Hogyan vesztettünk el végképp minden szolidaritást a másik iránt, és hogyan vált az agresszió a fő kommunikációs stratégiánkká?
Reggel kinézek az ablakon – bár ne tettem volna. Ennél szürkébb és nyomasztóbb már nem is lehetne az egész. Valami gyanús, fondorlatos, gonosz eső szitál. (A délután folyamán az eső átcsapott havazásba – a szerk.) Most még hagyján, mert hét fok körül van, de éjjel, amikor az előrejelzés szerint mínusz 4-re csökken a hőmérséklet, ez az egész latyak meg fog fagyni. A korán kelők közül nem egy ember fog a sürgősségi osztályon kikötni zúzódásokkal, törésekkel. Ilyenkor mindig ez van.
Akkor is az, ha minden hófehér, amiként ilyenkor lennie kéne – hát még ebben a mordori szürkeségben. Persze jön megint egy hidegfront, megint elkezd majd havazni, pár napig hideg lesz, aztán kezdődik elölről ez az elviselhetetlen hullámzás, ez az időjáráslutri. Az utóbbi évek extra stresszadagjára még rájön ez is. Persze, hogy mindenki ideges és egyre agresszívebb. Sejtettük már 2020 végén is, de azóta egészen bizonyos lett: a Covid óta megváltozott a világ. És egyáltalán nem mondhatnánk, hogy jó irányba.
Csütörtökön még csak rövidhírben tudatta a bukaresti sajtó, hogy egy Brüsszelből Bukarestbe tartó járaton az egyik utas agresszívvé vált, a személyzet pedig hiába próbálta lecsillapítani. Ezek a kontrollálatlan kamikazeakciók is mintha egyre gyakoribbak lennének. Az emberek annyira elkeseredettek, hogy őrültségeket kezdenek csinálni.
Most majd alapos kivizsgálások indulnak a brüsszeli reptéren, hogy kiderüljön, hogyan csempészhetett fel az utas egy borotvapengét a fedélzetre a modern és szigorú biztonsági ellenőrzések dacára. Állítólag a nyelve alatt vitte fel a pengét. Ezek szerint senki sem állt vele szóba felszállás közben. Egyre kevésbé állunk szóba egymással.
Péntek reggelre aztán már exkluzív vezetőanyag lett az ügyből a legnagyobb román hírportálon. Az ok egyszerű:
Ezzel utazott haza Brüsszelből Mircea Geoană, a NATO főtitkárhelyettese (akinek Iohannis utódjaként is komoly esélyei vannak az elnöki székben), Raed Arafat, belügyi államtitkár, a katasztrófavédelem (DSU) vezetője és Rovana Plumb volt miniszter is. Így már egyből fontossá válik a hír, egyébként csak egy szerencsétlen, pengével hadonászó emberről szólt volna, és pár másik szerencsétlen utastársáról, akik rosszkor voltak rossz helyen. Még úgy is, hogy a bukaresti landolás után, amikor a rendőrök és biztonságiak azonnal a gépre rontottak, emberünk fogta a borotvapengét és felvágta vele az ereit.
TAROM-os források tudni vélték, hogy azért cselekedett így, hogy a sürgősségi osztályra szállítsák,
Ezek a cinikus források talán nem gondoltak bele abba, milyen nagyszabású elkeseredés kell egy ilyen cselekedethez. Nem ismerhetjük senki motivációját, és valahol végképp elvesztettük a szolidaritást, ami közelebb vinne a megértéshez. Persze nem mentegetni akarom az úriember tettét: senkinek sincs joga más emberek életét veszélyeztetni egy repülőgépen vagy bárhol máshol. Csak azt mondom, szomorú, hogy ide jutottunk. A TAROM különben jogi lépéseket fontolgat a pengés utas ellen…
Január közepe van, az év legdepressziósabb időszaka.
Jövőre, az éves statisztikákból majd kiderül, hogy januárban lettek öngyilkosak a legtöbben idén is. Tudom, mert újságíró vagyok – a rutin és az évek.
a tízmillió Facebook-szakértő szép új világában. Itt már nem lehet érvelni, tényekről beszélni, minden hitkérdéssé vált, a vita pedig végképp az alpári veszekedések szintjére süllyedt. Ez az év legdepressziósabb időszaka.
„Istent nagy betűvel írjuk. Ezt még egy ateista firkász is tudhatná” – veti oda lazán az Olvasó egy anyagom alá. Érvelhetnék, hogy isten nem tulajdonnév, így nem kötelező nagy betűvel írni – persze lehet! –, a Jahvét kell naggyal írni, mert az Ószövetség szerint ez isten neve: Jahve, de nem teszem. Ez legalább valóban hitkérdés, nem csak puszta grammatika. Azt mondjuk különösnek találom, hogy az Olvasó, bár nem ismer, lazán leateistáz. A firkász még hagyján, kaptam már különbet is.
Csak járkálunk a hideg pengéinkkel a nyelvünk alatt, szólni már nem tudunk egymáshoz, csak vágni. Ha nem a másikat, akkor önmagunkat.
Január közepe van, az év legdepressziósabb időszaka.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Teljesen eltűnt a különbség a megismételt elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt, George Simion és Nicușor Dan között, olyannyira, hogy fej-fej mellett, egyenlő támogatottsággal állnak – legalábbis ez áll az AtlasIntel friss felmérésében.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Egy hároméves kiskorú és egy 33 éves nő vesztette életét hétfőn Mezőcsánban, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy teherautó – tájékoztatja a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség (IPJ) az Agerprest.
Három kamion volt érintett abban a balesetben, amely hétfőn történt a magyarországi M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán, Ócsa térségében. Az ütközésben egy román állampolgárságú sofőr súlyosan megsérült, női utasa pedig életét vesztette.
A kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt bántalmazták szexuálisan 15 éves fiát egy sepsiszentgyörgyi szállodában – állítja egy helybéli édesanya, aki feljelentést tett a rendőrségen.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.