Gyorstalpaló mese arról, hogy a buszozás és bevásárlás mégsem olyan egyszerű feladat.
Kezdjük úgy, mint a mesében. Például egy Móra Ferenc-mesében. Hogyaszongya: Nevenincsen túl, Nekeresden innen, a kettőnek éppen a fele útján esik Csicser. (Kolozsvár – de lehetne az bárhol.) Nagyon csinos falu (város) annak, aki sohase látott másikat. Télen sáros ugyan, de nyáron poros: igaz, hogy a házak teteje csak szalmából (pléhből, cserépből) van, de azt legalább könnyebb elhordani a szélnek.
Amilyen szemrevaló (?) a falu (város), olyan beleillők a lakói. Mezítláb (kitaposott edzőcipőben) járnak, hogy a csizmájuk ne kopogjon (esetleg sáros legyen az ész nélkül pocsolyába hajtó sofőröktől), csurgásba állnak az eső elől (a mindenhol fedett buszmegállókban), rostával mérik a vizet, megaszalják a havat (olyat rég nem láttak). Fát nem ültetnek az udvarra, hogy le ne essen róla a gyerek, aratáskor pedig megállítják a toronyórát (a primăriáét), hogy mentől tovább tartson a nap.
De legjobban megtetszik a következő történetből, amelyik örök emlékezet okáért föl van írva e sorok írójának emlékezetébe – sőt, mondhatnám, sosem tudok szabadulni tőle, ahányszor megtapasztalom, és minden alkalommal fölmegy a pumpám a kéménybe.
Nevezetesen a sok szép modernizált és mindenhol fedett buszmegállókban ácsingózván az ember előre legyártja magának a stratégiákat, hogyan is kellene tulajdonképpen egy buszra fölszállni. Merthogy: érkezik a busz, a tömeg elindul. Neki az ajtóknak. Ilyenkor kétféle ember van: az, aki megáll az ajtó mellett, és megvárja, ameddig a leszállók leszállnak, meg az, aki megáll, mint borjú az újkapu előtt és onnan nem mozdul, jöhet bármi – szélvihar, mentőautó, tornádó, jégeső, ő akkor is beáll a leszállók elé és cövekel. Vagy adott esetben nekimegy a tömegnek, beront közéjük, és csörtet a busz legtávolabb eső, még szabad széke felé, amit előzetesen kinézett magának cövekelés közben.
Ha sikerült valahogy fölszállni, akkor szembesülünk a következő típussal, aki megfogta az első korlátot, és ott cövekel. Lépnénk az első kerékülésektől arrébb, látjuk, hogy a belső térben szellősebb,
Óvatosan rákérdezünk (románul), hogy szíveskedne-e arrébb menni. A cövek azonban korlátjába kapaszkodva bömböli, hogy esne ki a szemünk, hogy ő bizony nem tud arrébb menni, és mégis hova gondoltuk. Ilyenkor újbóli stratégiákkal kell operálnunk: 1. szólunk a cöveknek, hogy nézzen hátra, és oda. 2. visszapofázunk (nem célszerű) 3. szó nélkül meglökdössük (nem téve benne kárt) és hátrébb megyünk. Ebben a pillanatban a cövek rájön, hogy bizonyisten volt hely, egy megállóval arrébb pedig úgy foglalja el a helyét újabb cövekelési szándékkal, mintha legalábbis ő találta volna ki a busz üres tereit.
Innen magunknak kell figyelnünk arra, hogy leszállásnál mit teszünk, ugyanis most szemből fog érkezni a cövekhad. Egy mélységi felderítő pontosságával kell fölmérnünk a terepet, az esetleges extra megbújók, a cövekek mögött cövekelők is bejöhetnek a képbe. Határozottságunkat és leszállni vágyásunkat vagy erőteljes lépésekkel nyomatékosítjuk, ellenkező esetben a vă rog stați la o parte katonai jelszavát alkalmazzuk, és így talán sikerül leszállni.
Ha leszálltunk, akkor nagy valószínűséggel betérünk előbb-utóbb egy üzletbe. Például a Sorába, a Centralba, a Bigbe, az Unicarmba, az Oncosba vagy a többi külföldi áruházlánc valamelyik képviseletébe.
Ahol a kedves vásárló (mi) és a kedves kasszás(nő) (ők) azon versengenek, hogy melyikünk tudja fürgébben dobálni és tologatni (hajítani) az árut (főleg a tojást, a sörösüveget, a tejszínhabos tortaszeletet kartondobozban, a tejfölt, a befőttet). Itt az egyik versenyzőnek saját magával is versenyeznie kell, hogy a kasszagépet követő lejtőn a hengereknél a harmadik kezével kapja el a legördülő árut. Mert természetesen az egyik kezében a táskája van, a másikban pedig a pénztárcája. Vagy az egyik kezében a táskája a csuklóján, egy másik szatyor (punga) mellett, plusz a pénztárcája, és a másik kezében a bankkártyája. Esetleg: az egyik kezén és csuklóján a táskája, a szatyra, a kezében a pénztárcája, és a másik kezében a pénz, amit a kasszásnak odanyújt.
És itt következik a Bildungsroman kulcsfontosságú mozzanata: a visszajáró. Felnövéstörténetünk két szereplőjének evolúciója a visszajáró visszaadásában csúcsosodik ki, azaz képes-e a kasszás megfelelően a kezünkbe nyomni azt a nyomorult petákot (ahogy Móra Ferenc mondaná: a markába nyomta a petákot), illetve mi képesek vagyunk-e türelemmel viseltetni a kasszás iránt, ha mégsem megfelelően történik az akció.
Általában egyik sem sikerül, csak látszólag jő el a megnyugvás (tekintve, hogy az első és a harmadik kezünk még mindig foglalt). A kasszás ugyanis a protestáló, látványos módon fölfelé fordított tenyerünkbe először nem az aprópénzt teszi, hanem a nyugtát (bont), rá a csúszós egylejeseket, majd rá az azokról lecsúszó érméket (petákokat).
a nyugtát valamelyik taknyos papír zsebkendőkkel, gyújtóval, gesztenyével és galacsinná gyúrt alufóliával megtömött zsebünkbe süllyeszteni, a pénztárcát becsukni, eltenni a táskánkba, a harmadik és negyedik kezünket visszahúzni a testünkbe, a táskánkat vállunkra vetni, és az első kezünkben boldogan himbálni a szatyrot.
Ahogy Móra Ferenc mondaná: ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam, elolvashatja más is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.