Leszakadt egy fémszerkezetű híd szerdán reggel a Bákó megyei Csobányosnál, miután egy nehéz munkagép haladt át rajta.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.