József Attila például kitartóan csak a mamára gondolt. Iohannis elnök másra szokott gondolni…
Nyugodtan telik a délután a Cotroceni-palotában. Iohannis elnök az irodájában egy földgömböt forgat. Azon töpreng, hol lehetne még erősíteni Románia kétoldalú kapcsolatait a nagyvilágban. Lehetőleg egy olyan helyen természetesen, ahol homokos tengerpart, vagy valami híres turisztikai látványosság is van. És persze nem esik messze egy olyan reptértől, ami luxus magángépeket is fogad.
Iohannis elnök arra gondol, hogy mégsem mehet ugyanazzal a géppel erősíteni a kétoldalú kapcsolatokat, amivel a román vendégmunkások is járnak, hiszen ők felismernék. És az milyen kínos lenne. Még azt gondolnák, ő is feketemunkát vállal titokban.
Majd az elnöki hivatal bérel neki egy szépen berendezett luxusgépecskét. Na nem túl nagyot, épp csak neki és Carmennek legyen kényelmes, és annak a pár munkatársnak, akit nem hagyhat otthon. Például az ember, aki az esernyőt tartja nekik, ha valami trópusi helyen kell kapcsolatokat erősíteni.
Iohannis elnök most arra gondol, milyen jó lenne, ha korlátlan ideig bérelhetne neki az elnöki hivatal egy ilyen luxusgépet. Mondjuk azt, amelyikkel legutóbb Afrikában furikázott. Szép nagy bőrfotelek... valamilyen kihalófélben lévő állat bőréből (hogy melyik állatról van szó, hirtelen nem jut eszébe, de majd megnézi az ENSZ vonatkozó listáján a G vagy H betűnél – úgy emlékszik G vagy H betűs állat volt).
Milyen puha, selymes volt az a bőr, gondolja Iohannis elnök. Igazán luxusgépek foteleire teremtette az Isten (Gott). Őt magát is luxusgépek foteleire teremtette az Isten (Gott), gondolja fanyar mosolyra húzva a száját Iohannis elnök. No persze nem úgy, mint azt a G vagy H betűs, kihalófélben lévő állatot, gondolja még fanyarabb mosolyra húzva a száját Iohannis elnök.
Na most kétoldali vagy kétoldalú az a kapcsolat – az egyik orvosi, a másik politikai értelemben jelent rosszat, gondolja Iohannis elnök, és már körbeér a fején a fanyar mosoly.
Hát igen, azok a jól kigondolt kis luxusgépek, azokkal a pöpec bőrfotelekkel… no meg a luxus minibár, drágakövekkel kirakott kis luxuskilinccsel. Az ember valahányszor kinyitja azt a kis luxusajtócskát – hogy elővegye a luxusüvegben a luxussnapszot – hirtelen megérzi a tenyerében a luxus borzongató hűvösét, amit azok a kövek sugároznak. Egy rubin, egy smaragd, körben visszafogottan néhány gyémánt – hiszen a luxust sem szabad túlzásba vinni. Csak ízléssel!
Erre az ő, a Iohannis elnök lapáttenyerét teremtette az Isten (Gott): hogy azon keresztül érezze meg az egész román nép azt a borzongató hűvöset.
Csak ne reszketne tőle annyira az az egész román nép, gondolja Iohannis elnök, aki nagyot sóhajt most.
Eszébe jut, mennyi alattomos kérdés, mennyi rosszindulatú megjegyzés kíséri azt a borzongató hűvöset a tenyerében. Meg azt a puha, selymes bőrt az elnöki feneke alatt. Azok a rohadék kis spiclik, azok az újságírócskák, gondolja Iohannis elnök.
Hány kérdést is tehet most fel egy újságíró a Cotroceni-palotában tartott sajtótájékoztatókon? Egyet? Az sok, az túl sok, gondolja Iohannis elnök.
De még be sem fejezi, máris kopogtatnak az ajtón. A titkárnője jön be rajta azzal, hogy az újságírók még mindig az afrikai útjának költségeit firtatják. Iohannis elnök összeszorítja a kezét (benne azzal a borzongató hűvösséggel), és nagyot sóhajt.
Mein Gott, hát mit vétettem én, szakad ki Iohannis elnökből, de a titkárnője csak áll és vár. Valami választ kell adni nekik, mondja Iohannis elnöknek.
Mondja nekik… mondja nekik, hogy ez államtitok. Mondja nekik… van is valami törvény erről… ez az: mondja nekik, hogy
Minősített információnak? (elfojtott titkárnői kuncogás)
Minősített információnak. (elfojtott államelnöki kuncogás)
A titkárnő bólint, kimegy. Iohannis elnök visszalép a földgömbhöz, és lassan forgatni kezdi.
Mennyi munka vár még, gondolja Iohannis elnök. Mennyi kétoldali kapcsolatot kell még kétoldalúan megerősíteni.
hasít bele a felismerés Iohannis elnökbe. Mein Gott, legalább azt a luxusgépet megtarthatnám, sóhajt az elnök, és arra az ezüst, vaddisznó alakú kaviáradagolóra gondol, aminek csak meg kell nyomni az agyarát, és az az ezüst vaddisznó máris kitol az ezüst nyelvecskéjén egy kis kaviáros falatocskát visszafogottan, ízléssel.
Az egész nép nevében eszem azokat a falatocskákat, sóhajt Iohannis elnök, és gondterhelten belemerül a földgömb tanulmányozásába. Mennyi munka vér még! De sietni kell. Mennyi munka vár, de sietni kell…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Megnyerte a megmérettetésen függetlenként indult Nicușor Dan a romániai államfőválasztást, miután a hivatalos szavazatszámlálás alapján előnye behozhatatlanná vált ellenfele, George Simion számára.
Két közvélemény-kutatás eredményei is megjelentek kedden, izgalmas eredményeket mutatnak. Szatmár megyében a csomagtartóból árultak 1,5 millió euró értékű műkincseket, amik egy franciaországi múzeumból tűntek el.
Ismét közösen szavazott George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje Călin Georgescu volt független elnökjelölttel Mogoșoaia-n.
A belföldi szavazóhelyiségek megnyitásával vasárnap megkezdődött a romániai elnökválasztás második fordulója, amelyen a voksolásra jogosult mintegy 19 millió nagykorú állampolgár eldöntheti, ki lesz az ország következő elnöke.
Nagy a szavazókedv Székelyföld két megyéjében: Hargita és Kovászna megyében 11 óráig többen mentek el szavazni, mint két héttel ezelőtt délig. Maros megyében egyelőre nincs „meglepetés”.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.