// 2025. július 1., kedd // Tihamér, Annamária
Fall Sándor Fall Sándor

A mi gyermekeink, a forradalom gyermekei

// HIRDETÉS

Pár mém és néhány videó ugyanolyan érvényű, mint Jókai vagy Dumas, ezen tegyük túl magunkat.

(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2023. november 13., 17:31

A forradalmak egyik fő jellemzője, hogy nem tudni, hogyan érnek véget és hogy a régi helyzethez képest milyen lesz az az új, ami a mozgások elcsitulása után következik. Az biztos, hogy utána már nem olyan a világ, mint előtte. Annak, hogy jelenleg egy civilizációs, kulturális, technikai, életmód- és gondolkodásbeli, sőt antropológiai forradalom belsejében élünk, rengeteg jele van, ha kicsit körülnézünk. Az egyik, talán legfontosabb és leginkább drámai változásokkal járó folyamat az információfogyasztást illeti. Nem is annyira a technikai részére gondolok, hanem az ember, a fogyasztó oldali dimenzióra, bár nem tudom, mennyire lehet vagy van értelme ezt a kettőt különválasztani.

Arra gondolok, hogy a mai ember mennyire elveszett az egyidejűleg rázúduló adatmennyiségben,

egyszerűen csak úgy, hogy él, benne van a világban és fenntartja magát. És még csak nem is rendkívüli, hanem teljesen banális dolgokról van szó. A vásárlás, a pénzügyek intézése, a számlák befizetése, a háztartási eszközök, a telefon, a számítógép, az okos eszközök, az autó használata olyan, eddig ismeretlen szellemi erőfeszítésre kényszerítette az embereket, ami elképesztő terhet ró rájuk. A technikai változások üteme jóval gyorsabb, mint ahogy az ember alkalmazkodni tudna hozzá, ez pedig egy folyamatos lemaradás-érzetet, elveszettség-hangulatot eredményez.

Az ember próbálja egy darabig megmagyarázni (főleg magának, bátorításként), hogy ő azért nem használ mondjuk internetes számlabefizetést, mert jobban bízik a hagyományos, besétálós, szemtől szembe történő ügyintézéshez. Aztán azzal szembesül, hogy a közműcég felszámolja a hagyományos ügyfélszolgálatot és kizárólag online lehet bármit csinálni. Azzal szembesül, hogy viszonylag komoly technikai tudás nélkül nem tudja megfelelően használni a televízióját, telefonját, számítógépét és egyéb hasonló okos készülékét, miközben rá van kényszerítve, hogy ezeket használja. Mert nincs alternatívája, csak az a radikális út, hogy akkor nem használja. Ami lehetetlen, ha benne akar élni a világban és a társadalomban.

Nagyon világosan látszik ennek az átalakulásnak a drámai nagysága, ha megnézzük a gyermekeinket, a tizenéves generációt, akik beleszülettek ebbe a korba. Megnézzük, hogy élnek, hogyan gondolkodnak, hogyan tájékozódnak a világban, hogyan fogyasztják az információt.

Szidni szoktuk az oktatási rendszert, hogy nem képes „megfelelő” képzést biztosítani, hogy nem képes lépést tartani a realitásokkal, „rendes”, „használható” tudást adni a gyerekeinknek. De azzal vajon számolunk-e, hogy

talán semmilyen oktatási rendszer nem képes lépést tartani ezekkel az irgalmatlan ütemben zajló változásokkal,

és hogy ezek a változások milyen másságot hoznak ennek a generációnak a gondolkodásában, személyiségében, végső soron abban, hogy milyen az életük és hogyan látják a világot?

