Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
A mioritikus hazában igen népszerű Times New Roman nevű szatirikus lap közölt egy rendkívül humoros (és halálosan pontos) gúnyelemzést az épp lezajlott parlamenti választásokról. A szerzők szerint a parlamenti szavazás fényesen igazolta, hogy a román népet nem lehet eltéríteni az európai értékek sokszínű és progresszív autópályájáról. Mert lám, a PSD és a PNL ismét elvitte a szavazatok nagy részét, maga mögé kényszerítve az ultraszélsőségesek hordáját. Ezt pedig Klaus Iohannis államfőnek köszönhetjük, hiszen az ő Jól képzett Románia programja olyan jól működött, hogy ennyi évnyi lopásra nevelés után a nép nagy része továbbra is a tolvajokra szavazott.
A hasam fogtam nevettemben olvasás közben, míg váratlanul…
Bizony, a gúnylap értékelése tökéletesen helyes. Mindenki, de mindenki változást akart, erre mi történt? Semmi. Megy a biznisz tovább, ahogy eddig.
És akkor nézzük, mi van még. A szuperválasztási év első két menete lezajlott. A tegnapi parlamenti választásokról nincs mit mondani: jön most a nagy körtánc, az egyezkedés, csókok és hajbókok. Az RMDSZ ügyesen teljesített, ami normális, hiszen egy helyett három magyarfaló párttal (AUR, SOS, POT) ijesztgethette a magyar szavazókat. De ezúttal nem csak az RMDSZ ijesztgetett. Ijesztgetett ezen az egységes és oszthatatlan mioritikus tájon mindenki, akinek egyszer mikrofont toltak az orra elé vagy épp nem törölte Facebook-, Instagram-, egyéb közösségiháló-oldalát. Hogy miért?
Hát azért, nyájas olvasó, mert
Péter aludt, János aludt, Tamás aludt, Cristian aludt, George aludt… szóval aludt itt mindenki. A politikusok elvoltak a játszmáikkal, az értelmiség meg homokozott, ahogy szokott. Múlt hétfőn reggel aztán arra ébredt a sok okostojás, hogy jézusom, itt az apokalipszis. Nosza, órák leforgása alatt telejajveszékelték az étert: hogy Trump, hogy Putyin, hogy Orbán, hogy a kapitalisták, hogy a neoliberálisok, hogy a TikTok, hogy a SRI, hogy a… komolyan mondom,
(Neveket csak azért nem említek, mert semmilyen szín alatt nem akarom őket reklámozni). Szóval, kitört a generálhisztéria, mert a mindenféle előrejelzéseket felrúgva egy obskúrus, hagymázas őrültségeket hirdető gyíkember megnyerte az állemelnök-választás első fordulóját. Mert félreértés ne essék: politikai szereplőként Călin Georgescu egy obskúrus, hagymázas őrültségeket hirdető gyíkember.
És akkor: azóta is mennek a legfantasztikusabb teóriák arról, hogy miért állhatott elő ez a helyzet. (Zárójelesen: ha én politikai elemző, statisztikus, tenyérjós, egyéb jövendőmegmondó lennék, sürgősen más meló után néznék ezek után. Mert ciki, ami történt, kedves alvó Péter, János, Tamás, Cristian, George stb.) Holott csak néhány – ha nagyon szigorú akarok lenni, három darab – igen egyszerű dolgot kellett volna látni. Amit valószínűleg láttak is sokan, csak éppen tojtak rá.
Igen, mert Ciolacu és bandája, Iohannis és bandája létrehozott egy sajátos demokráciát, amely nem igazi, mint a nyugatiak, mondja a jajgatók egy része. (Mert nyugaton bezzeg milyen szépek a demokráciák, ja.) Kedves jajdondászok, szeretném felhívni a figyelmet: Romániában ez a sajátos demokrácia pontosan 1990 óta működik. Tehát a ciolacuk, iohannisok semmi újat nem találtak fel. Csak átvették azt (az új idők szele, új szájak íze szerint), amit Iliescu elvtárs és bandája valóban megteremtett. Miért,
Persze, ég és föld, ugyanakkor a hatalom mindhárom esetben sajátosan román demokratikus módon járt el. És a titkosszolgálatok túlzott hatalmát, civil ellenőrzésének hiányát tekintve mi a különbség Iliescu és Iohannis Romániája közt? Persze, rengeteg árnyalatnyi. A lényeg azonban mit sem változott. Nos, ha ez a demokrácia 35 éve sajátosan ugyanolyan, akkor bizony beleférnek az ilyen gyíkemberek is. Tetszettek volna kiépíteni egy kevésbé sajátos demokráciát.
