Kőből faragottat nyilván semmilyent. A lapidáriumokba általában műemlékeket szoktak elhelyezni. Boc úr pedig műnek mű, legalábbis ami a sokat szajkózott multikultit illeti, emléknek viszont nagyon nem az.
Az egész egy semmiség, mondhatná akárki. A hazai magyar napisajtó nagyjából el is ment a történet mellett. Pedig súlyos dolog történt. Nem hagyom a végére: világosan kiderült, milyen ideológiai rokonság van Gheorghe Funar és Emil Boc között. Sőt, megkockáztatom: a Funar nevű ember egy fokkal egyenesebb, mint a Boc nevű ember. Előbbi ugyanis sose mondta (én legalábbis nem emlékszem rá), hogy puszi, magyar tesók, imádlak benneteket, én, a multikulti kolozsvári bíró!
És akkor tessék, vázolom a történetet. A helyi román és magyar sajtó október második felében hozta a hírt, miszerint 30 év után megnyílik az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum középkori és kora újkori kőtára. Amelynek anyagát a 19. század közepe táján kezdték gyűjteni az Erdélyi Múzeum Egyesület munkatársai. A gyűjteményt jóval később,
(ahol egyébként – mint érdekességet említem – tudtommal az első magyar szalonregény szerzője, Petrichevich-Horváth Lázár is született, 1807-ben). A hírek szerint a gyűjtemény 603 darabot számlál, csuda értékes, csudaszép. És hát megnyitják, október 30-án, írta az újság. Méghozzá nem is akárhogy: Kolozsvár multikulturális, igazi européer polgármestere, továbbá a munkaügyiből művelődési miniszterré vedlett Raluca Turcan jelenlétében. Hurrá, lapozzunk, gondoltam. Majd megnézem magamnak a kőtárat, miután lejár a cirkusz.
Hát, lapoztunk. De közben történt egy apróság. A síppal-dobbal, polgármesterrel, miniszter asszonnyal megnyitott lapidáriumot másnap bezárták. Ezt se verte senki nagydobra, érthető módon. A múzeum honlapján megjelent egy irtó izzadságszagú magyarázkodás magyarázat, mint a viccben: Kedves hülyék (a szöveg alapján mellesleg tényleg hülyének nézték, nézik a népet) közönség, van egy jó meg egy rossz hírünk. A jó hír az volt, hogy hurrá, a múzeum középkori éjszakájának nevezett eseményt megtartják. A rossz meg az, hogy az egy nappal korábban megnyitott kőtárat bezárják. Mégpedig azért, mert bizonyos múzeumi berendezések meghibásodtak. És amíg azokat a bizonyos berendezéseket meg nem javítják, addig nem is nyitják ki. De várjunk csak, mert még van valami: hosszabb távon, írják a múzeum írástudói (mert hosszabb táv is van, a berendezések megjavításán túl), szóval hosszabb távon felmerültek bizonyos lehetőségek, melynek eredményeképpen
na és akkor lesz igazán jó, meg szép, meg kerek egész… de ahhoz először ki kell bővíteni a kiállítóteret, kedves hülyék közönség, ami, nos, nem tudni, mennyi időbe telik. Tehát a berendezések megjavításán túl is zárva marad a lapidárium. Hogy meddig? Nos, majd megmondják a múzeumisták, mikor jön el a megfelelő pillanat. Ha az ember figyelmesen elolvassa a szövegtákolmányt, rögtön feltűnik neki a mindenfelé kilógó lólábak sokasága. De hát ki olvas el egy ilyen szöveget? Kábé senki.
Aztán november 11-én megjelent egy véleménycikk a Contributors oldalon. T. Szabó Csaba történész írta és kemény dolgokat fogalmazott meg benne. A megnyitón felszólaló multikulti kolozsvári bíró, Emil Boc szinte hat perces beszédet mondott, melynek jó része a román etnogenetikai trauma egyáltalán nem spontán megnyilatkozása volt. Megnéztem a felvételt. Mit mondjak… értem a teremben ülő magyar és román (és ki tudja, miféle egyéb) emberek arcára fagyott döbbenetet. A bevezető blablát követően (volt abban Iorga, Ioan-Aurel Pop, Erdély mint muzikális szó stb.) jött a lényeg: a románok évezredek óta itt élnek Erdélyben.
aztán a magyarok, a székelyek, a szlávok… nem, pardon, a szlávok, a magyarok, a székelyek, a szászok, na de ezek persze idejöttek, nem itt voltak, tetszik érteni, ugye? Mindenféle népek uralták a románokat. De egy, csak egy állandó dolog volt ezen a tájon. Na mi? Hát, amit 1918-ban ratifikáltak. És egy böszme logikai bakugrással következett a szentencia: azt ratifikálták, hogy bármiféle történelemtől függetlenül, ennek a területnek a többségi lakossága a román volt. Ja, és az egyesülés nem volt a nagyhatalmak ajándéka, egy teljesen normális dolog volt, inherens román vágy vált valóra, mert hát, érti mindenki, ugye, a románok évezredek óta itt vannak, és többségben. Ezt a Ioan-Aurel Pop, Gheorghe Funar, George Simion, Ștefan Pascu, Constantin Daicoviciu és az összes szájhabzó vérnackó által méltán irigyelhető szöveget természetesen a nagy európai közösülésbe ágyazta az álmultikulti városvezér. És felhangzott a taps, és öröm volt és boldogság.
Na de a román sajtóban elkezdték feszegetni az egész bezárás-dolgot (lásd itt meg itt), azon túl, hogy nekimentek T. Szabó Csabának. Hogy a kőtárat tulajdonképpen
Ami érthető (sajnos vagy nem sajnos, ez volt akkoriban), ugyanis a középkorban és a kora újkorban román közösséget, ha tetszik, kizárták a városokból, a várfalon kívülre. Tehát a városi leletek közt nem is lehet román. Mert nem voltak románok, akik a városokban köveket faragtak, véstek volna. Na, az igazi multikulturalitás éppen ott kezdődött volna, ha ezt a történelmi tényt Boc városbíró elfogadta volna. Akkor az volt a városi kultúra. Ma meg az, amit a városban látunk. Akkor is voltak jó dolgok, rosszak, ma is. Na de nem ez történt. Hanem az, hogy a polgármester bezáratta a lapidáriumot. Amíg a rómait hozzá nem csapják. Mert akkor már egyensúlyban lesz a mindenféle együtt élő nemzetiségi, illetve a „román” elem. Megkérdeztem három ismerősöm (neveket hadd ne mondjak), egybehangzóan és egymástól függetlenül ugyanezt mondták.
Na és akkor:
de jaj, nem tartalmaz román elemeket, az nem egyéb, mint diktatórikus rendelkezés. Emlékszem, volt még egy ilyen polgármestere Kolozsvárnak. Viszont korábban említettem, hogy Funar úr egyenesebb vérnackó volt, mint manapság Boc úr. Ő ugyanis nem tagadta, hogy utálja a magyarokat. Ez tiszta ügy: tudjuk, hogy az ellenség utál, tehát nem fogjuk ölelgetni. Ez a Boc nevű ember viszont úton-útfélen szajkózza, mennyire multikulturális. Jelek voltak már korábban is, bőségesen. Például ott a Kolozsvár-címer körüli vita. Ugye, Kolozsvárnak van egy szép, régi címere. Aztán Funar úr csináltatott egy másikat, amelyben tényleg hangsúlyosan jelen van a dáko-római-román elem. És ezt a címert Boc úr a mai napig nem hajlandó elmozdítani. Aztán ott van a rém ronda, szintén Funar-korszaki Avram Iancu-szobor körüli vita, no meg a kolozsvári kétnyelvű városnévtáblák pikáns és röhejes ügye. Ám a lapidárium-eset ezeknél súlyosabb. A polgármester bezáratott egy kiállítást. Nacionál-alapon. Bizonyítani nyilván nem fogom tudni. De ha tetszik, nyílt titok ez. És igen, felvethető, hogy ha ez így megtörténhetett, akkor ismét megtörténhet. És ez enyhén szólva nem növeli a román városvezetés iránti bizalmam. Persze, demokráciában élünk, mondhatja erre akárki. Van sajtó, van szólás- és véleményszabadság… na de az is van, hogy egyik Funar követi a másikat a polgármesteri székben. Csak éppen más maszkot viselnek.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Hogy ne érezzük magunkat egyedül a sok ember között, s tudjunk beléjük kapaszkodni, hogy megtartsanak.
Hogy ne érezzük magunkat egyedül a sok ember között, s tudjunk beléjük kapaszkodni, hogy megtartsanak.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Soha nem volt ennyire kevés közös referenciapontjuk a generációknak, mint most.
Soha nem volt ennyire kevés közös referenciapontjuk a generációknak, mint most.
Ha unja már a „nálunk mindenszentek vannak, a hétszentségit” típusú megnyilvánulásokat, akkor a következő napokban nagyon fog unatkozni… Vigyázat, humorveszély – akinek nem inge, ne vegye gatyára!
Ha unja már a „nálunk mindenszentek vannak, a hétszentségit” típusú megnyilvánulásokat, akkor a következő napokban nagyon fog unatkozni… Vigyázat, humorveszély – akinek nem inge, ne vegye gatyára!
Kiscicák, kiskutyák, szex, vér, dráma. Ossza meg és uralkodjon!
Kiscicák, kiskutyák, szex, vér, dráma. Ossza meg és uralkodjon!
Mégis milyen lehet egy kampányüzenet 2024-ben? Kicsit nézzük meg közelebbről.
Mégis milyen lehet egy kampányüzenet 2024-ben? Kicsit nézzük meg közelebbről.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.