Azt fogom mondani az unokáimnak, hogy nekünk régen volt időgépünk: Román Postának hívták. Az ember bement abba az évtizedek óta változatlan levegőjű betonhodályba, amiben a kommunizmus szinte még tapintható, sejtszinten megtapasztalható volt, és bár Ceaușescu elvtárs arcképe már nem volt kifüggesztve, a kép nyoma a falon azért még jól láthatóan őrizte a rossz emlékét.
Várt türelmesen, mert hát mit csináljon. Csak azt az egy darab ajánlott levelet (scrisoare recomandată) akarta feladni az ember, mert azt úgy legalább kiviszik, de hát közben a szociális segélyeket is épp akkor lehetett igényelni, vagy a nyugdíjat, vagy valamit biztosan, a lényeg, hogy jó hosszú volt az a sor.
A rohanó világ zajától, nyűgjeitől hova máshova menekülhetne az ember, mint ebbe a pállott levegőjű postahivatalba? Nincs már hova menekülni, csak ide – gondolta az ember a sorban állva.
Hogy az ügyfélfogadó fülke (ghișeu) kicsi ablaka be van csukva, és mögötte a hölgy alighanem rá se hederít a t. ügyfelekre. Persze úgy tesz, mintha fontos dolga lenne éppen, ám a szemüveglencséinek kékfényszűrő rétegén visszatükröződik a pasziánsz a monitoráról, és a legelöl állók azt is tudják már, hogy a hölgy nem játszik valami jól.
Ilyenkor az ember ebben az időn kívüliségben, ebben az időcellában, féreglyukban, párhuzamos univerzumban számos dolgot kezdhet magával várakozás közben. A felkészültebb nénik például menten előkapják a táskából a megkezdett sálakat, pulóvereket, és kötnek szorgalmasan amúgy, a sorban állva, hogy aztán azokat a sálakat, pulóvereket az unokák majd sohase viseljék, miközben kötésmintákat, hasznos tapasztalatokat osztanak meg a szintén kötögető társaikkal.
A gyerekek, akiket a szüleik kénytelenek voltak magukkal hozni – mert iskolai szünet van éppen, netán szabadnap –, körbeguríthatják apró játékautóikat a postahivatal párkányain, a falak kiszögellésein, majd, ha időközben nőnek egy kicsit várakozás közben – elnőtt a hajuk is már, kinőtt ruháik cafataiban valóságos postamauglikká cseperedtek –, megküzdhetnek példának okáért Sir Kánnal.
A matematika szerelmesei eközben négyjegyű számokat szorozhatnak össze fejben, netán – ha a szokásosnál is hosszabbra nyúlik a pasziánsz a kis ablak túloldalán – a fejben deriválást is gyakorolhatják kedvükre.
A fizikusok és filozófusok keresve sem találhatnának jobb alkalmat arra, hogy eltöprengjenek az időről, hiszen itt állunk (mint Luther!) egy valóságos időkapszulában.
– hát ki tudná ezt gyarló, csapongó emberi ésszel felfogni.
A sorban, festékes kezeslábasban álldogáló szobafestők ilyenkor kedvükre gyakorolhatnak: hónuk alól előkaphatják kétágú létrájukat, kisebb adag gipszet kavarhatnak csak úgy, egy üres szotyis zacskóban, és ügyes kis spaklijukkal elkezdhetik kijavítani a mennyezet repedéseit.
Ugráljanak át lángoló karikákon, végezzenek hajmeresztő mutatványokat védőháló nélkül – no persze csak ha kedvük tartja, ha olyan napjuk van. Egy artistának is kell pihennie, sőt, egy artistának kell csak igazán pihennie, hiszen minden erejére szüksége lesz majd a nagy, életveszélyes mutatványok közben.
Így hát, ha artistánknak éppen pihenős napja van a postai sorban állás közben, úgy rögvest csatlakozhat a léhűtők, álomszuszékok, restek, hétalvók, mormoták és bágyadtak népes táborához, akik felfüggesztették függőágyaikat, leterítették alvószőnyegeiket, bebugyolálták magukat az otthonról hozott takaróikba, és máris bóbiskolnak, szundikálnak, szenderegnek, húzzák a lóbőrt, csicsikálnak és tentikélnek, alusszák az igazak álmát (– talán ezért alszanak olyan rosszul az igazak).
Aztán ott vannak még a cipészek. Ők is felhúzhatják kaptafáikra az épp készülő cipőiket, gyakorlott öltésekkel foghatják össze a reccsenő bőrdarabokat, aprócska szögekkel aprócska gumidarabokat rögzíthetnek női cipellők aprócska sarkaira.
A realistáknak nem lesz könnyű dolguk ebben az idő nélküliségben. Mit kezdhetnénk egy ilyen helyen a realistákkal? Nem valami sokat. Maximum segíthetnek a szobafestőknek gipszet keverni, megfoghatják a spaklit, amíg a szobafestők létrára másznak. Segíthetnek az idős néniknek gombolyagba tekerni a kötéshez a gyapjút, esetleg felszedegethetik a cipészek földre hullt apró szögeit.
(A művészhajlamúaknak persze könnyű. Ők amúgy is folyton a saját képzeletükben lődörögnek, függőágy sem kell nekik, hogy álomképeket lássanak, hogy artistákkal, kötögető nénikkel, szobafestőkkel töltsék meg várakozás közben a tereket.)
Ilyen mesebeli hely, ilyen varázslatos időgép volt régen egy posta – mesélem majd az unokáimnak. De aztán a Román Posta úgy döntött, hogy felszámolja a veszteséges hivatalait, és ezzel az idő visszazökkent a régi kerékvágásba. Nektek – mesélem majd az unokáknak – nincs már hova menekülni a rohanó világ zaja, nyűgjei elől.
De öröm az ürömben – mesélem majd nekik –, hogy postahivatalok és okmánybélyegek híján hamarosan az ANAF (Országos Adóhatóság – a szerk.) is megszűnt.
Az is valami...
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.