Annyit azért hadd mondjak el: a posztdecembrista Romániának nemigen volt miből politikai elitet faragnia. A II. világháború után kitört a kommunista mennyország a mioritikus hazában is. Na és ebben a mennyországban minden, kommunista állami áramvonaltól elhajló gondolkodót kinyírtak, szó szerint vagy képletesen. Adódott tehát a faramuci helyzet, hogy a demokrácia beállásának pillanatában a komcsik voltak nagyjából az egyetlenek, akik valamiféle egységes (és persze, sajátos) vízióval rendelkeztek. A román történelmi pártok előbukkanó alakjait (Corneliu Coposu, Radu Câmpeanu stb.) szintén hamar kinyírták, sajátosan.
(Nem mintha nagyon akarták volna azt a korrekciót.) Már bocsásson meg nekem bárki: Nicolae Ciucă, Rareș Bogdan, Marcel Ciolacu, Elena Lasconi… ezek államférfiak, államnők? Ugyan már. Ezek kóklerek. Élükön, ismétlem, a nagy ígérettel, Nagyszeben városának tanárból lett polgármesterével, Klaus Werner Iohannis úrral.
Miután 2014-ben győzött az államelnöki választásokon, bevallom, tapsikoltam örömömben. Nézd meg te, egy szász, egy kisebbségi, tanár, a hírek szerint jó polgármester, tessék, itt az európai jövő. (Az ország nagy része ugyanazt gondolta, mint én.) Aztán valaki, aki ismerte még Szebenből,
Nem na, nem lehet, hát nézd meg, milyen européer arca van. Na, hát valóban européer arca van. És valóban egy akarnok, asztalcsapkodó zsarnok. Hogy az első mandátuma idején ő volt a PSD-ellenes harc hőse? Hát persze. Olyan ajándékok hullottak az ölébe, mint a Colectiv-tragédia meg a 13. sürgősségi kormányrendelet. Így könnyű hősnek lenni, piros kabátban tömegfürdőt venni.
Aztán a második mandátumban elkezdett kilógni a lóláb. Ismerjük a magyarellenes performanszt, ismerjük a Jól képzett Románia üres, semmiről sem szóló maszlagját, ismerjük, hogy varázsolta vissza a PSD-ellenesség hőse a PSD-t a kormányba, ismerjük a titkosszolgálatokkal való körtáncait,
ismerjük az államférfihoz méltatlan (és sikertelen) munkahelykeresési hajszáját a NATO és az EU háza táján… szóval alaposan megismertük ezt a Iohannis nevű alakot. Aki… és most tessék figyelni: elnökletének tíz éve alatt magasról leszarta a szavazópolgárt. A népet. Akiket mindig kedves románoknak nevezett. És akiktől – ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el! – utolsó nemzeti ünnepi beszéde során bocsánatot kért. Hát köszi, Ionopot úr, nincs bocsánat, mert te vagy az egyik fő oka, hogy a Călin Georgescu nevű gyíkember felbukkanhatott.
Nekik „csak” annyi a bűnük, hogy rohadtul élvezték a sajátos román demokrácia minden áldását (zsíros egyetemi állások, pártos megrendelések, nemzetközi konferenciák, család, gyerekek, autó, víkendház stb.), csak éppen a választópolgárok irányába felejtettek el kommunikálni. Hogy nem az ő dolguk? Hát mégis mi a dolga egy értelmiséginek? Nem az, hogy neveljen, kommunikáljon, szolgáljon? Ja bocs, igaz, nem az a dolga: az a dolga, hogy nagy okosságokat vagy épp marhaságokat mondjon a közösségi hálók oldalain, amelyeket a hasonszőrűeken kívül a lapostetű se fog elolvasni. No, hát ha ez a dolga, akkor most ez az elit is csomagolhat. A gyíkember itt van, és lehet pánikolni, pánikhangulatot gerjeszteni, hisztériázni, gúnyolódni, petíciózni (kábé ez minden, amire ez a sajátos szellemi elit képes), de hiába. A Románia fedőnevű sajátos demokrácia lufija kipukkadt. Puszi!
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Hetek óta a Hunyadi című sorozattól visszhangzik a sajtó, szakemberek kritizálják vagy dicsérik, nézők lelkesednek iránta vagy szidják – főleg a közösségi médiában.
Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?
Két autó karambolozott péntek délután Sóváradon, az ütközés következtében egyik autó felborult. A balesetben hárman sérültek meg.
Erdélyben készülnek Románia saját gyártású harci drónjai – jelentette be a bukaresti gazdasági minisztérium.
Súlyos sérülésekkel, eszméletlen állapotban szállították kórházba azt a 21 éves nőt, aki szombaton reggel borult fel autójával Segeseváron, majd a roncsok között rekedt – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”
„Aztán az egyik paleoetnográfus előállt, hogy az elemzőben fekvő férfialak valószínűleg nem más, mint Csaba királyfi, a székelyek legendás vezére.”
Avagy az új középkor a technikai szuperjövőben.
Avagy az új középkor a technikai szuperjövőben.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.