// 2025. június 1., vasárnap // Tünde
Fall Sándor Fall Sándor

A mi gyermekeink, a forradalom gyermekei

// HIRDETÉS

Pár mém és néhány videó ugyanolyan érvényű, mint Jókai vagy Dumas, ezen tegyük túl magunkat.

(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2023. november 13., 17:31

A forradalmak egyik fő jellemzője, hogy nem tudni, hogyan érnek véget és hogy a régi helyzethez képest milyen lesz az az új, ami a mozgások elcsitulása után következik. Az biztos, hogy utána már nem olyan a világ, mint előtte. Annak, hogy jelenleg egy civilizációs, kulturális, technikai, életmód- és gondolkodásbeli, sőt antropológiai forradalom belsejében élünk, rengeteg jele van, ha kicsit körülnézünk. Az egyik, talán legfontosabb és leginkább drámai változásokkal járó folyamat az információfogyasztást illeti. Nem is annyira a technikai részére gondolok, hanem az ember, a fogyasztó oldali dimenzióra, bár nem tudom, mennyire lehet vagy van értelme ezt a kettőt különválasztani.

Arra gondolok, hogy a mai ember mennyire elveszett az egyidejűleg rázúduló adatmennyiségben,

egyszerűen csak úgy, hogy él, benne van a világban és fenntartja magát. És még csak nem is rendkívüli, hanem teljesen banális dolgokról van szó. A vásárlás, a pénzügyek intézése, a számlák befizetése, a háztartási eszközök, a telefon, a számítógép, az okos eszközök, az autó használata olyan, eddig ismeretlen szellemi erőfeszítésre kényszerítette az embereket, ami elképesztő terhet ró rájuk. A technikai változások üteme jóval gyorsabb, mint ahogy az ember alkalmazkodni tudna hozzá, ez pedig egy folyamatos lemaradás-érzetet, elveszettség-hangulatot eredményez.

Az ember próbálja egy darabig megmagyarázni (főleg magának, bátorításként), hogy ő azért nem használ mondjuk internetes számlabefizetést, mert jobban bízik a hagyományos, besétálós, szemtől szembe történő ügyintézéshez. Aztán azzal szembesül, hogy a közműcég felszámolja a hagyományos ügyfélszolgálatot és kizárólag online lehet bármit csinálni. Azzal szembesül, hogy viszonylag komoly technikai tudás nélkül nem tudja megfelelően használni a televízióját, telefonját, számítógépét és egyéb hasonló okos készülékét, miközben rá van kényszerítve, hogy ezeket használja. Mert nincs alternatívája, csak az a radikális út, hogy akkor nem használja. Ami lehetetlen, ha benne akar élni a világban és a társadalomban.

Nagyon világosan látszik ennek az átalakulásnak a drámai nagysága, ha megnézzük a gyermekeinket, a tizenéves generációt, akik beleszülettek ebbe a korba. Megnézzük, hogy élnek, hogyan gondolkodnak, hogyan tájékozódnak a világban, hogyan fogyasztják az információt.

Szidni szoktuk az oktatási rendszert, hogy nem képes „megfelelő” képzést biztosítani, hogy nem képes lépést tartani a realitásokkal, „rendes”, „használható” tudást adni a gyerekeinknek. De azzal vajon számolunk-e, hogy

talán semmilyen oktatási rendszer nem képes lépést tartani ezekkel az irgalmatlan ütemben zajló változásokkal,

és hogy ezek a változások milyen másságot hoznak ennek a generációnak a gondolkodásában, személyiségében, végső soron abban, hogy milyen az életük és hogyan látják a világot?

Olvass, fiam, Jókait és Dumast, mert az a jó, mondogatjuk nekik, de gondolunk-e arra, hogy egy mostani 13-14-16 éves talán nem egyszerűen csak unja ezeket a szövegeket, hanem lehet, hogy meg sem érti? Ilyenkor megkérdezik a gyermekek, hogy mi az a gémeskút például, mert ők életükben nem láttak olyasmit. Amin mi persze megütközünk, mert a mi gyerekkorunkban ez a tárgy eléggé elterjedt volt. Vagy hogy ők egyszerűen nem bírják elolvasni a 20 oldalas lassú tájleírást, mert az 20 oldalon keresztül arról szól, hogy milyen a domb, a bokor, az út menti árok stb., ezt a „lassú tudást” pedig ők másodpercek alatt szerzik meg mondjuk néhány, milliószámra elérhető képpel vagy videóval? (Csak egy példát hadd mondjak még: ma már nem nagyon lehet mezőn kapáló embereket látni, mert ezt a munkát is egy digitalizált traktorral végzik el).

Ezekben a helyzetekben nyilván benne van a generációs szakadék, ami, mióta világ a világ, ott húzódik a fiatalok és a szüleik között, de talán soha nem volt ennyire mély, mint most. A mi, a mostani középgeneráció és a szüleinké között nem volt akkora távolság, mint közöttünk és a gyerekeink között. Ezt azért vegyük észre, mielőtt mi magunk is előszednénk az örök, de lényegében teljesen üres rosszalló frázist, hogy „ezek a mai fiatalok…”

A jelenlegi technokulturális és -civilizációs közegben az az ember tud úgy-ahogy eltájékozódni és nagyobb lemaradás-érzés (sőt, életérzés) nélkül élni, aki megtanulja, érti és az élet gyakorlatilag minden területén alkalmazza a digitális világ logikáját és technikáit. Az ebbe a korba beleszületett generáció számára mindez természetes, olyan, mint a levegő, mert öntudatra eszmélése óta ezt tapasztalja maga körül, ebben él. Mi, idősebbek, akiknek az új időszámítás (a digitális-online éra berobbanása) előtti lassú és „analóg” korról is vannak emlékeink, élettapasztalatunk, csak úgy tudunk valamelyest lépést tartani ezzel az iszonyúan gyors és folyamatosan gyorsuló környezettel, ha plusz erőfeszítést teszünk és megszerezzük nem csak a benne való élethez szükséges tudást és készségeket, mondhatni: élettechnológiákat, hanem megpróbálunk megbarátkozni a köréjük kialakuló kognitív és kulturális dimenziókkal is, ha nem is tudunk olyan léptékű multitasking-üzemmódban létezni, mint ők.

Azért kell mindezt megtanulnunk, mert egyszerűen nincs más választásunk.

Különben nem értjük meg a saját gyermekeinket.

Akik nem olyanok, mint mi, és nem is lesznek soha olyanok, mert más létsíkokon, más kognitív, kulturális és civilizációs perspektívákkal, más csatornákon élnek. Ők a mi gyerekeink, de egyben gyerekei ennek a jelenleg teljes gőzzel zajló, de talán egyre gyorsuló forradalomnak is, amelynek jelenleg egyáltalán nem látszik a vége. A mi és a szüleink analóg világa velünk véget ér, ne legyenek romantikus illúzióink, benne Jókaival és még sok egyébbel. Vagy valami mássá szublimálódik a jövő perspektívájából nézve. A gyermekeink (és az ő gyerekeik) pár évtized múlva olyasmiket fognak megtapasztalni és csinálni, amiről mi álmodni sem tudunk, de csak akkor, ha nem próbáljuk visszaszorítani az általunk ideálisnak tekintett világunkba (nem fog menni, ebből csak rossz következhet) és ha hagyjuk őket élni, felnövünk hozzájuk és hagyjuk őket is felnőni, és olyan utakat járni, ami most számunkra teljességgel elképzelhetetlen és idegen.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A Zöld Elefánt Erdélyben – avagy állatok, amelyek nincsenek es

Varga László Edgár

Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…

Magyaróra Szebenben – pusztulás-e a szórványosodás?

Sánta Miriám

Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Csúcsra ért a csíki foci

Sólyom István

Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.

Lapidárium az erdélyi tájban: mit érdemes megőrizni a romok közül?

Szántai János

Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden
Főtér

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Parajdi tragédia: történelmi párhuzamok Románia és a világ sóbányáiból
Krónika

Parajdi tragédia: történelmi párhuzamok Románia és a világ sóbányáiból

Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.

Katasztrófa közeleg a parajdi sóbányában – hírek kedden
Főtér

Katasztrófa közeleg a parajdi sóbányában – hírek kedden

Călin Georgescu ellen pedig már fasiszta eszmék hirdetése miatt is eljárás folyik.

Minden úgy maradt ott, mintha holnap nyitnának – utolsó fotók a sóbánya látogatói terméről
Székelyhon

Minden úgy maradt ott, mintha holnap nyitnának – utolsó fotók a sóbánya látogatói terméről

Százhúsz méterrel a föld alatt, a parajdi sóbányában működött Románia egyedülálló kalandparkja. A park egyik tulajdonosa próbálta menteni a menthetőt, de mára már víz alá került az egykori élménypark is.

Parajd: megsemmisülnek a mélyben lévő sókészletek, a Salrom a kitermelés és a turizmus újraindításáról beszél
Krónika

Parajd: megsemmisülnek a mélyben lévő sókészletek, a Salrom a kitermelés és a turizmus újraindításáról beszél

Tönkrementek a mélyben levő sókészletek a parajdi sóbányában, de az Országos Sóipari Vállalat (Salrom) szerint mindent elkövetnek, hogy újraindítsák a sókitermelést és a turisztikai tevékenységet egyaránt.

Így néz ki belülről a vízzel elárasztott parajdi sóbánya
Székelyhon

Így néz ki belülről a vízzel elárasztott parajdi sóbánya

Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.

// még több főtér.ro
Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?
2025. május 27., kedd

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?
2025. május 27., kedd

Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?
2025. május 22., csütörtök

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?

Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?
2025. május 22., csütörtök

Ki kérjen bocsánatot az erdélyi magyaroktól?

Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.

Elnökválasztás az őrület határán
2025. május 16., péntek

Elnökválasztás az őrület határán

Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.

Elnökválasztás az őrület határán
2025. május 16., péntek

Elnökválasztás az őrület határán

Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.

Különvélemény

A Zöld Elefánt Erdélyben – avagy állatok, amelyek nincsenek es

Varga László Edgár

Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…

Magyaróra Szebenben – pusztulás-e a szórványosodás?

Sánta Miriám

Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Csúcsra ért a csíki foci

Sólyom István

Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.

Lapidárium az erdélyi tájban: mit érdemes megőrizni a romok közül?

Szántai János

Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.

// HIRDETÉS