Az elnyomáshoz nincs szükség feltétlenül bakancsra. Elég az is, hogy a felelős emberek, szervezetek elegánsan félrenéznek, ha éppen zajlik a „nyakkendős” asszimiláció.
Megnéztem, ahogy a minap Ilham Alijev azeri elnök kitűzte a zászlót az elfoglalt Hegyi-Karabah (vagy Arcah) Köztársaság immár volt fővárosában, Sztepanakertben (mostantól fogva Hankendi). Valahogy sikerült neki úgy intézni a zászlófelvonást, hogy közben
" target="_blank" rel="noopener">katonabakanccsal tiporta a legyőzöttek zászlaját. Szép! Azt is megnéztem, micsoda
" target="_blank" rel="noopener">szellemváros lett Sztepanakertből (az örmények annak ellenére tömegesen elmenekültek, hogy a kedves azeri hatóságok kijelentették, maradjanak csak nyugodtan, bántódásuk nem esik...), miután a nemrég lezajlott villámháború következményeként a de jure nem, de facto viszont a legközelebbi múltig nagyon is létező Hegyi-Karabah Köztársaság szinte teljes népe elmenekült Örményországba. Mert hogy az enklávé lakosságának nagy többsége örmény. Volt. És eltöprengtem picit,
Persze, mondhatjuk azt nyeglén, hogy hát Közel-Keleten meg ott né, ahajt olyan helyek vannak, amelyek nyomokban tartalmazzák azt a fajta demokráciát, amelyet mi is ismerünk. Ám épp az utóbbi évek tapasztalatai – lásd az orosz–ukrán háborút, példának okáért – arra utalnak, hogy az ilyen jellegű demokrácia-deficites helyek egy pillanat alatt átterjedhetnek Európára is. És innen csak egy ugrás a román politikai elit egyes tagjainak azon (pillanatnyi politikai érdekek szerint ritkábban vagy épp sűrűbben ismételt) szóhasználatáig, miszerint… az úgynevezett Székelyföld. Mert értelemszerű, hogy Székelyföld de jure nem létezik. Viszont de facto nagyon is.
Szőcs Géza költő 1985-ben írt egy szöveget. A szöveg címe: Javaslat egy kisebbségi világszervezet létrehozására. Idéznék ebből a szövegből:
Teljes mértékben érthető (legalábbis azok számára, akik tudják, milyen körülmények közt nyomorgott akkoriban a romániai magyar kisebbségi közösség, és nem csak), hogy Szőcs Géza költő miért írta meg ezt a szöveget 1985-ben. (Amely szöveg utóéletének egyébként igen kalandos története van, aki kíváncsi, itt olvashat róla.) Hogy mi lett az eredmény? Nagyjából semmi. Persze,
(Aki a változásokról szeretne olvasni, ajánlom neki például ezt az anyagot.) Éppen tavaly volt az ENSZ kisebbségi jogokról szóló nyilatkozatának 30 éves évfordulója. Melynek kapcsán Bocskor Andrea kárpátaljai magyar politikus és európai parlamenti képviselő (a Fidesz színeiben) többek közt ezt mondta az Európai Parlament ülésén:
Mindezt azért írtam le, hogy valamiképpen felvezessem azt a kényelmetlen érzést, amely minden őshonos kisebbségi közösség tagjaiban (jó esetben) mocorogni kezd, amikor azt látja, hogy egy hasonló sorsú közösséget ért bármely atrocitásra hogyan reagál, például az ENSZ vagy az Európai Unió. És ezzel visszatérnék a hegyi-karabahi, bakanccsal kikényszerített exodushoz. A Hegyi-Karabah Köztársaság elleni szeptemberi villámháború és főleg annak következményei kapcsán az Európai Parlament kiadott egy állásfoglalást, amelyben… és ettől az embernek instant hányingere lesz (nekem biztos)… szóval amelyben a jól ismert szófordulatokkal találkozunk.
Hát, mit mondjak, nagyon örvendek. És elképzelem, amint az állásfoglalás hatására az otthonaiból elüldözött százvalahányezer hegyi-karabahi örmény ember azonnal lerakja a cókmókját és üdvrivalg meg tapsikol meg azonnal virágot küld az Európai Parlamentnek, hogy ez igen, ez derék, ez jó mulatság, férfimunka volt!
