Riasztó, hogy Marosvásárhely magyar lakosságának politikai inaktivitása fokozódott, s még az oly sokat szajkózott összefogás lehetőségének a szükségessége sem mozgatta meg.

A normalitás országának egyáltalán nem nevezhető Romániában is eredményt hozhat, ha felemeljük szavunk.

A nagypapás imázs mögött egy kőkemény SZDSZ-es, egy nemzetellenes kommandónak elkötelezett pártember rejtőzött.

Végzetes hibának bizonyult előzetes regisztrációhoz kötni a részvételi jogosultságot, mivel nem egy párt belső választásáról volt szó, hogy a voksolni szándékozóknak igazolniuk kelljen tagságukat.

Félő, a jövő évi választási kampány adakozási lázában a kormánnyal elszalad a szekér, és olyan bérnövelési spirálba kergeti a költségvetést, amely megnyomoríthatja a versenyágazatok cégeit.

Történelmi tény, hogy Nicolae Ceausescu rettegett Securitatéja nem szűnt meg 1989-ben a diktátor és neje megpuccsolásakor.

Óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a vásárhelyi magyarok többsége egyáltalán fontosnak tartja-e még, hogy visszahódítsuk az elöljárói tisztséget?

A Székelyföldön és Erdélyben életerős, értéket teremtő és műértő közönség éli a mindennapjait, amely különösképpen bizonyos magyarországi médiavisszhangok ellenére nem reszket, nem fél, nem figyel állandó sündisznóállásban a külvilágra, hanem gazdagítja önmagát és kultúráját.

A hazug román történelemoktatást már nem csupán a magyarok unják, és van más rendeznivaló is.

És mi, székelyek, vajon megbecsüljük-e más népek azon fiait, akik közöttünk éltek valamikor? Sajnos, nem.

A regáti pártkancelláriákban is tisztában vannak azzal, hogy a külföldön élő választók veszélyesek a balkáni politikusokra.

Úgyis régi és semmi haszna nincs, ráadásul veszélyes is, mert az emberekre – sőt, az autókra! – ráomolhat. Minek tartsuk?

Azt tudjuk, hogy Európa, annyi álom és illúzió hazája, szertefoszlott: nem tudjuk már elegen képviselni. Az Európai Unió nemhogy szertefoszlott, hanem ebben a pillanatban úgy tűnik, soha nem is volt, vagy ha volt, csupán a nagyhatalmak nagyotmondásai tartották össze, semmi más.

Jól jellemzi a romániai közállapotokat, a bukaresti politizálás morális színvonalát, hogy a jelenlegi legnagyobb támogatottságú kormánypárt elnökévé egy olyan személyt választottak, aki ellen alapfokon már egyéves felfüggesztett szabadságvesztésről szóló ítélet született választási csalás miatt.

A Washingtonból érkező, biztató-aggodalmaskodó jelek jó ürügyként szolgálnak az újabb kampányszerű lendülethez, csakhogy míg az FBI alig másfél ezer lehallgatást ejtett meg nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, addig mi itt is túlteljesítettünk.

A vesztett csatáktól sújtott Vásárhely politikai értelemben most mérföldkőhöz érkezett: ha ugyanis ott nem lesz erős magyar összefogás, nehezen képzelhető el, hogy az a továbbiakban megvalósítható más erdélyi színtéren.

Gyalogmagyarként, a politikai történéseket a pálya széléről követő kibicként mondom: számomra teljesen mindegy, ki a magát megtévesztésül szociáldemokratának nevező PSD elnöke.