Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Két éve próbálja elmagyarázni minden demokrata, Nyugat- és EU-párti atyafi, miért volt ildomos és üdvös dolog Călin Georgescu kizárása az elnökválasztásból. És lássuk be – bár sok nagyszabású, hangzatos kísérlet született ennek igazolására –, valahol minden magyarázat sántít, ha ugyan képes egyáltalán segítség nélkül lábra állni.

Ha ugyanis egy demokrata, Nyugat- és EU-párti politikust zárnának ki bármely demokratikusan vagy akárhogyan működő országban, titkosszolgálati és alkotmánybírósági segédlettel bármiféle választásokról, vagyis esélyt sem adnának neki, hogy megméresse magát és az általa képviselt elveket a szavazók előtt, akkor a demokrata, Nyugat- és EU-párti atyafiak – köztük e sorok szerzője is – hangos kórusban üvöltenének diktatúrát, kifogásolnák a demokratikus elvek megsértését, az igazságtalanságot, a szabad választás szent elvének megsértését, és így tovább.

Mivel azonban ezt egy, a 2024-es elnökválasztás eredeti első fordulójában állítólagos orosz segítséggel első helyre befuttatott, közismerten legionárius idolokkal rendelkező, azokat lépten-nyomon nyilvánosan magasztaló atyafival esett meg ez a – lássuk be, antidemokratikus – kizárás, elkezdődött a fent már említett meg- és kimagyarázási verseny, avagy plasztikus hasonlattal élve:

Édesnek valóban édes lett, de attól még takony marad.

Gondolatkísérletként – hiszen ezért van az a szinte másfél kilónyi barázdált velő a fejünkben – tehát megfuttathatnánk: mi lenne, ha a választók többségének óhaját figyelembe vették volna (miként azt demokratikusan működő országokban szokás), és ma ennek megfelelően Călin Georgescu lenne az ország elnöke.

(persze csak a romániai magyarokat, a magyarországiak megnyugodhatnak, sőt egyesek még örülhetnének is, ki-ki erkölcsi és szellemi képességeinek megfelelően).

A román vízügyi igazgatóság (ANAR) szerint a víz már javában energia lenne (ennek mondjuk az energiaügyi minisztérium örülne, hiszen energia tekintetében jelenleg eléggé gatyán állunk).

A jelenleg egymást mélységesen rühellő (értsd: a koncon összemarakodott) EU-párti politikai alakulatok szerint a bukaresti parlament tetején már javában az orosz zászló lobogna, az iskolák osztálytermeinek falán a Nicolae Ceaușescu képmásai alatt megsárgult, függőleges téglalap alakú foltokra pedig már kihelyezték volna a szabványméret szerinti Putyin-portrékat (aminek Diana Șoșoacă minden bizonnyal örülne, mint vak cerkóf a farkának).

A demokrata, Nyugat- és EU-párti atyafiak szerint úgy általában, az ország már javában lángokban állna, a gazdaság romokban heverne, éhínség lenne, a vizek energiából már javában vérré váltak volna, jégeső és dögvész pusztítana, a nap pedig nem kelt volna fel 2024 novembere óta (mindezeknek talán a ortodox egyház örülne igazán, hiszen a tapasztalatok szerint a válságoknál jobban semmi sem csalogatja vissza a hívőket az egyház kebelére).

Mi van akkor, ha Călin Georgescuról (a választási kampány hevében felelőtlenül kimondott állításai és ígéretei dacára) kiderülne, hogy ő is csak egy muki, egy politikus, aki hatalomra akart valahogy kerülni, és nem is akkora mélyromán pszichopata, meg nem is akkora náci, mint ahogy annak idején az ilyesmire fogékony közönségének eladta magát? Mi van, ha kiderülne, hogy egy többé-kevésbé még demokratikusan működő ország elnökeként egy személyben nem tudja megszüntetni a politikai pártokat (miként erre is ígéretet tett), és nem tudja magát örökös királlyá koronáztatni? Mi van ha (egyes magyarországi testvéreink legnagyobb bosszúságára) még mindig nem ölnék az erdélyi magyarokat?

Gondolatkísérletünkben ez a hipotézis nagyon is valószínű eshetőségnek tűnik.

Ebben az esetben pedig az történne, hogy ez a bizonyos Călin Georgescu, akitől annyira féltek a demokrata, Nyugat- és EU-párti atyafiak (köztük e sorok szerzője is), egykettőre lejáratná magát a hirtelen (állítólagos orosz segítséggel) a TikTokon összeverbuvált szavazói előtt, akik mostanra már talán látnák is, hogy a semmiből jött idoljuk egy blöff, és ugyanúgy visszamegy a nagy, büdös semmibe, miként Örkény szerint mi mindannyian.

Ám a valóság az, hogy ezt a blöfföt az establishment, a mélyállam (a SRI és csicskásai) és a velük összefonódott hatalmi ágak vitatott körülmények között félretették, most pedig egy börtöncellába zárták,

akik közül sokan jelenleg már a polgárháborútól sem riadnának vissza, hogy kiszabadítsák népi hősüket a gonosz kerál várbörtönéből…

Gondolatkísérletként azt is megfuttathatjuk: mi lenne ha Nicușor Dan befejezné végre a szerencsétlenkedést, és hagyná, hogy az AUR kormányt alakítson teszem azt a PSD-vel (hiszen amúgy is nagyon egymás felé gravitálnak).

Az RMDSZ szerint ebben az esetben persze azonnal elkezdenék forró vascsövekkel agyonverni a magyarokat (de nem ám az anyaországiakat!), a PNL és az USR szerint azonnal kitűznék az orosz zászlót a román parlamentre, Putyint pedig az iskolákra, aztán jönnének a békák, az elsőszülöttek halála stb.

De a legvalószínűbb forgatókönyv – már amennyiben a korszellemmel tökéletesen szembe menve megpróbálunk a realitás talaján maradni – talán mégiscsak az lenne, hogy az AUR-t alkotó nemzetiszín ex-focihuligánok,

majd Călin Georgescu hipotetikus elnökhöz hasonlóan kisvártatva tökéletes idiótát csinálnának magukból a saját választóik előtt, és eltűnnének a süllyesztőben.

Nem léptetnék ki Romániát az EU-ból és a NATO-ból, hogy aztán náci diktatúrát létrehozva, hadüzenet nélkül lerohanják Lengyelországot,

Persze nem tűnnének el, csak ugyanúgy felkerülnének a dühödt szavazók feketelistájára, mint a többi párt, akik már mind-mind leszerepeltek.

Ezzel szemben most az történik, hogy Nicușor Dan és a sértődött kiskamaszok módjára viselkedő EU-párti politikusok egy olyan szánalmas színjátékot játszanak már öt hónapja, ami egyre inkább feldühíti a választópolgárokat, egyre több szimpatizánst hajt az AUR malmára (szándékos képzavar),

A fentiek természetesen csak gondolatkísérletek, e sorok szerzője sem szeretné feltétlenül, ha élesben próbálnánk ki ezen eshetőségeket. Az viszont nem lenne rossz, ha a korszellem dacára befejeznénk a vég nélküli pánik- és hisztériakeltést, és megpróbálnánk visszatérni a realitás talajára.

Unalmasabb lenne az élet, de sokkal nyugodtabb.