Miért ne lehetne Sepsiszentgyörgynek román alpolgármestere?

Onnan jön a pofon, ahonnan nem is számítanánk rá.

Egy törvénysújtotta polgármesterjelölt olvasónk eljuttatta országmentő gondolatait szerkesztőségünkbe. A szöveget cenzúrázatlanul közöljük. Csak szavazati joggal rendelkező, erős idegzetű polgároknak ajánljuk!!!

A csíksomlyói terrorveszély híre válaszra ingerelte egyik olvasónkat. Na jó, ez vicc. Minket ingerel az ostoba sajtó!

Se a csúsztatásokra, se az arroganciára nem lett volna szükség. Választási kampányban végképp nem.

A Bourbonokról mondták, hogy semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Azért róluk, mert kétszáz éve nem léteztek még eurobürokraták.

A kolozsvári polgármester állítólagos humorkodását – és annak értelmezését – nem lehet függetleníteni a kontextusától: vagyis a polgármester és a magyar közösség viszonyának megromlásától.

Bevallom, hogy röhögtem a Boc-féle mondaton. S hát amikor körülnézek, látom, hogy körülöttem az emberek nem nevetnek. Sőt.

Hogy mi az uszító jelkép? Azt a hatalom mondja meg, pillanatnyi érdekei függvényében.

Ne hagyjuk szó nélkül azt, ami március tizenötödikén történt Kolozsváron.

Csitt, ne zavard a harcos jogvédelmet!

Klaus Iohannis Nagyszebenből hozott szász óvatossága Bukarestben politikai gyávasággá konvertálódott.

Az Oscar-díj „hazatért” – nem minden tanulság nélkül.

„Ne hagyjátok a templomot, ...” Aha!

Elaludt volna az RMDSZ a képviselőházban? Nem hinném. Inkább arról van szó, hogy rendezi a színházat a népnek.

Még az Antennák ügye is befér mögéje. Azaz beférne, ha nem lennének azok a fránya tények.

Ahogyan kiválasztjuk azt, hogy mit nézünk a televízióban, vagy a moziban, ugyanúgy meg lehet válogatni, hogy mire ülünk be a színházba, melyik az az előadás, amelyikre kivasaljuk az ünneplő ruhát.