// 2024. december 12., csütörtök // Gabriella
Időzavar

Az időgép, amit Román Postának hívnak. Avagy mi mindent lehet csinálni sorban állás közben?

// HIRDETÉS
Ha egyszer tényleg bezárják a postahivatalokat, nagyon színes történeteket mesélhetünk róluk az unokáinknak.
A hét elején a Román Posta vezérigazgatója, Valentin Ștefan tett egy meredek kijelentést, ami nagyot ment a sajtóban: azt mondta – bár nem rövidesen, hanem fokozatosan, lassan – de azt tervezik, hogy bezárják az összes postahivatalt, mert azok veszteségesek, és a futárszolgáltatásokra koncentrálnak, azt is inkább külföldön járatnák csúcsra. Idő közben az illetékes miniszter persze a maga részéről cáfolta a vezérigazgató szavait, mondván, míg ő lesz a miniszter, nem zárnak be egyetlen postahivatalt sem. Vagyis megint nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal – és fordítva. Az első hírek hallatán azonban eltöprengtünk, mit is jelképez a rohanó világunkban egy átlagos romániai postahivatal. Az alábbi írás egy afféle megelőlegezett ironikus hommage a postahivatalokhoz – akármi lesz is a sorsuk.

Azt fogom mondani az unokáimnak, hogy nekünk régen volt időgépünk: Román Postának hívták. Az ember bement abba az évtizedek óta változatlan levegőjű betonhodályba, amiben a kommunizmus szinte még tapintható, sejtszinten megtapasztalható volt, és bár Ceaușescu elvtárs arcképe már nem volt kifüggesztve, a kép nyoma a falon azért még jól láthatóan őrizte a rossz emlékét.

Majd beállt a sorba az ember – mint a régi, sokak szerint szép időkben.

Várt türelmesen, mert hát mit csináljon. Csak azt az egy darab ajánlott levelet (scrisoare recomandată) akarta feladni az ember, mert azt úgy legalább kiviszik, de hát közben a szociális segélyeket is épp akkor lehetett igényelni, vagy a nyugdíjat, vagy valamit biztosan, a lényeg, hogy jó hosszú volt az a sor.

// HIRDETÉS
Sebaj, legalább van egy kis idő szusszanni.

A rohanó világ zajától, nyűgjeitől hova máshova menekülhetne az ember, mint ebbe a pállott levegőjű postahivatalba? Nincs már hova menekülni, csak ide – gondolta az ember a sorban állva.

Aztán egy idő után észrevette az ember, hogy nem halad az a sor.

Hogy az ügyfélfogadó fülke (ghișeu) kicsi ablaka be van csukva, és mögötte a hölgy alighanem rá se hederít a t. ügyfelekre. Persze úgy tesz, mintha fontos dolga lenne éppen, ám a szemüveglencséinek kékfényszűrő rétegén visszatükröződik a pasziánsz a monitoráról, és a legelöl állók azt is tudják már, hogy a hölgy nem játszik valami jól.

Pedig gyakorolni gyakorolja eleget.

Ilyenkor az ember ebben az időn kívüliségben, ebben az időcellában, féreglyukban, párhuzamos univerzumban számos dolgot kezdhet magával várakozás közben. A felkészültebb nénik például menten előkapják a táskából a megkezdett sálakat, pulóvereket, és kötnek szorgalmasan amúgy, a sorban állva, hogy aztán azokat a sálakat, pulóvereket az unokák majd sohase viseljék, miközben kötésmintákat, hasznos tapasztalatokat osztanak meg a szintén kötögető társaikkal.

A gyerekek, akiket a szüleik kénytelenek voltak magukkal hozni – mert iskolai szünet van éppen, netán szabadnap –, körbeguríthatják apró játékautóikat a postahivatal párkányain, a falak kiszögellésein, majd, ha időközben nőnek egy kicsit várakozás közben – elnőtt a hajuk is már, kinőtt ruháik cafataiban valóságos postamauglikká cseperedtek –, megküzdhetnek példának okáért Sir Kánnal.

Nem egy vérszomjas tigris lelte már a végét a Román Posta kirendeltségein.

A matematika szerelmesei eközben négyjegyű számokat szorozhatnak össze fejben, netán – ha a szokásosnál is hosszabbra nyúlik a pasziánsz a kis ablak túloldalán – a fejben deriválást is gyakorolhatják kedvükre.

A fizikusok és filozófusok keresve sem találhatnának jobb alkalmat arra, hogy eltöprengjenek az időről, hiszen itt állunk (mint Luther!) egy valóságos időkapszulában.

Két perc ezen a helyen hat földi évet tesz ki

– hát ki tudná ezt gyarló, csapongó emberi ésszel felfogni.

A sorban, festékes kezeslábasban álldogáló szobafestők ilyenkor kedvükre gyakorolhatnak: hónuk alól előkaphatják kétágú létrájukat, kisebb adag gipszet kavarhatnak csak úgy, egy üres szotyis zacskóban, és ügyes kis spaklijukkal elkezdhetik kijavítani a mennyezet repedéseit.

De mit kezdjenek magukkal az artisták?

Ugráljanak át lángoló karikákon, végezzenek hajmeresztő mutatványokat védőháló nélkül – no persze csak ha kedvük tartja, ha olyan napjuk van. Egy artistának is kell pihennie, sőt, egy artistának kell csak igazán pihennie, hiszen minden erejére szüksége lesz majd a nagy, életveszélyes mutatványok közben.

