A mi településünkön a farsang mai hagyományát az RMDSZ teremtette meg. Apuka azt mondja, a farsang volt előbb, de lehet, hogy hamarabb fog kihalni. Anyuka rászólt, hogy ne beszéljen hülyeségeket a gyermekek előtt.

A jeges januári szél furcsa nyílt levelet fújt be elektronikus postaládánkba, amely a jelek szerint a téridő-kontinuumban keletkezett résen keresztül érkezhetett, ugyanis valamikor a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben íródhatott.

Okos, művelt, gondolkodásra igencsak képes emberek őszintén meglepődve szembesülnek azzal, hogy ahol eddig szabadságot sejtettek, ott is csak RMDSZ van.

Becsületes ember legyél. Csak tanár ne legyél, az isten megfizeti. Se színész. Se festő. Se zenész. Újságíró, na, az aztán végképp ne. Mindennek van határa.

Sevil Shhaideh esetleges miniszterelnökségének semmilyen kisebbségpolitikai vonzata nincs és nem is lesz, de kirakatrendezésnek nem utolsó megoldás.

Ez így nem mehet tovább, komolyan mérlegeljük egy tudományos konferencia megrendezésének a szükségességét!

... és leoltják a villanyt.

A PSD-nek nincs szüksége a magyarokra, de a megváltozott világpolitikai helyzet mégis felértékelheti a szövetség szerepét.

Pereg a film. Egy évszázadnyi szalag. Ez azért megható. Figyelem, szubjektív „filmkockák” következnek.

A fenyőt meg kell venni, a fenyőt be kell faragni. Tudja ezt minden férfi, mert a fenyő, sőt: a Fenyő nem kicsi dolog. Férfidolog. Így karácsony előtt kétféle meghatározó férfitípus létezik ebben a tekintetben.

Én, Kamikaze Harakiri, újmódi szamuráj a Császár közvetlen környezetéből, forradalmat hirdetek.

Inkább halál, mint szolgaság. Bocs, inkább 2000 lej állami járadék.

A világháló eddig is hemzsegett az álhírektől, de furcsamód ez csak Trump győzelme után kezdett aggasztani sokakat.

Persze az életközép mindig utólag derül ki. Hogy az volt a közepe, mármint. De itt vannak mégis ezek a statisztikák, tudományos leírások a dologról. Ám kár aggódni: nézzünk csak a száraz leírások mögé az életközéppel járó folyamatok jobb megértéséért.

A „lenézett”, „bunkó”, „igénytelen”, „primitív” tömeg nem anomália, hanem maga a társadalom.

Egyelőre az van, hogy a Mantrások hülyére verik a Bajnokokat.

Több mint negyed évszázada újratermeljük az egyeduralmi reflexeket, emiatt képtelenek vagyunk a demokratikus politikai (és egyéb) vitára, nem tudunk felnőtt, a demokráciát megszokott és otthonosan belakó közösségként viselkedni.