// 2025. szeptember 16., kedd // Edit
Varga László Edgár Varga László Edgár

Az erdélyi bányászat újjászületésének fölöttébb kívánatos voltáról

// HIRDETÉS

Vannak nekünk többek között ritkaföldfémeink azokban a mi hegyeinkben. Ez biztató és ijesztő is egyben.

Az aranytartalmú érc aprítására szolgáló „aranyzúzó” malmok Verespatakon (1907). Forrás: Wikipédia
(Külön)Vélemény

Szerző: Varga László Edgár
2025. február 13., 17:28

Az aranytartalmú érc aprítására szolgáló „aranyzúzó” malmok Verespatakon (1907). Forrás: Wikipédia

„Ha hazánk természeti szépségben, éppúgy mint bányászatilag érdekes erdélyi részeinek nyugati tájait bejárva, az arany telérekkel át- meg átszőtt hegységek völgyeiben a sűrűn egymásra következő aranybányászatokon végig tekintünk; ha azon országrész középvidékein elterülő s úgyszólván kiaknázhatatlan sótömegeket méltatjuk; ha látjuk továbbá mérföldek hosszúságában húzódni a dús vastelepeket; s végül ha a széntelepekben gazdag medencéket tanulmányozzuk, csakhamar meggyőződünk arról, hogy bányászati érdekességben és ásványgazdagságban hazánk erdélyi részével egy hasonló nagyságú földterület alig mérkőzhetik”

– írja Weisz Tádé Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése című 1891-es munkájában.

Köztudott, hogy Erdély mennyire gazdag altalajkincsekben – többek között ez is volt az egyik oka annak, hogy a történelmi civakodások hosszú sorozatában mindenki magának akarta.

// HIRDETÉS
Már a rómaiak is működtettek itt bányákat,

gondoljunk csak Verespatakra, ahol a kétezer éves tárnák még mindig járhatók, látogathatók. Itt izzadtak régen a Dacia nevű provincia rabszolgái, hogy kitermeljék a birodalomnak azt a sok aranyat, amit aztán szekerekre raktak és a birodalom szívébe szállítottak, azokon a bitang jól megépített római utakon, amelyek még most is emlékeztetik a méla polgárt: minden út Rómába vezet.

Aztán a Dacia nevű provinciát fel kellett adni, még kétszáz évig sem volt a birodalom része, amely – ahogy ez lenni szokott – összeroppant a saját súlya alatt. Ám az Alburnus Maior nevű ókori római vár – a római kori település és a bánya védműve – romjai ott maradtak emlékeztetőül:

itt ezeken a hegyeken már kétezer éve is raboltak.

(Persze más birodalmak is rabolgattak itt aztán az idők folyamán, az egyiket például Osztrák–Magyar Monarchiának hívták.)

A sors iróniája, hogy a főleg kanadai érdekeltségű Roșia Montană Gold Corporation nevű cég által Verespatakon és környékén tervezett, ciánt alkalmazó technológián alapuló kitermelések révén ezek a több ezer éves romok is megsemmisültek volna, mint ahogy összesen 16 négyzetkilométeren minden: öt hegy, templomok, temetők,

mindaz, ami a cég és a több száz tonna, földben rejtőző arany és ezüst közé állt volna.

Ugye emlékeznek még, milyen hosszú ideig húzódott ez az ügy, hányszor múlt csak hajszálon, hogy az egész országot elborzasztó projekt valóban zöld utat kapjon. Aztán mégsem kapott zöld utat, sőt Románia nagy nehezen még a cég által indított, tetemes kártérítési pert is megnyerte, így nem kellett kifizetnünk a saját hegyeinket a kanadaiaknak.

Ám abban biztos lehet a t. Olvasó, hogy az a több száz tonna arany és ezüst nem fog a végtelenségig a hegyek gyomrában maradni.

Előbb-utóbb úgyis kitermelik, mint ahogy Erdély összes többi altalajkincsét is ki fogják termelni szép sorjában. Hogy ciánalapú technológiát vagy valami egyéb, a környezet szempontjából talán kevésbé káros alternatívát használnak-e az mellékes, de ki fogják termelni az értékeket a kövek közül, annyi szent.

Napjainkban talán már nem is az arany a legértékesebb a bányászni való altalajkincsek között. Van egy rakás ritka elem ugyanis, amit időközben az egyre rohamosabban fejlődő technológia oly mértékben kezdett el hasznosítani, hogy

az igényeket már alig lehet kielégíteni.

