A múlt héten minden megtörtént, amire számítani lehetett: Amerika rendesen rácsapott a globális zöldasztalra. Hogy mi lesz az eredménye? Nem tudni. Azt viszont sajnos tudjuk, milyen neveletlenül reagálnak a jól neveltek. És csodálkozunk.
A múlt héten kapta magát a történelem, berúgta az ajtót és fityiszt intett Francis Fukuyama úrnak, aki azt jövendölte, hogy a történelemnek márpedig vége van, mivel az emberiség (nyilván az emberiség megvilágosodott részére gondolt a professzor úr) elérte azt az ideológiai fejlettségi szintet, ahonnan nincs tovább,
Na, hát nem így történt. Hanem úgy történt, hogy nagy valószínűség szerint éppen a történelem végének van vége. A történelem itt van, felrakta a bakancsát az asztalra, odébb rúgta az ideológiai fejlődés non plusz ultráját és igen, a liberális demokráciának is adott egy hatalmas sallert.
Nézzük, mi is történt, röviden (és a teljesség igénye nélkül): Donald Trump amerikai elnök felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, másfél órát beszélgetett vele, többek közt az orosz–ukrán háború befejezéséről. Pete Hegseth amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy egy esetleges béke esetén a 14 évvel ezelőtti ukrán határok visszaállítása illúzió, na és azt is, hogy
J. D. Vance alelnök pedig egyenesen leoltotta az európai vezetőket a Müncheni Biztonsági Konferencián, amikor cenzúrával vádolta meg őket, amiért nem engedték meg, hogy a bal-, illetve jobboldali populisták részt vegyenek a konferencián.
Ja, azt is az európai orrok alá dörgölte, hogy például Romániában (és a fogadkozások szintjén Németországban is) a regnáló rend szája íze szerint érvénytelenítenek választásokat vagy zárnak ki pártokat a versenyből. (Ami, valljuk be, nem túl liberális, demokratikusnak pedig egyáltalán nem az.) Közben azt is megüzenték a tisztelt érintetteknek, hogy
Kapásból Miloš Forman Hair című filmje jutott eszembe, miközben néztem, hallgattam, olvastam a híreket. Van az a jelenet, amikor a hippigeng elmegy a gazdagokhoz, ahol épp díszvacsora van, aztán egyikük feláll az asztalra és metaforikusan körbepisil mindent és mindenkit. A díszvacsorázó dísznép pedig ott áll a csillárok alatt drága öltönyökben, ruhakölteményekben stb… és levegőért kapkod. Ugyanezt tették az európai vezetők Trump, Hegseth és Vance urak bejelentései után. Ott álltak a csillárok alatt a drága öltönyeikben, frappánsan unalmas nyakkendőikben és tökéletesen fazonírozott frizuráikkal… és levegőért kapkodtak. Hát ez hogy lehet? Ilyet nem szabad mondani. Ez megalázó! Ez vérlázító! Ez árulás! Persze,
amely atomnagyhatalom ráadásul a jó öreg kontinens szövetségese. Idő se igen van a hosszan kitartott képmutató szörnyülködésre, hiszen alaposan össze kell kapnia magát Európának: a sok konferencia és állásfoglalás és bizottságozás után most már tenni is kellene valamit, mármint azon kívül, amit eddig is tett. Szóval, főhet az európai nyakkendősök feje, hiszen úgy tűnik, a történelem nem csak, hogy nem akar bevégződni, de egy váratlan csellel elzúg a kontinens fölött. Macron elnök csipkedheti magát, tényleg itt az idő.
akik történetesen az épp feketére pofozott Európában, mi több, a kontinens keleti végein élünk, a háborús övezet szomszédságában? Három lehetőséget látok: az egyik az, hogy tudatos és felelős európai polgárokként figyeljük a történéseket és
Közben pedig menjen sízni, kirándulni, uszodába, járjunk moziba, színházba, boltba, irodalmi körre, kiállításokra, diszkóba, kinek-kinek ínye szerint. A második lehetőség is egészen tűrhető, bár némi rizikót rejt magában: sietős, folyton dolgozni, ide-oda rohanni kényszerülő európai polgárokként figyeljük a történéseket a lehetőségek szerint (értsd, amennyi időnk, energiánk jut az ilyesmire) és hallgassuk meg a profik véleményét.
Olyan 1996 körül megjósoltam (ja, volt egyetlen ilyen szellemtörténeti jellegű jóslatom), hogy 2000-re minden negyedik ember (valamilyen) művész lesz a civilizált, liberálisan demokratikus világban. Tévedtem. 2020-ra lett ez meg. Azt nem jósoltam meg, hogy 2025-re minden bokorban lesz egy Oroszország-szakértő, egy Ukrajna-szakértő, egy háborúszakértő, egy Trump-szakértő, egy woke-szakértő, egy transz-szakértő, egy (nem, három!) LGBTQ-szakértő, szóval
De akinek nincs ideje, energiája, kedve arra, hogy saját maga járjon a dolgok után (már amennyire a dolgok látszanak), képzettségével, műveltségével és józan eszével felfegyverkezve, az megteheti, hogy besétál a profi szakértők dzsungelébe és onnan tájékozódik.
