Rettenetes tragédia, ami péntek este a bukaresti Colectiv klubban történt.

Kedves Olvasók, minden külön értesítés helyett: megújult a Főtér.

Amíg az európai „elit” polkorrektvallás-hívő része azon erőlködik, miként tudja szómágiával kiforgatni a valóságot, nehogy kiderüljön a tehetetlensége – illetve az, hogy a tények továbbra is következetesen lefejtik magukról az ideológia kényszerzubbonyát –, sok előrelépés nem várható.

Egyre jobban silányuló társadalmunk velejéig romlott intézményévé vált a román parlament.

Az anyanyelv nem fontos, az ország nyelve sem, végül is határok nincsenek: nincs identitás, nincs értékrend, nincs önismeret, csak célok vannak, de hozzá vezető utak nincsenek.

A megbetegedések kockázatát sok tényező befolyásolja, így a kor, a genetika, az étrend, a környezet, az életmód. És tegyük hozzá halkan: a stressz. Amit a média nagyon ügyesen tud generálni.

A bányászjárásokban vétkes politikusokat az emberiség elleni bűncselekményekért vonják felelősségre. A „forradalom” dossziéjában a vád ugyanez – és felmentik őket.

Az Oprea-botrányban a legelkeserítőbb a reakcióhiány, hogy két-három nap után elülni látszik az egész.

A köznépnek hasznosabb lenne, ha az adófizető pénzén szinte alkotói szabadságra rács mögé kerülő politikusok, vállalkozók, mindenfajta mitikás ügyeskedők inkább az elcsent pénzt adnák vissza.

Tény, hogy az egésznek semmi eredménye nem lesz. De azt is balgaság kijelenteni, hogy értelmetlen volt őrtüzeket gyújtani.

Ép ésszel felfoghatatlan, mi a rosseb vitte rá Peti András marosvásárhelyi alpolgármestert arra, hogy védelmébe vegye az erdélyi magyar jogkövetelések egyik leghírhedtebb, illusztris jelenkori ellenlábasát, Valentin Bretfeleant.

Ha a politikai pragmatizmus felől közelítünk Gabriel Oprea ügyéhez, több minden arra a következtetésre vezethet, hogy Opreának – éppen a demokrácia védelmében – maradnia kell.

Romániának sikerült az a teljesítmény, ami a világon még senkinek: békeidőben, dübörgő gazdasággal ez év végére kevesebb autópályája lesz, mint tavaly ilyenkor.

Romániából ötmillió ember vándorolt ki az utóbbi évtizedben. Köztük mi, romániai magyarok feltehetően számarányunknak megfelelő mértékben voltunk képviselve.

Jó lesz. A román politika Nagy Túlélőjének bányászjárások miatti felelősségre vonása szimbolikus jelentőséggel bírna.

Most a miniszterelnök-helyettes nevéhez fűződő, emberéletet is követelő incidens kapcsán kell azzal szembesülnünk, hogy még a legfelsőbb intézményi szinteken is csupán ködösítés és terelés zajlik.

A csángó tehát nem lehet értelmiségi, csak szakmunkás – véli U.K. és kimondatlanul is arra utal, hogy a csángó fiatal már a génjeiben hordozza az alacsonyabbrendűséget.