Így hát, ha artistánknak éppen pihenős napja van a postai sorban állás közben, úgy rögvest csatlakozhat a léhűtők, álomszuszékok, restek, hétalvók, mormoták és bágyadtak népes táborához, akik felfüggesztették függőágyaikat, leterítették alvószőnyegeiket, bebugyolálták magukat az otthonról hozott takaróikba, és máris bóbiskolnak, szundikálnak, szenderegnek, húzzák a lóbőrt, csicsikálnak és tentikélnek, alusszák az igazak álmát (– talán ezért alszanak olyan rosszul az igazak).

Nem egy krumplit aludtak már ki a földből valamelyik román postahivatalban.

Aztán ott vannak még a cipészek. Ők is felhúzhatják kaptafáikra az épp készülő cipőiket, gyakorlott öltésekkel foghatják össze a reccsenő bőrdarabokat, aprócska szögekkel aprócska gumidarabokat rögzíthetnek női cipellők aprócska sarkaira.

A realistáknak nem lesz könnyű dolguk ebben az idő nélküliségben. Mit kezdhetnénk egy ilyen helyen a realistákkal? Nem valami sokat. Maximum segíthetnek a szobafestőknek gipszet keverni, megfoghatják a spaklit, amíg a szobafestők létrára másznak. Segíthetnek az idős néniknek gombolyagba tekerni a kötéshez a gyapjút, esetleg felszedegethetik a cipészek földre hullt apró szögeit.

Az artisták közelébe jobb ha nem mennek a realisták – ennyi -ista egy helyen mindig csak bajt csinál.

(A művészhajlamúaknak persze könnyű. Ők amúgy is folyton a saját képzeletükben lődörögnek, függőágy sem kell nekik, hogy álomképeket lássanak, hogy artistákkal, kötögető nénikkel, szobafestőkkel töltsék meg várakozás közben a tereket.)

Ilyen mesebeli hely, ilyen varázslatos időgép volt régen egy posta – mesélem majd az unokáimnak. De aztán a Román Posta úgy döntött, hogy felszámolja a veszteséges hivatalait, és ezzel az idő visszazökkent a régi kerékvágásba. Nektek – mesélem majd az unokáknak – nincs már hova menekülni a rohanó világ zaja, nyűgjei elől.

De öröm az ürömben – mesélem majd nekik –, hogy postahivatalok és okmánybélyegek híján hamarosan az ANAF (Országos Adóhatóság – a szerk.) is megszűnt.

Az is valami...

// HIRDETÉS
Különvélemény

Nincs megállás Erdélyben

Sánta Miriám

Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

Miért lenne Totó kutya alkalmasabb elnökjelölt, mint bármelyik ember?

Varga László Edgár

A történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy az emberek egyszerűen alkalmatlanok a fontos politikai szerepek betöltésére. Ám itt van Totó kutya…

// HIRDETÉS
Nagyítás

A moldovai folk rock úgy robbant fel Kolozsvár közepén, hogy azonnal leomlottak a határok

A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.

Ekkora barbár kori aranyékszert még sosem látott, de most megteheti

Népvándorláskori kincskeresés a kincses város Történeti Múzeumában – bécsi, budapesti és romániai múzeumok fogtak össze, hogy először látható legyen a híres szilágysomlyói aranylelet Erdélyben. Megnéztük.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Nekimentek a hatóságok a legionáriusok és Georgescu támogatóinak, menekülnek a TikTok-influenszerek az országból
Főtér

Nekimentek a hatóságok a legionáriusok és Georgescu támogatóinak, menekülnek a TikTok-influenszerek az országból

Közben George Simion utcai tiltakozásra buzdítja támogatóit, bár egy nappal korábban még nem ezt mondta. Szombati hírmix.

Ártatlannak tartja Soós Zoltánt és lejáratást emleget az RMDSZ, Smaranda Enache kettős mércéről beszél
Krónika

Ártatlannak tartja Soós Zoltánt és lejáratást emleget az RMDSZ, Smaranda Enache kettős mércéről beszél

Teljes mellszélességgel kiáll az RMDSZ a megvesztegetés elfogadásával meggyanúsított Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere mellett.

Az Uralkodó, a Trónkövetelő és a Történelem
Főtér

Az Uralkodó, a Trónkövetelő és a Történelem

Két dolog van, amin nem érdemes bosszankodni. Az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem.

Két fiatal vesztette életét, miután baleseteztek egy szuperautóval
Székelyhon

Két fiatal vesztette életét, miután baleseteztek egy szuperautóval

Két fiatal vesztette életét egy súlyos közúti balesetben kedden este a ploieşti-i Függetlenség sugárúton.

Őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét
Krónika

Őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét

Huszonnégy órára őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét – adta hírül hétfőn este a Punctul című Maros megyei román nyelvű portál.

Őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét
Székelyhon

Őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét

Román sajtóinformációk szerint huszonnégy órára őrizetbe vették Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármesterét hétfőn délután.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Nincs megállás Erdélyben

Sánta Miriám

Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

Miért lenne Totó kutya alkalmasabb elnökjelölt, mint bármelyik ember?

Varga László Edgár

A történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy az emberek egyszerűen alkalmatlanok a fontos politikai szerepek betöltésére. Ám itt van Totó kutya…

// HIRDETÉS
Nagyítás

A moldovai folk rock úgy robbant fel Kolozsvár közepén, hogy azonnal leomlottak a határok

A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.

Ekkora barbár kori aranyékszert még sosem látott, de most megteheti

Népvándorláskori kincskeresés a kincses város Történeti Múzeumában – bécsi, budapesti és romániai múzeumok fogtak össze, hogy először látható legyen a híres szilágysomlyói aranylelet Erdélyben. Megnéztük.

// HIRDETÉS