Mint az a bizonyos amerikai állampolgár annak idején, amikor Donald Trumpot első alkalommal iktatták be, mint az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Félreértés ne essék, teljes mértékben együttérzek az illető állampolgárral. A nép tagjaként nem arra szavazott, hogy Trump legyen az elnök. Mivel pedig egy szabad akarattal és érzelmekkel és indulatokkal megáldott állampolgárról van szó, hát kifejezte nemtetszését. Az más kérdés, hogy muszáj-e üvölteni, mint a sakál, ha tulajdonképpen az a demokrácia zajlik a szemek előtt, amit ő is elfogad. Lehet a nüanszokon vitatkozni, tény az, hogy hála a Jóistennek, kevesebben óbégatták tele a valós tereket, mint ahányan nem.
Sajnos, szinte naponta eszembe jut az az immáron közhelyes adoma, hogy a közösségi hálók elterjedése előtt csak a családod meg esetleg a szomszédság tudta, hogy hülye vagy. Azóta pedig mindenki, aki lát az online felületeken.
Na és akkor itt térnék vissza a múlt hétre, amikor is a történelem, ugye, berúgta az ajtót, az amerikai kormányzat kiterítette a kártyáit (legalábbis azokat, amelyeket teríteni akart), Európa pedig szembetalálta magát egy igen erős és igen hatékony pofozógéppel. Az erre születő reakciók bizonyos hányada kicsit túllépte a hisztériának azt a fokát, amelyet egyetlen vállrándítással szó nélkül lehet hagyni. Mert az, hogy valaki beleüvölti az online térbe, hogy
A fenti mondatban több ellentmondás is feszül, feszít, de hát az épp idegállapotban levő polgárnak ez nem tűnik fel. Ahogy az sem tűnik fel, hogy ha Európában korlátozzák a szólásszabadságot, lábbal tiporják a demokráciát, az ugyanolyan csúnya dolog, mint ha Amerikában vagy bárhol máshol tennék.
Na de felebarátaim (akik történetesen mind értelmiségiek vagytok), mi ez a szájhabzó vakgyűlölet?
(Jelzem, mindenkinek szíve joga, hogy tetsszen, avagy ne tetsszen az, amit Trump tesz. Nekem se tetszik minden.) Hát hahó, kedves értelmiségi felebarátaim, gondolom, olvassátok néha Esterházy Péter írásait, interjúit, dolgait. És ha igen, akkor jusson eszetekbe az a közhelyszerűvé koptatott Esterházy-gondolat, miszerint „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”. Persze, megtehetitek ti is, értelmiségi felebarátaim, hogy fittyet hánytok a saját képzettségetekre, műveltségetekre, nevelésetekre, józan eszetekre
Csak akkor kérdem én, miben különböztök a tahóktól? Semmiben. És ha ez így van, akkor kérlek tisztelettel, arról a (nem) jó szokásotokról is szokjatok le, hogy lehülyézitek a népet. Mert már elnézést, ha így viselkedtek, akkor ti vagytok a hülyék, nem a nép, akárki is legyen az. Arról pedig már nem is beszélnék, hogy ha a történelmet (tudjátok, azt, amelyik épp berúgta az ajtót, felugrott az asztalra és körbepisilt mindent és mindenkit) a Jó és a Rossz harcaként fogja fel valaki, az… hát, az sajnos hülyébb, mint az évi átlag. Béke mindenkivel!
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Tovább csökken a turisták száma a Szent Anna‑tónál – közölte a Pro Szent Anna Egyesület. A természetvédelmi terület üzemeltetői szerint a visszaesés hátterében elsősorban gazdasági okok állnak. A Szent Anna-tó európai szinten is egyedülálló látványosság.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Fagypont alá esett a hőmérséklet péntekre virradóan az Omu-csúcson, ahol csütörtökön fehérbe is borult a táj. Pedig még napokkal ezelőtt az elviselhetetlen kánikulára panaszkodtunk...
A Jóisten, családja és a sport adott erőt Kelemen-Nemes Kinga neurológus rezidensnek, akinek nemrég daganatos megbetegedéssel kellett szembenéznie. A marosvásárhelyi orvos most segíteni szeretne a rákos betegeken és családtagjaikon.
Egész évben tanult, de az érettségi előtti három hétben az átlagosnál intenzívebben készült a megmérettetésre Bartha Előd, aki az idei vizsgán Maros megyében a legjobb jegyet kapta a magyar diákok közül. Vele beszélgettünk a vizsgákról és nem csak.
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?