Ez az erdélyi magyar költő átsétált az összes, metaforikus és egyáltalán nem metaforikus egyszerű, kedves lándzsaerdőn. Az összes, metaforikus és nem metaforikus fasza Duna-csatornán. Sereg, tisztelegj!
Itt nálunk, Erdélyben… kezdi a mágikus-öniróniába áztatott mondatot Lövétei Lázár László költő, amikor olyan kedve van. És a mondat aszerint folytatódik, amerre a költő éppen néz. Hadd vegyem kölcsön e mondatot egy pillanat erejéig: Itt nálunk, Erdélyben még vannak biztos pontok. Vagy, hogy utaljak az arkhimédészi aranyköpésre is: fix pontok. Amik, ha – és amíg – megvannak, kifordíthatjuk sarkaiból a világot. Ha nem is az épp vérben ázó nagyot, amely körülöttünk forrong,
Nos, egy ideje – számomra legalábbis – fogynak ezek a fix pontok. Nem perelek az ügyben, nem is jajgatok (de, csak igyekszem nem nagydobra verni), csupán konstatálom. Itt nálunk, ezen a koronként valóban tündéri (mert igazán tündéri dolog, hogy adott esetben, korban nem tűnt el a térképről, például), Erdély nevű szigeten azért voltak olyan idők (még a nem-régmúltban is), amikor elkényeztetett kegyelmi állapotunkban amerre csak néztünk, fix pontok magasodtak a téridőben. Emberek, akikhez igazíthattuk saját, tartásból, nyelvünkből, láb- és szívdobbanásainkból összeácsolt kis hajóink iránytűit. És mivel olyan emberek, olyan fix pontok voltak, akik, amelyek – mindenféle emberi különbözőségek ellenére – egységes tengelyt teremtettek, a sok kis hajó flottává tudott összeállni. Amely akár Trójáig is elérhetett, bárhol is lett volna az.
No, ezek a fix pontok (nevezhetjük őket bójáknak is, ha már a hajó- meg a flotta-hasonlat előkerült, s a névadással két-legyet-egy-csapás-módra egy Király László-kötetcímet is emlegethetünk) indultak fogyatkozásnak az utóbbi időkben. Nyilván, a halál, az elvándorlás, a pálfordulás az élet természetes része. Emiatt aztán végképp nincs értelme perelni. Annak tudatára ébredni, hogy e szabaddá (vagy „szabaddá”, ki hogy néz rá) vált kis világban szép lassan kicsusszan a talpunk alól a fent említett elkényeztetett kegyelmi állapot (vagy ahogy Király László írja egyik versében, pengeéles szeretettel, luxuslézengés), szóval ennek tudatára ébredni viszont nagyon is ajánlatos. Persze, ha azt akarjuk, hogy maradék flottánk ne sodródjon a szélrózsa minden – egyenként és önmagában akár kiváltságosnak nevezhető – irányába. Magyarán: felértékelődnek fix pontjaink, ahonnan kimozdíthatjuk sarkaiból a világot.
Bója. Aki, ami segít nekem eligazodni. Bő 30 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem írásokat farigcsálni, apám azt mondta, vigyem el őket az Utunkhoz. Mert ott írók, költők vannak. Megijedtem, persze. Mit fognak mondani? Megnéztem, kik ezek az írók-költők, akik az Utunknál vannak. És elolvastam a könyveiket, amiket a családi könyvtárban felleltem. Akkor ijedtem meg csak igazán. Mert azt még a magam, akkoriban ugyancsak életlen irodalmi elméjével is érzékeltem, ezek az emberek tényleg veszedelmesen jól tudnak írni. Addig-addig húztam az időt, amíg az Utunkból az 1989-es pálfordulás után Helikon lett. És beköszöntött az Erdély-szigeten a szabadság. Na, ha beköszöntött, gondoltam, akkor talán szabad lesz nekem is bekopogni a helikoni hegycsúcs kapuján. Elmentem szépen (atyai hamuban sült jó szó azért megelőzte utazásomat) Kolozsvár főterére, ahol a helikoni hegycsúcs akkoriban elhelyezkedett. Lakásunktól körülbelül öt percre… az út számomra mégis olyan hosszúnak tűnt, mint ide a Korinthoszi-öböl, ahol a kőből teremtett Helikon hegye magasodik. Na de a leghosszabb útnak is vége szakad egyszer: ott álltam a kapu előtt (rozoga volt, pattogzott róla a festék). Menjek be, ne menjek? Majd összetojtam magam. Pipogya téblábolásomat egy befele igyekvő ember szüntette meg, gyakorlatilag besodort a szele. És ott álltam a Helikon csúcsán. És úgy éreztem magam, mint Gulliver, amikor Brobdingnag földjére lépett és először pillantotta meg az óriásokat. Lászlóffy Aladár, Mózes Attila, K. Jakab Antal, Sigmond István, Szilágyi István… és Király László.
(Roald Dahl szava járásával élve). Mózes valami viccet mondott éppen, ebbe belekapaszkodtam, nem lehet beszélni, amíg ők beszélnek. Álltam, mint a letojt kilométerkő. Aztán Ali bácsi „belém karolt”, Jánoska, hát eljöttél… és beszélt, bohóckodott (mint később megtudtam, jó szokása szerint). Mindenki megnézett magának (nézzétek meg, farkasok, nézzétek meg jól, jut eszembe ma erről a pillanatról a kiplingi mondat). Király László tekintetére ma is emlékszem. Arra a pengeéles szeretetre, amellyel rám nézett. Aztán szóba kerültek a versek, ott hagytam a paksamétát és szinte menekültem… attól, amit később, Tandori Dezső után egyáltalán nem szabadon, az erősebb lét közelségeként gondoltam el. Persze, utánam szólt valaki, hogy majd menjek vissza. Verdiktumért. Visszamentem, persze. Mert ilyen az erősebb lét közelsége. Akkor is vonz, ha remeg bele az ember horgasina. És megkaptam a verdiktumot, mindenféleképpen: bő lére eresztve, pajzán taslikkal, mindenképp hasznosan… de amit Király László mondott... három koppanó dióként landoltak a fejemen a szavak, itt gurigáznak ma is a fejemben: Nem rossz az.
Azóta követem. Harminchárom éven, negyvenöt köteten át. Azt a pengeéles szeretetet. Azt a szellemtől duzzadó derűt, amelyet ezzel a két versszilánkkal tudnék jellemezni (sok egyéb mellett, persze): „egyszerű, kedves lándzsaerdő” és „fasza Duna-csatorna”. (Talán enigmatikusnak tűnnek így, önmagukban. Az egyik szilánk
" target="_blank" rel="noopener">A Kővadászok Klubja című „régi”, a másik az Ó-kor. A világosság teremtése című „új” versből származik.) És ha már a számok előkerültek: van Sára Sándornak egy nagy filmje. Az a címe, hogy 80 huszár, a Lenkey-század történetén alapul. A császári hatalom rálép a magyar huszárok torkára. A reakció: megszegik a legfőbb parancsot. Kilépnek a rendszerből. Dezertálnak. Haza. Ha az egész világ tör is ellenük. No, Király Lászlóhoz a nyolcvanas számon túl ennek a történetnek olyan értelemben van köze, hogy
Amolyan karinthysan: és ha neked nem, hát nekem. Értsd: ha más világoknak nem, hát nekünk, itt, ezen az erdélyi tünde szigeten.
Márpedig ha ez így van – és így van, ezért tűzbe merem tenni a kezem, nem olyan pipogya-téblábolós módon immár, ahogy annak idején – akkor csak egyet tehetünk: figyelünk rá. Erre a hatalmagos, azonáltal barátságos óriásra. Mert ha így teszünk, akkor esetleg nem züllik szét a flotta. A sereg. Tehát: sereg, tisztelegj!
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.