Olvass, fiam, Jókait és Dumast, mert az a jó, mondogatjuk nekik, de gondolunk-e arra, hogy egy mostani 13-14-16 éves talán nem egyszerűen csak unja ezeket a szövegeket, hanem lehet, hogy meg sem érti? Ilyenkor megkérdezik a gyermekek, hogy mi az a gémeskút például, mert ők életükben nem láttak olyasmit. Amin mi persze megütközünk, mert a mi gyerekkorunkban ez a tárgy eléggé elterjedt volt. Vagy hogy ők egyszerűen nem bírják elolvasni a 20 oldalas lassú tájleírást, mert az 20 oldalon keresztül arról szól, hogy milyen a domb, a bokor, az út menti árok stb., ezt a „lassú tudást” pedig ők másodpercek alatt szerzik meg mondjuk néhány, milliószámra elérhető képpel vagy videóval? (Csak egy példát hadd mondjak még: ma már nem nagyon lehet mezőn kapáló embereket látni, mert ezt a munkát is egy digitalizált traktorral végzik el).

Ezekben a helyzetekben nyilván benne van a generációs szakadék, ami, mióta világ a világ, ott húzódik a fiatalok és a szüleik között, de talán soha nem volt ennyire mély, mint most. A mi, a mostani középgeneráció és a szüleinké között nem volt akkora távolság, mint közöttünk és a gyerekeink között. Ezt azért vegyük észre, mielőtt mi magunk is előszednénk az örök, de lényegében teljesen üres rosszalló frázist, hogy „ezek a mai fiatalok…”

A jelenlegi technokulturális és -civilizációs közegben az az ember tud úgy-ahogy eltájékozódni és nagyobb lemaradás-érzés (sőt, életérzés) nélkül élni, aki megtanulja, érti és az élet gyakorlatilag minden területén alkalmazza a digitális világ logikáját és technikáit. Az ebbe a korba beleszületett generáció számára mindez természetes, olyan, mint a levegő, mert öntudatra eszmélése óta ezt tapasztalja maga körül, ebben él. Mi, idősebbek, akiknek az új időszámítás (a digitális-online éra berobbanása) előtti lassú és „analóg” korról is vannak emlékeink, élettapasztalatunk, csak úgy tudunk valamelyest lépést tartani ezzel az iszonyúan gyors és folyamatosan gyorsuló környezettel, ha plusz erőfeszítést teszünk és megszerezzük nem csak a benne való élethez szükséges tudást és készségeket, mondhatni: élettechnológiákat, hanem megpróbálunk megbarátkozni a köréjük kialakuló kognitív és kulturális dimenziókkal is, ha nem is tudunk olyan léptékű multitasking-üzemmódban létezni, mint ők.

Azért kell mindezt megtanulnunk, mert egyszerűen nincs más választásunk.

Különben nem értjük meg a saját gyermekeinket.

Akik nem olyanok, mint mi, és nem is lesznek soha olyanok, mert más létsíkokon, más kognitív, kulturális és civilizációs perspektívákkal, más csatornákon élnek. Ők a mi gyerekeink, de egyben gyerekei ennek a jelenleg teljes gőzzel zajló, de talán egyre gyorsuló forradalomnak is, amelynek jelenleg egyáltalán nem látszik a vége. A mi és a szüleink analóg világa velünk véget ér, ne legyenek romantikus illúzióink, benne Jókaival és még sok egyébbel. Vagy valami mássá szublimálódik a jövő perspektívájából nézve. A gyermekeink (és az ő gyerekeik) pár évtized múlva olyasmiket fognak megtapasztalni és csinálni, amiről mi álmodni sem tudunk, de csak akkor, ha nem próbáljuk visszaszorítani az általunk ideálisnak tekintett világunkba (nem fog menni, ebből csak rossz következhet) és ha hagyjuk őket élni, felnövünk hozzájuk és hagyjuk őket is felnőni, és olyan utakat járni, ami most számunkra teljességgel elképzelhetetlen és idegen.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix
Főtér

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix

További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…

Sóstó lehet a sóbánya helyén – Elégedetlen a parajdi medermunkálatokkal a gazdasági miniszter
Krónika

Sóstó lehet a sóbánya helyén – Elégedetlen a parajdi medermunkálatokkal a gazdasági miniszter

A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

Felbontaná a minisztérium azon orvosok szerződését, akik munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak
Székelyhon

Felbontaná a minisztérium azon orvosok szerződését, akik munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak

Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
Krónika

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket
Székelyhon

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.

// még több főtér.ro
Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS