Borotvapengék a nyelvek alatt az év legdepressziósabb időszakában

Reggel kinézek az ablakon – bár ne tettem volna. Ennél szürkébb és nyomasztóbb már nem is lehetne az egész. Valami gyanús, fondorlatos, gonosz eső szitál. (A délután folyamán az eső átcsapott havazásba – a szerk.) Most még hagyján, mert hét fok körül van, de éjjel, amikor az előrejelzés szerint mínusz 4-re csökken a hőmérséklet, ez az egész latyak meg fog fagyni. A korán kelők közül nem egy ember fog a sürgősségi osztályon kikötni zúzódásokkal, törésekkel. Ilyenkor mindig ez van.

Január közepe az év legdepressziósabb időszaka.

Akkor is az, ha minden hófehér, amiként ilyenkor lennie kéne – hát még ebben a mordori szürkeségben. Persze jön megint egy hidegfront, megint elkezd majd havazni, pár napig hideg lesz, aztán kezdődik elölről ez az elviselhetetlen hullámzás, ez az időjáráslutri. Az utóbbi évek extra stresszadagjára még rájön ez is. Persze, hogy mindenki ideges és egyre agresszívebb. Sejtettük már 2020 végén is, de azóta egészen bizonyos lett: a Covid óta megváltozott a világ. És egyáltalán nem mondhatnánk, hogy jó irányba.

Csütörtökön még csak rövidhírben tudatta a bukaresti sajtó, hogy egy Brüsszelből Bukarestbe tartó járaton az egyik utas agresszívvé vált, a személyzet pedig hiába próbálta lecsillapítani. Ezek a kontrollálatlan kamikazeakciók is mintha egyre gyakoribbak lennének. Az emberek annyira elkeseredettek, hogy őrültségeket kezdenek csinálni.

Az utasnál egy borotvapenge is volt.

Most majd alapos kivizsgálások indulnak a brüsszeli reptéren, hogy kiderüljön, hogyan csempészhetett fel az utas egy borotvapengét a fedélzetre a modern és szigorú biztonsági ellenőrzések dacára. Állítólag a nyelve alatt vitte fel a pengét. Ezek szerint senki sem állt vele szóba felszállás közben. Egyre kevésbé állunk szóba egymással.

Péntek reggelre aztán már exkluzív vezetőanyag lett az ügyből a legnagyobb román hírportálon. Az ok egyszerű:

kiderült, hogy három „fontos ember” is volt azon a TAROM-járaton.

Ezzel utazott haza Brüsszelből Mircea Geoană, a NATO főtitkárhelyettese (akinek Iohannis utódjaként is komoly esélyei vannak az elnöki székben), Raed Arafat, belügyi államtitkár, a katasztrófavédelem (DSU) vezetője és Rovana Plumb volt miniszter is. Így már egyből fontossá válik a hír, egyébként csak egy szerencsétlen, pengével hadonászó emberről szólt volna, és pár másik szerencsétlen utastársáról, akik rosszkor voltak rossz helyen. Még úgy is, hogy a bukaresti landolás után, amikor a rendőrök és biztonságiak azonnal a gépre rontottak, emberünk fogta a borotvapengét és felvágta vele az ereit.

TAROM-os források tudni vélték, hogy azért cselekedett így, hogy a sürgősségi osztályra szállítsák,

ahonnan majd könnyedén megléphet.

Ezek a cinikus források talán nem gondoltak bele abba, milyen nagyszabású elkeseredés kell egy ilyen cselekedethez. Nem ismerhetjük senki motivációját, és valahol végképp elvesztettük a szolidaritást, ami közelebb vinne a megértéshez. Persze nem mentegetni akarom az úriember tettét: senkinek sincs joga más emberek életét veszélyeztetni egy repülőgépen vagy bárhol máshol. Csak azt mondom, szomorú, hogy ide jutottunk. A TAROM különben jogi lépéseket fontolgat a pengés utas ellen…

Január közepe van, az év legdepressziósabb időszaka.

Jövőre, az éves statisztikákból majd kiderül, hogy januárban lettek öngyilkosak a legtöbben idén is. Tudom, mert újságíró vagyok – a rutin és az évek.

Persze erre már egyre kevésbé hivatkozhatok

a tízmillió Facebook-szakértő szép új világában. Itt már nem lehet érvelni, tényekről beszélni, minden hitkérdéssé vált, a vita pedig végképp az alpári veszekedések szintjére süllyedt. Ez az év legdepressziósabb időszaka.

„Istent nagy betűvel írjuk. Ezt még egy ateista firkász is tudhatná” – veti oda lazán az Olvasó egy anyagom alá. Érvelhetnék, hogy isten nem tulajdonnév, így nem kötelező nagy betűvel írni – persze lehet! –, a Jahvét kell naggyal írni, mert az Ószövetség szerint ez isten neve: Jahve, de nem teszem. Ez legalább valóban hitkérdés, nem csak puszta grammatika. Azt mondjuk különösnek találom, hogy az Olvasó, bár nem ismer, lazán leateistáz. A firkász még hagyján, kaptam már különbet is.

Csak járkálunk a hideg pengéinkkel a nyelvünk alatt, szólni már nem tudunk egymáshoz, csak vágni. Ha nem a másikat, akkor önmagunkat.

Január közepe van, az év legdepressziósabb időszaka.