Ott van például a repülőgépipar, az elektronika, a napelemek, az okostelefonok, laptopok vagy éppen az egymás antagonistáinak tekinthető orvosi eszközök és a fegyvergyártás – ezekhez modern korunkban nagyon sok olyan anyag kell, amelyek nem állnak rendelkezésre korlátlan mennyiségben.

Erdély pedig sok ilyenben (is) bővelkedik.

Ide tartoznak például a ritkaföldfémek.

Ugye ismerős ez a kifejezés, mintha hallotta volna már mostanában? Alighanem onnan, hogy Donald Trump amerikai elnök nemrégiben azzal állt elő: csak akkor hajlandók továbbra is támogatni Ukrajnát az oroszok elleni háborúban (bármilyen formában), ha cserébe Amerika részesedést kap az Ukrajnában is meglévő ritkaföldfémek kitermeléséből. (Ez nagyjából annyit jelent, ismerve az amerikai külpolitikát, hogy vinnék az egészet.)

Az ehhez hasonló anyagok kitermelési helyeinek minél nagyobb arányú birtoklása ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy Amerika megőrizze nagyhatalmi státusát.

És itt jutunk el oda, hogy Erdély megint csak fontos régió,

ha úgy tetszik (megint csak) Románia legfontosabb régiója, hiszen nekünk van egy rakás mindenünk azokban a mi hegyeinkben, amikre manapság nőttön nő a kereslet.

Egy, a gazdasági minisztérium által frissen kiadott jelentés szerint például a térségben többek között kvarchomok, grafit, bór és a foszforit ásványok, króm, magnézium, germánium, tellúr, antimon és volfrám is megbújhat a föld alatt a már említett ritkaföldfémeken kívül.

És mivel ezek az anyagok immár kulcsfontosságúak, Európában ráadásul amúgy is szűkében vagyunk ezeknek,

könnyen előfordulhat, hogy az erdélyi vájárság hosszú történetében egy újabb nagy és jelentős hullám kezdődhet el a közeljövőben.

Az említett jelentés arra is kitér, hogy a rendszerváltást követően Romániában összesen csaknem 600 bányászati üzemet zártak be (ezek közül a legtöbbet Erdélyben), mert ezek nem voltak nyereségesek. A bányászati múlt tehát jócskán megvan a térségünkben (itt van például egy interjú egy bányászcsalád költő leszármazottjával), a kérdés már csak az, hogy fel lehet-e még éleszteni, ráadásul úgy, hogy nyereséges legyen – és ne másoknak.

Magyarán: azért kellene szorítani, hogy ezek az értékes tartalékok valóban az erdélyi emberek és a térség hasznára váljanak, és ne az legyen megint, hogy jönnek a kanadai bányászati céghez hasonló kapzsi szupercégek, letarolnak mindent, majd elviszik mindazt, amit kiástak a földből, miközben a helyiek alig kapnak valamicskét az áldozatért, amit hoztak.

A hegyek áldozatairól inkább ne is beszéljünk.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni
Főtér

Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni

Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.

Védelmi miniszter: nem lőttük le a román légtérbe behatoló orosz drónt, de megtehettük volna
Krónika

Védelmi miniszter: nem lőttük le a román légtérbe behatoló orosz drónt, de megtehettük volna

Nem a román hadsereg vagy a NATO erői lőtték le a román légtérbe szombaton behatoló orosz drónt – közölte Ionuț Moșteanu védelmi miniszter.

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix
Főtér

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix

Nicușor Dan mindenkit biztosít, Románia képes megvédeni magát az orosz drónokkal szemben. Téglával támadt felesége nagyanyjára egy férfi.

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval
Székelyhon

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval

Egy ember meghalt és négyen megsérültek szombaton egy Craiován történt tömegverekedésben – tájékoztatott a Dolj megyei rendőrség.

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (1. rész)
Krónika

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (1. rész)

Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna romániai deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. A nyaralás élvezetét csak fokozza, ha a tengerpartra látogatunk.

Háromezer lej: ez a minimum, amiből egy személy viszonylag ki tud jönni
Székelyhon

Háromezer lej: ez a minimum, amiből egy személy viszonylag ki tud jönni

Jelenlegi helyzetben legkevesebb 3000 lej nettó jövedelemből tud egy személy elfogadható életszínvonalon élni – véleményezte egy csíkszeredai nő, akitől arról érdeklődtünk hogyan érdemes beosztani a havi jövedelmet.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS