Így egyezkednek a simlis titkos ügynökök az ország sorsáról egy shaorma mellett

Helyszín: a Cu de toate nevű shaormázó Bukarest külvárosában. A szereplők, Kém 1, a SRI tisztje, Kém 2, a DGIA (katonai hírszerzés) tisztje és Kém 3, SIE (külföldi hírszerzés) tisztje (valamint Otilo) itt találkoznak, hogy fű alatt megegyezzenek abban, ki legyen Románia elnöke.

Kém 1 érkezik. Fázósan összedörgöli a kezeit, ahogy belép a shaormázóba, ami különben városszerte híres, sokan a belvárosból is kijárnak olykor az ínycsiklandó falatokért. Ebben a korai órában, közvetlenül nyitás után azonban még üresen áll, csak az üzletvezető, doamna Gabriela serénykedik a pult mögött. Doamna Gabriela szegről-végről magyar ugyan, saját titkos receptjével mégis egészen pontosan eltalálta a román néplélek eme gyengéjét. Kém 1 megáll az apró étkezde közepén, sorra szemügyre veszi mind a négy asztalt, majd leül a legkisebbik mellé, közvetlenül a mosdó mellett. Kér egy shaormát „cu de toate”, vagyis mindennel, amit csak bele lehet pakolni. Kém 2 érkezik, ő is ugyanazt rendeli csak úgy, egy fejbiccentéssel – látszik, hogy törzsvendég, mert doamna Gabriela egyből megérti a jelet – majd leül Kém 1 mellé.

Kém 2: Miért a legkisebb asztalhoz ültél, Ionică?
Kém 1: Ne az igazi nevemen szólíts, te barom, ez most műveleti terület!
Kém2: Igaz, igaz, ne haragudj… Mi is a fedőneved?
Kém1: „Ion”.
Kém 2: „Ion”?
Kém 1: „Ion”.
Kém 2: Ez jó, erről senki sem ismer majd fel…

Közben elkészülnek a shaormák, Doamna Gabriela kirakja őket a pultra. Kém 1 és Kém 2 alázatosan a pulthoz járul, elveszik az ételt, majd hálálkodva visszahátrálnak az asztalukhoz.

Kém 2: Szóval miért a legkisebb asztalnál ülünk, Ioni… „Ion”?
Kém 1: Mert az az egy nincs bepoloskázva.
Kém 2: Mért, a többi be van?
Kém 1: Be.
Kém 2: Aztán ki poloskázta be őket?
Kém 1: (már éppen beleharapna a shaormájába, aminek a végéről időközben sikerült széthajtogatni a csomagolást, de a kérdésre kedvetlenül elhúzza a szájától, és az egyik asztalra mutat) Azt ott, a bejárat mellett mi, azt a másikat ti, a harmadikat, a legtávolabbit meg… még a Szecu… Isten tudja, hogy azt most épp ki hallgatja le…
Kém 2: (megborzong) Na akkor még jó, hogy az van a legmesszebb…
Kém 1: (közben elkezd enni, és most sokkal kedélyesebben, tele szájjal szólal meg) Na és amúgy mi a helyzet felétek, Nelu.
Kém 2: (sértődötten) Na tessék, az előbb te voltál felháborodva, amiért a rendes neveden szólítalak, erre te is ugyanezt csinálod…
Kém 1: (észbe kap) Igaz, igaz, ne haragudj… De… mi is a fedőneved?
Kém 2: „Colonelu’”.
Kém 1: „Colonelu’”?
Kém 2: „Colonelu’”.
Kém 1: Ez jó, erről aztán senki nem ismer majd fel…
Kém 2: (immár ő is teli szájjal, elmerülve a doamna Gabriela titkos receptje nyújtotta élvezetekben) Megvagyunk, megvagyunk... (majd rövid szünet után zsörtölődve hozzáteszi) csak ez a rohadt választás ne lenne. Hirtelen mindenki minket baszogat. Az ember már nem is konspirálhat nyugodtan a háttérben. „Mért Georgescu lett az első kör nyertese?!” Meg így, meg úgy… Hát én meg honnan tudjam? Nem lógok én a TikTokon egész nap…
Kém 1: De hát én azt hittem, ti toltátok meg Georgescut az első forduló előtt.
Kém 2: Na ne! Én meg azt hogy ti toltátok meg…

Kém 3 belép, szétnéz, elfintorodik, majd hátramegy a kicsi asztalhoz. A másik kettő összébb húzódik, hogy helyet adjanak neki.

Kém 3: Minek kellett ehhez a kicsi asztalhoz ülni, ráadásul pont a budi mellett?
Kém 1 és Kém 2: (szinte egyszerre) Mert a többit lehallgatjuk!

Kém 3 vállat von, majd a pult felé fordul és ő is rendel. Doamna Gabriela, úgy látszik, tudta, amit tudott, mert már nyújtja is felé a kész shaormát. Kém 3 megköszöni, és elégedetten szagolgatja az ételt.

Kém 1: Szóval ti toltátok meg a TikTokon Georgescut, Ion?
Kém 3: Pssz! Ne az igazi nevemen szólíts…
Kém 1: Igazad van, ne haragudj… Mi is a fedőneved?
Kém 3: „Ionică”.
Kém 1: „Ionică”?
Kém 3: „Ionică”.
Kém 2: „Ionică”?
Kém 3: „Ionică”.
Kém 2: (Kém 1-re mutat) Ez meg itt „Ion”.
Kém 3: (Kém 1 felé fordul) „Ion”?
Kém 1: „Ion”.
Kém 3: (elégedetten) Ez aztán az álcázás. Ezekről a pöpec nevekről senki nem jön rá, hogy kik vagyunk…
Kém 1: (bólogat) Az már egyszer biztos. Na de ti toltátok meg azt a kurva Georgescut, vagy nem ti toltátok meg?
Kém 3: (idegesen legyint a kezével) Dehogy mi toltuk meg! Nekem speciel TikTokom sincs… Különben se kisszekér az a szerencsétlen, hogy csak úgy tologassuk.
Kém 2: De akkor ki volt?
Kém 3: Azt nem tudom, de egyébként se lehet ő az elnök. Leszóltuk a… tudjuk kik… hogy ő nem lehet…
Kém 1: A „tudjuk kik”?
Kém 3: A „tudjuk kik”.
Kém 2: (bizonytalanul) Tudjuk?
Kém 3: (ingerülten) A lényeg, hogy most meg kell egyezni valamiben. Elvégre mégse bízhatjuk az ország sorsát a választókra! Abból meg mégis mi lenne?… (elgondolkodva) Alaposan fel kell mérnünk az érdekeket.
Kém 2: Az ország érdekeit!
Kém 3: Azt is, persze, de vannak az országénál fontosabb érdekek is.
Kém 2: (bizonytalanul) És mi lenne az?
Kém 3: (türelmetlenül) Hát a miénk!

Erre aztán mindhárman elégedetten bólintanak, és tovább majszolják a shaormájukat „cu de toate”. Egy idő után Kém 3 a bejárat felé mutat.

Kém 3: Jut eszembe, ki az a nagydarab, mosolygós csóka, aki ott fagyoskodik az ajtó előtt?
Kém 1: (megrázkódik a válla a nevetéstől) Ő… hehehe… Otilo.
Kém 3: Otilo?
Kém 1: (még mindig jól szórakoazik) Ő a SRI magyar tagozata…
Kém 2: A mije?
Kém 1: A magyar tagozat… (látva a többiek értetlenségét, a kezét széttárva hozzáteszi) Kisebbségi kvóta…
Kém 3: Aha. És mi a fedőneve?
Kém 1: „Otilo”.
Kém 2: (bizonytalanul) Na erről aztán senki nem fogja felismerni…
Kém 3: De mért nem jön be?
Kém 1: (erre még jobban vihogni kezd, csak úgy fröcsköl a shaorma a fogai közül) Mert… höhö... megírtam neki… höhöhö… a kiszállási parancsot… de nem… höhö… nem írtam neki engedélyt… a … höhöhö… a műveleti területre való belépésre… hehehehe…

Erre aztán mindhárman harsányan felröhögnek. Amikor kiszórakozzák magukat, végre a tárgyra térnek, és elkezdik latolgatni, hogy kit kellene előnyös helyzetbe hozni az elhalasztott elnökválasztáson. Pörögnek a nevek, de egyik sem nyeri el mindhármuk tetszését. Végül belefáradnak a vitába, elhallgatnak. Egyszer csak Kém 3 a pult felé fordul, és egyenesen a shaormák koronázatlan királynőjének szegezi a kérdést.

Kém 3: Doamna Gabriela, mondja meg akkor maga: ki legyen Románia elnöke?
Doamna Gabriela: (valamit épp aprít egy nagy vágódeszkán, a kérdésre fel se néz, csak vállat von) Tudja a tököm, megvan nekem a magam baja…

Erre mindhárman szomorúan lehorgasztják a fejüket. Hosszú csend után szólal csak meg egyikük.

Kém 1: Egyeztessünk még egy kört a felettesekkel.
Kém 3: Meg a „tudjuk, kikkel”.
Kém 2: Meg az asszonnyal.

Felállnak, elindulnak kifelé. Mielőtt kilépnek, Kém 3 még odafordul Kém 1-hez.

Kém 3: Nem kéne vinni legalább egy shaormát ennek a szerencsétlen „Otilonak”?
Kém 1: Á, hagyd… ez a lángost szereti…
Kém 3: (vállat von) Az ő baja…

Kimennek. Doamna Gabriela tovább szeletel valamit a vágódeszkán, a levegőben pedig ott marad a nyugtalanító kérdés: ki legyen Románia elnöke? Kis idő múlva újabb vendégek toppannak be, és shaormát kérnek „cu de toate”.