Románia most: a brain rot, a Ciolacu-prank, az alkotmánybíróság és a Georgescu-párti magyarok

Olvasom, hogy az Oxford University Press megszavaztatta több mint 37 ezer emberrel, az idei év szavát, ez pedig a „brain rot”, azaz agyrohadás lett. Ami azt jelenti: „egy olyan személy mentális és intellektuális állapotának leromlása, aki túl sok alacsony minőségű – különösen online – tartalmat fogyasztott.” Ez igen szomorú, mivel most, 2024-ben korábban elképzelhetetlen mennyiségű tudáson csücsülünk, és az online közeg is ennek a gyakorlatilag végtelen mennyiségű tudásnak az egyik csúcsterméke. Soha nem volt ennyire könnyű tudáshoz jutni, mint most. És soha nem volt ennyire könnyű nemtudáshoz jutni, mint most.

Mit csesztünk el, hogy most itt ülünk a rengeteg tudásunkkal és nézzük ezt a szép nagy paradoxont? Mert azért hadd tegyük hozzá nem kicsit rosszmájúan, hogy ennek a szónak a párja lehetne az „aggasztó” vagy a „szörnyülködés” kifejezés is. Vagyis az a mód, ahogy az „agyrohadást” az év szavának megválasztó emberek egymásnak jelzik, hogy részt vettek az oxfordi szavazáson, és hogy ők együvé tartoznak az agyrohadtak ellenében.

A román szélsőségesek mindig is itt voltak. A Ceaușescu-érában és az 1989 utáni évtizedekben. Ez a réteg nem most, a 2024-es választásokra radikalizálódott. Mindig is az volt és szinte az összes politikai erő számított rájuk akkor, amikor kellett. Nagyjából az összes párt használta és kihasználta őket a szociáldemokratákról a liberálisokon át a progresszívekig. Őket használta Iohannis, amikor ionopot chivant a PSD-nek, őket használta és használja Emil Boc, amikor arra kényszerül, hogy magyarul is kiírja Kolozsvár-Napoca nevét, vagy hogy elfelejtse magyarul is kiírni az üdvözlő szöveget a karácsonyi vásár kapujára. És még sokan mások. Most például Simion, Șoșoacă és a többiek. Viszik Erdélyt a magyarok. Pământ românesc. Murim, luptăm.

A CURS közvélemény-kutató nem csak exit-poll felmérést készített a parlamenti választások napján, hanem egy másikat is, amitől az AUR-SOS-Georgescu világon kívül az összes politikusnak feláll a szőr a hátán. A CURS megmérte, hogy a PSD-választók 60 százaléka, a PNL-szavazók 36 százaléka, de még az USR szavazóinak 8 százaléka is Călin Georgescura szavazna a második fordulóban Elena Lasconi ellenében. Összességében Georgescu közel 58 százalékkal nyerné az elnökválasztást.

És a bomba (?): az RMDSZ szavazótáborának 50,4 százaléka Georgescura szavazna vasárnap.

Akkor meg hogy az isten lovába’ győzött a józan ész, hahó?

Természetesen vállalja a következményeket és lemond a PSD elnöki tisztségéről – nézte a fényes cipője orrát Marcel Ciolacu az elnökválasztás első fordulója után, amikor kiderült, hogy nem csak nem az első helyen végzett, ahogy várta, hanem be sem jutott a második fordulóba. Aztán a nyolcadik napon megtisztulva feltámada és meghallva kollégái népe segélykiáltását visszatére az elnöki székbe.

„Prank”, azaz vicces átverés, csíny volt csak – tudjuk meg a feltámadást bejelentő TikTok-videóban, amelyen Ciolacu egy „Onoare, respect, predictibilitate”, azaz „Méltóság, tisztelet, előreláthatóság” feliratú pólóban pózol.

Prank ide vagy oda, Ciolacu visszatérése elég riasztó fejlemény: azt mutatja, hogy a PSD-nek nincs más embere, aki pártelnök lehetne. Kiürült. A nagy PSD, amely 1989 után a legtehetségesebb politikusokat és a legnagyobb gazembereket adta az országnak. Nem kizárt, hogy az utóbbiak nagy többségbe kerülése a pártban az oka annak, hogy a joviális Ciolacu ellenvetés nélkül visszatérhetett az elnöki posztra.

Nem elég, hogy az elnökválasztás első fordulója úgy végződött, ahogy, jött az alkotmánybíróság és jól belekavart egy cuppanósat a sikítófrász ultramagas frekvenciáján rezgő felületű szarosbödönbe. (Igen, csúnyán írok, szalonképtelen időkhöz szalonképtelen szavak is járnak, ráadásul Önök is így írnak Facebook-kommentekben, ne legyünk már álszentek.)

Az amúgy is a sztratoszféráig fokozott közhangulatnak már csak ez hiányzott. Hogy a két választási forduló között, amikor kiderül, hogy reális az esélye annak, hogy egy elmeroggyant hologram, egy photoshoppolt hashtag legyen az államelnök, a törvényesség legmagasabb rangú őre és garanciája, az alkotmánybíróság meglebegtesse a maradék viszonylagos rend és a rendezettség (predictibilitate – hirdette a pólóján Ciolacu, ugyebár) teljes káoszba fordulását, majd napokig ebben a plusz bizonytalanságban tartsa az országot.

Aztán amikor a Központi Választási Iroda, a BEC továbbítja az alkotmánybíróságnak az elrendelt szavazat-újraszámolás eredményét, valaki, „valaki, ott fenn”, gondosan ügyel arra, hogy a nyilvánosság értesüljön róla: az újraszámolt szavazatok szerint (a diaszpóra szavazatait nem számolva) nem Elena Lasconi, hanem Marcel Ciolacu végzett a második helyen. Milyen üzenet volt ez és kinek? Vajon hány kávé főtt le elégedetten ezekben a pillanatokban mondjuk a titkosszolgálatoknál?

Aztán jön ismét az alkotmánybíróság és bejelenti, hogy nincs itt semmi látnivaló, az első választási forduló érvényes, nincs szó arról, hogy meg kelljen ismételni az elnökválasztást. Tehát ismét rend van, kedves állampolgár, menj csak szavazni vasárnap.

A brüsszeli székhelyű, európai szellemiségében mértékadó Politico.eu portálnak láthatóan nincs semmilyen kifogása az ellen, hogy az AUR öndicsérő és öndicsőítő reklámanyagát egy az egyben közölje. Úgy látszik, van az a pénz, amit a havi közel 28 millió egyedi látogató által olvasott tekintélyes portál is fenntartások nélkül elvesz egy szuverenista, EU-ellenes, fasisztoid, nacionalista párttól. Esélyegyenlőség, demokrácia, hát persze...

Akinek ezek után sem nyilvánvaló, hogy a közösségi média egyén-, közösség- és nemzetbiztonsági veszély, az megérdemli, hogy a TikTok, a Facebook, az Instagram és a többiek szabadon süssék ki az emberek agyát (az övét is) és termeljék a „brain rot-ot”. Azt mondták (they said): a közösségi média összehozza az embereket, akik örömkönnyek között ölelkezve ünneplik majd, hogy ezek a felületek egyetlen nagy, boldog és elégedett közösséggé kovácsolják majd őket. Tessék, itt van, lehet pezsgőt bontani.

Az identitáspolitikák és a woke, valamint a magabiztos butaság ugyanannak az éremnek a két oldala – a brain rot nem „butaság”, hanem „alternatív valóságértelmezési attitűd”. Ha valakinek bemondásra el kell hinni, hogy bármi lehet, akkor a butának is el kell hinni, hogy okos. Sőt: felelős választópolgár.

A klasszikus liberális jellegű demokráciaelmélet szerint a demokratikus politikai közösség alapja az individuum, a választópolgár, aki a törvény előtt és jogaiban egyenlő, és aki, ha többséget alkot, képes felelősen dönteni a közösség sorsáról. A választójog alanyi jogon jár mindenkinek, akkor is, ha „brain rot” sújtotta. Nos, én nem akarom elvenni a választójogot senkitől, de a fenti alapelvet forgatgassuk csak egy kicsit nem „brain rot” sújtotta agyunkban és kérdezzünk rá: mit is jelent az, hogy választópolgár?