Mi a közös egy filmben, amelyben senki nem hajlandó felnézni az égre, és a jelenlegi Európában?
Egy üstökös becsapódása veszélyezteti a földi életet, fedezi fel két csillagász. A Ne nézz fel! (Don't Look Up!) című 2021-es szatirikus sci-fi film e felfedezéssel indítja történetét, majd követi annak útját a közvélemény felé, illetve azt, hogy a politikai érdekek és a média hírtelítettsége milyen átmagyarázó vagy bagatellizáló pályára tud terelni egy ilyen, kétségtelen katasztrófát előrejelző hírt.
A valótlanságokat hizlaló, de ekként a nagyon különböző érdekeknek fészket adó véleményklímák alakulása is nagyon jó szatirikus ábrázolást kap ebben a filmben. A két csillagász (diák és tanára) az űrből érkező katasztrófára figyelmezteti az Egyesült Államok elnökét, aki azonban „nem kíván felnézni az égre”, a hírt a megszámlálatlanul sok kormányzati információ papírkosarában hagyja. Innen pedig csak egy nagyon is földhözragadt politikai érdek ‒ egy szexbotrány eltussolása ‒ emeli ki később, és teszi politikai vita tárgyává. Olyan vitába emeli be, amelyben viszont nem a veszély elhárítása, hanem az üstökösből kinyerhető ritkafémek nyereségének a bezsebelése határozza meg a tervezett „védekezés” módját (vagyis nem egy üstököst a Föld pályájától eltérítő rakétát kell kilőni, hanem egy azt feldaraboló eljárást ‒ tehát a „nagy veszélyt” kisebb veszélyekre szétforgácsoló – műveletet kell megtervezni, olyat, amely az égitest kisebb darabjait a Földre tereli, hogy majd a benne rejlő értékes ritkafémeket a kiváltságos vállalkozók a maguk számára kinyerjék).
Egyik fele prófétai lobogással az üstökös teljes megsemmisítését követeli, a másik a „ráció” nevében a szakemberekre bízza, hogyan sajtoljanak profitot abból a veszélyből, amelyet ‒ természetesen ‒ minimálisnak tekintenek, hiszen csupán a kancsalul festett egekre ‒ égitestekre ‒ tekintők érdekvezérelt látlelete. És persze: megjelennek az üstököstagadók is. A film sztorijának vége: a ritkafém-hasznosító terv befuccsol, az elnök és vele a gazdagok elmenekülnek egy űrhajóval a Földről, az üstökös pedig elpusztítja bolygónkat.
A párhuzam kísértése itt óriási: lehetetlen nem elgondolkodni az Európát ‒ az európai civilizációt ‒ fenyegető migrációs folyamat, valamint Európa gazdasági térvesztésének a „kezelése” és a Ne nézz fel! sztorija között.
Az már gazdaságtörténeti tény, hogy Európa részesedése a világgazdaságból folyamatosan csökkent. 1980 és 2014 között Európa és Ázsia részesedése a világ GDP-jéből az arányszámok tekintetében megfordult. 1980-ban Európa részesedése 32% volt, Ázsiáé pedig 20%. 2014-re ez megfordult: Európa részesedése 22,5% lett, az Ázsiáé pedig 32%. És ezt követően a helyzet tovább romlott: Európa része mára 17%-ra zsugorodott. Hasonló folyamatok figyelhetők meg az innováció és a tudománytermelés terén is.
az, hogy az ellenőrizetlen migrációt nem tekinti civilizációnkat veszélyeztető tényezőnek, több okra is visszavezethető. Az Európai Unió intézményi struktúrájának bürokratizálódása az egyik ‒ ismertebb, gyakran felhozott ‒ ok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az Európai Bizottsággal szembeni politikai elszámoltatás nem, vagy csak nagyon áttételesen működik, és ez kedvező környezetet teremtett ahhoz, hogy az „észre nem vett” veszélyt a politikusokból lett bürokraták és kiszolgáló személyzetük ‒ az eurokraták ‒ gyorsan olyan részérdek-palettává konvertálják, amelynek hasznossága elmagyarázható a közvélemény számára. E konverzió egyik közismert példája az európai civilizáció alapszövetét szétzúzó migráció hasznos munkaerő-utánpótlássá és szolidaritási aktussá való átmagyarázása.
Minden bizonnyal, az eurobürokráciában is végbement az, amit Forgács D. Péter a kitűnő könyvében, A bürokrácia szociológiájában az „előresiető engedelmesség mentalitásaként” írt le. A kiváltságos pozícióban levő hivatalnokok lojalitásuk bizonyítása során hamar túllépnek a cselekvési normák szigorú követésén, mert a nagy, ideológiára szert tevő szervezetekben gyorsan kiderül, hogy ‒ mint Forgács írja ‒ „a döntéseket nem formai helyességgel, hanem ideológiailag kell hitelesíteni, a legalsóbb szinteken is”.
Míg a klasszikus államhatalmak „semleges” bürokráciájának ideológiai átszíneződéséről bőséges irodalommal rendelkezünk, az Európai Unióra nézvést okkal tesszük fel a kérdést: mi az a hatalom, amelynek sikerült ezt az Unió szintjén is elérnie? Hol és hogyan következett be az a változás, amelynek betudhatóan az Európai Bizottság ‒ például ‒ az Uniót nem egy, a szerződésekben leírt cselekvési normák szerint adminisztrálandó szövetségnek tekinti ‒ mintegy a „szerződések őreként” ‒, hanem olyan ügynek, amelynek világot nevelő feladatai vannak.
Ez az átváltozás kétségtelenül összefügg a globalizációs folyamatokkal. Az elmúlt 25-30 évben mind Európa, mind Amerika tömegtársadalmaiban létrejöttek olyan tömeges identitásformák, amelyek szétfeszíteni látszanak a klasszikus demokratikus állam alapját jelentő törvények és intézmények iránti lojalitást. Olyan csoportidentitások formálódtak ki, amelyek látszólag az egyes országokon belüli pártosság politikai kötelékein túli identitásokat tartanak fenn, valójában azonban a nemzetállamok feletti, globális politikai terek kialakítására irányulnak.
Nos, ezek a globális terek a véleményklímákat is globalizálják, építve az úgynevezett tech-óriások teremtette „közösségi médiákra”.
virágzanak, de épp a politikai szereplők elszámoltathatósága, a demokrácia mindig létező esélye fenntartja az abban való bizakodást, hogy egy narratíva egy másik narratívával ellensúlyozható, illetve leváltható. A globális politikai terekben, és főleg az európaiban azonban a „felnézés” képességének hiányát sokkal inkább fátumként érzékeljük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.