Na nehogy már ujjongjunk, csak mert egy politikus normálisan viselkedik!

Sosem volt még könnyebb politikai népszerűségre szert tenni Romániában, mint napjainkban.

Ami különben várható volt, bekövetkezett: a Covid-járvány óta hibát hibára halmozó, masszív népszerűségvesztésbe menetelő, úgynevezett Európa-párti torzszülött koalíció szerencsétlenkedése, illetve a válság idején is luxusgépen kokálárkodó Iohannis elnök övezte méla undor olyan társadalmi elkeseredést eredményezett,

Ez egyrészt oda vezet, hogy az Amerika elkötelezett partnere státusban tetszelgő Romániában jelenleg egy nyíltan oroszpárti, legionárius fanatikusokat istenítő, fasiszta-spiritualista szájhős a legesélyesebb elnökjelölt, másrészt az olyan váratlanul kenyérbe esett, vidékről a bukaresti nagypolitikába csak nemrég becsöppent közméltóságoknak is váratlan vizet hajthat a malmára, mint amilyen Ilie Bolojan ügyvivő elnök.

Lássuk csak, hogyan indult ez a bukaresti karrier.

A Nicolae Ciucă-féle bizonytalankodásba csaknem belebukó párt élére hirtelen kellett valaki, aki más, mint az eddigi fejesek. Kinevezték hát ügyvivőnek Bolojan urat, aki az országos szinten legismertebb és legnépszerűbb vidéki politikusok sorát gyarapította, és aki Nagyvárad polgármestereként, majd Bihar megyei tanácselnökként is látványosan fejlesztette közlekedési szempontból a gondjaira bízott régiót, ez pedig a 35 éve késlekedő autópályák országában komoly fegyvertény.

Ráadásul már a megyei tanácsnál elvégzett leépítéssel és átszervezéssel bebizonyította, nem fél nekimenni a sajnálatos balkáni megszokásoknak (mint a túlméretezett apparátus), ért a spóroláshoz

Ő kell ide – gondolták az urak.

Bolojan pedig alig érkezett meg a szenátuselnöki székbe, máris bejelentett egy 25%-os leépítést az intézménynél, majd a Iohannis színjátékba illő sértődött lemondása után felelősségteljesen átvette az ideiglenes államelnöki teendőket.

A múlt hét második felében pedig már azzal volt tele a sajtó, hogy, Úristen, Bolojan úr menetrend szerinti Tarom-járattal ment Váradra bérelt luxusmagángép helyett,

Aztán most szerdán azt is megírta a sajtó, hogy Bolojan úr a beiktatása utáni első külföldi útját is menetrend szerinti repülőjárattal tette meg Párizsba, hogy ott Emmanuel Macron francia elnökkel tárgyaljon.

Az említett cikkeket elolvasva pedig csak egyetlen kérdés merül fel a méla Olvasóban:

Ilie Bolojan szerencsés ember, hogy éppen ilyen körülmények között érkezett meg Bukarestbe. Szerencsés, hogy nincs még annyira hozzászokva a bukaresti nagypolitikában megszokott urizáláshoz. Egyszerű, vidéki igényeivel egyelőre gond nélkül gyarapítani tudja politikai tőkéjét, ha úgy tetszik, erőfeszítés nélkül,

Ezt nyilvánvalóan a stábja is kihasználja: az elnöki hivatal közleménye „a kiadások észszerű csökkentésével” adta el, hogy miért költözik be Bolojan úr arra a pár hónapra a Cotroceni-palota egyik lakosztályába. (Feltehetően nem a Iohannis volt lakosztályára esett a választása...) „Nem akart ő palotában lakni, de hát mégis így a legolcsóbb” – nagyjából ezt lehetett kiolvasni a közleményből.

Bolojan úr tehát egyelőre kihasználja helyzeti előnyét, és nem mellesleg visszapakolja az elvesztett PNL-szavazatok egy részét a bőröndjébe, amit ő húz.

ez pedig szintén a már említett társaság kudarcának tudható be.

Mert hiába éli szerény életét a bihari Mr. Wolf, ha eközben Ciolacu miniszterelnök és több párttársa éppen a Nordis-féle luxusrepülőztetések ügyébe fullad bele, Iohannis árnyéka pedig baljósan vetül rá a politikai osztályra, amelyből vétetett.

És amelynek a bőröndjét most éppen Bolojan úr húzza, csak még nem tiszta, hogy hová.