A karácsonyi népszokások nem tűntek el, csak átalakultak. Alább felvázoltunk ezek közül néhányat egy urbanizálódott erdélyi család képzeletbeli mintáján keresztül. Dobja sutba a konvenciókat, és kapja elő a humorérzékét, hiszen senkinél sem sikerülnek mindig idillire az ünnepek.

József Attila például kitartóan csak a mamára gondolt. Iohannis elnök másra szokott gondolni…

Gyorstalpaló mese arról, hogy a buszozás és bevásárlás mégsem olyan egyszerű feladat.

Kőből faragottat nyilván semmilyent. A lapidáriumokba általában műemlékeket szoktak elhelyezni. Boc úr pedig műnek mű, legalábbis ami a sokat szajkózott multikultit illeti, emléknek viszont nagyon nem az.

Marosvásárhely főterén felállítottak egy alternatív karácsonyfát, majd a polgármester a lakosság egy részének nyomására bejelentette, hogy elköltöztetik, ami ellen sokan tiltakoznak. Itt az újabb feszültség, háború, a táborok megint egymás nyakát szorongatják. Kinek van igaza? Nos, ez elég bonyolult...

A jövő mindig jobb, mint a jelen. Mert ma rosszabb. De jobb lesz. Mindig jobb. Mindig mondom. Hallod?

Úgy tűnik, ez a fajta gondolkodásmód bejött szokásba az erdélyi végeken is. És innen – az említett logika szerint bár – már csak egy aprócska balettlépés a fasiszta, náci, AURista, sosokista és egyéb nyalánkságok.

Ez az erdélyi magyar költő átsétált az összes, metaforikus és egyáltalán nem metaforikus egyszerű, kedves lándzsaerdőn. Az összes, metaforikus és nem metaforikus fasza Duna-csatornán. Sereg, tisztelegj!

Rareş Bogdan órája nagyon sok mindent jelképez – de semmi olyasmit, ami jó lenne nekünk.

Pár mém és néhány videó ugyanolyan érvényű, mint Jókai vagy Dumas, ezen tegyük túl magunkat.

A híres angol common sense nem működik a mi társadalmunkban. (Tán már az övékében sem.) Ha működne, ugye, nem lenne szükség annyi felülről érkező szabály. De ha kvázi-totális káosz van, akkor jöhetne egy ukáz.

A pénzügyminiszter szerint a mostani megszorítások lazák ahhoz képest, ami 2025-ben jön.

Mi a közös egy filmben, amelyben senki nem hajlandó felnézni az égre, és a jelenlegi Európában?

Az elnyomáshoz nincs szükség feltétlenül bakancsra. Elég az is, hogy a felelős emberek, szervezetek elegánsan félrenéznek, ha éppen zajlik a „nyakkendős” asszimiláció.

Leginkább sehogy, mert ezzel nem csak a törvényt szegjük meg, hanem bebizonyítjuk, hogy faragatlan tuskók is vagyunk.

Megelőztük Magyarországot egy olyan gazdasági versenyben, amelyben jelenleg mindenki veszít. Ez persze nekünk semmit sem jelent, de a különleges nyugdíjasoknak továbbra is jó lesz.

Mielőtt amiatt siránkoznánk, hogy „elvették a románok tőlünk" a Békás-szorost, gondolkodjunk el azon, hogy a szemétnek van-e nemzetisége.