Értem én, hogy a hegyi-karabahi konfliktusnak jó mély gyökerei vannak. Történhetett volna másképp is. Ha például a Szovjetunió dicsőséges születését követően a főfejek megfogadták volna a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javaslatát, miszerint hadd egyesüljön Örményország, bocsánat, az Örmény Szovjetköztársaság és Hegyi-Karabah. Mert hát örmény többség élt mindkét helyen. Nos, végül nem így történt, mindenféle politikai okokból kifolyólag. Hegyi-Karabah az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársasághoz került. Habként a tortán az azeri többség által lakott Nahicseván nevű terület is. (A két terület egyik közös jellemvonása, hogy egyik sem érintkezett közvetlenül az „anyaországokkal”.) És innen egyenes út vezetett a fegyveres konfliktusok hosszú sorozatáig, attól a pillanattól kezdve, ahogy sínre lépett a gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka. (Na és a háttérben megingott, majd rogyadozni kezdett a Szovjetunió). Az utolsó csapás idén szeptemberben sújtotta a de jure nem, de facto viszont létező hegyi-karabahi államalakulatot. Pont került a I-re.
És akkor visszatérnék egy gondolat erejéig Szőcs Géza költő 1985-ös szövegéhez. Amely így zárul:
A világ országaiban élő nemzeti kisebbségek együtt hatalmas többséget képviselnek bármely, külön-külön vett többséggel szemben. Ennek a kisebbségekből szerveződött többségnek a kinyújtott békejobbja lehetne az általunk elképzelt kisebbségi internacionálé.”
Ez is egy meg nem valósult terv lett. Mint ahogy a Minority SafePack is az. Legalábbis pillanatnyilag. Ami többek közt azt is jelenti, hogy amíg a világon létező, önmagukat felelősnek nevező nemzetközi (és nem csak) szervezetek
Bármikor sor kerülhet százezres tömegek menekülésére, etnikai tisztogatásra, államelnöki zászlótiprásra. Vagy akár ionopotozásra. Mert tudjuk, példának okáért, ezt is: az „állítólagos Székelyföld” de jure nem létezik, de facto viszont nagyon is. És azt is tudjuk, hogy az elnyomáshoz nincs szükség feltétlenül bakancsra. Elég az is, hogy a felelős emberek, szervezetek elegánsan félrenéznek, ha éppen zajlik a történetesen „nyakkendős” asszimiláció.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Amíg az RMDSZ kormányon lesz, Orbán Viktort nem nyilvánítják persona non gratának Romániában – szögezte le a Krónika kérdésére Kelemen Hunor hétfőn este a SZÁT ülését követően.
Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
Marosvásárhelyen az egyetemi bentlakások környékén a rendőrség a hallgatókkal közösen kereste kedden éjjel azt a fekete símaszkos férfit, akiről bejelentés érkezett.
Néhány nap alatt hat, vezető beosztásban dolgozó alkalmazott mondott fel a székelyudvarhelyi kórházban, és alacsonyabb beosztásban dolgozók is hasonlóan tettek. Szakács-Paál István polgármester válsággyűlést hívott össze a helyzet rendezéséért.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Hogy ne érezzük magunkat egyedül a sok ember között, s tudjunk beléjük kapaszkodni, hogy megtartsanak.
Hogy ne érezzük magunkat egyedül a sok ember között, s tudjunk beléjük kapaszkodni, hogy megtartsanak.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Soha nem volt ennyire kevés közös referenciapontjuk a generációknak, mint most.
Soha nem volt ennyire kevés közös referenciapontjuk a generációknak, mint most.
Ha unja már a „nálunk mindenszentek vannak, a hétszentségit” típusú megnyilvánulásokat, akkor a következő napokban nagyon fog unatkozni… Vigyázat, humorveszély – akinek nem inge, ne vegye gatyára!
Ha unja már a „nálunk mindenszentek vannak, a hétszentségit” típusú megnyilvánulásokat, akkor a következő napokban nagyon fog unatkozni… Vigyázat, humorveszély – akinek nem inge, ne vegye gatyára!
Kiscicák, kiskutyák, szex, vér, dráma. Ossza meg és uralkodjon!
Kiscicák, kiskutyák, szex, vér, dráma. Ossza meg és uralkodjon!
Mégis milyen lehet egy kampányüzenet 2024-ben? Kicsit nézzük meg közelebbről.
Mégis milyen lehet egy kampányüzenet 2024-ben? Kicsit nézzük meg közelebbről.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.