// 2026. március 5., csütörtök // Adorján, Adrián
Szántai János Szántai János

A történelem berúgta az ajtót… de felebarátaim, mi ez a szájhabzó nácizás?

// HIRDETÉS

A múlt héten minden megtörtént, amire számítani lehetett: Amerika rendesen rácsapott a globális zöldasztalra. Hogy mi lesz az eredménye? Nem tudni. Azt viszont sajnos tudjuk, milyen neveletlenül reagálnak a jól neveltek. És csodálkozunk.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. február 17., 17:31

A múlt héten kapta magát a történelem, berúgta az ajtót és fityiszt intett Francis Fukuyama úrnak, aki azt jövendölte, hogy a történelemnek márpedig vége van, mivel az emberiség (nyilván az emberiség megvilágosodott részére gondolt a professzor úr) elérte azt az ideológiai fejlettségi szintet, ahonnan nincs tovább,

a liberális demokrácia pedig fokozatosan mindent legyőz és kész, a világ a lehető legjobb hely lesz, míg a világ s még két nap.

Na, hát nem így történt. Hanem úgy történt, hogy nagy valószínűség szerint éppen a történelem végének van vége. A történelem itt van, felrakta a bakancsát az asztalra, odébb rúgta az ideológiai fejlődés non plusz ultráját és igen, a liberális demokráciának is adott egy hatalmas sallert.

// HIRDETÉS

Nézzük, mi is történt, röviden (és a teljesség igénye nélkül): Donald Trump amerikai elnök felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, másfél órát beszélgetett vele, többek közt az orosz–ukrán háború befejezéséről. Pete Hegseth amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy egy esetleges béke esetén a 14 évvel ezelőtti ukrán határok visszaállítása illúzió, na és azt is, hogy

Európa védelméről mostantól elsősorban Európának kell gondoskodnia, nem Amerikának, mert Amerika nem balek.

J. D. Vance alelnök pedig egyenesen leoltotta az európai vezetőket a Müncheni Biztonsági Konferencián, amikor cenzúrával vádolta meg őket, amiért nem engedték meg, hogy a bal-, illetve jobboldali populisták részt vegyenek a konferencián.

Ja, azt is az európai orrok alá dörgölte, hogy például Romániában (és a fogadkozások szintjén Németországban is) a regnáló rend szája íze szerint érvénytelenítenek választásokat vagy zárnak ki pártokat a versenyből. (Ami, valljuk be, nem túl liberális, demokratikusnak pedig egyáltalán nem az.) Közben azt is megüzenték a tisztelt érintetteknek, hogy

elintézik az orosz–ukrán béketárgyalást Európa nélkül is, köszi.

Kapásból Miloš Forman Hair című filmje jutott eszembe, miközben néztem, hallgattam, olvastam a híreket. Van az a jelenet, amikor a hippigeng elmegy a gazdagokhoz, ahol épp díszvacsora van, aztán egyikük feláll az asztalra és metaforikusan körbepisil mindent és mindenkit. A díszvacsorázó dísznép pedig ott áll a csillárok alatt drága öltönyökben, ruhakölteményekben stb… és levegőért kapkod. Ugyanezt tették az európai vezetők Trump, Hegseth és Vance urak bejelentései után. Ott álltak a csillárok alatt a drága öltönyeikben, frappánsan unalmas nyakkendőikben és tökéletesen fazonírozott frizuráikkal… és levegőért kapkodtak. Hát ez hogy lehet? Ilyet nem szabad mondani. Ez megalázó! Ez vérlázító! Ez árulás! Persze,

nagyjából ennyit is lehetett mondani, azt sem túl hangosan, mert hát mégis egy atomnagyhatalom pisilte le az európai díszasztalt,

amely atomnagyhatalom ráadásul a jó öreg kontinens szövetségese. Idő se igen van a hosszan kitartott képmutató szörnyülködésre, hiszen alaposan össze kell kapnia magát Európának: a sok konferencia és állásfoglalás és bizottságozás után most már tenni is kellene valamit, mármint azon kívül, amit eddig is tett. Szóval, főhet az európai nyakkendősök feje, hiszen úgy tűnik, a történelem nem csak, hogy nem akar bevégződni, de egy váratlan csellel elzúg a kontinens fölött. Macron elnök csipkedheti magát, tényleg itt az idő.

Szóval, teljes gőzzel zajlik a történelem… na de mit tegyünk mi, egyszerű halandók,

akik történetesen az épp feketére pofozott Európában, mi több, a kontinens keleti végein élünk, a háborús övezet szomszédságában? Három lehetőséget látok: az egyik az, hogy tudatos és felelős európai polgárokként figyeljük a történéseket és

ki-ki képzettsége, műveltsége és józan esze szerint igyekezzék leszűrni maga számára a lehetséges következtetéseket.

Közben pedig menjen sízni, kirándulni, uszodába, járjunk moziba, színházba, boltba, irodalmi körre, kiállításokra, diszkóba, kinek-kinek ínye szerint. A második lehetőség is egészen tűrhető, bár némi rizikót rejt magában: sietős, folyton dolgozni, ide-oda rohanni kényszerülő európai polgárokként figyeljük a történéseket a lehetőségek szerint (értsd, amennyi időnk, energiánk jut az ilyesmire) és hallgassuk meg a profik véleményét.

A profik a különböző geopolitikai elemzők, polito- és szociológusok, médiatrubadúrok és tartalomgyártó ideaterminátorok.

Olyan 1996 körül megjósoltam (ja, volt egyetlen ilyen szellemtörténeti jellegű jóslatom), hogy 2000-re minden negyedik ember (valamilyen) művész lesz a civilizált, liberálisan demokratikus világban. Tévedtem. 2020-ra lett ez meg. Azt nem jósoltam meg, hogy 2025-re minden bokorban lesz egy Oroszország-szakértő, egy Ukrajna-szakértő, egy háborúszakértő, egy Trump-szakértő, egy woke-szakértő, egy transz-szakértő, egy (nem, három!) LGBTQ-szakértő, szóval

úgy tele lettünk szakértőkkel, hogy lassan azt se tudjuk, melyik profit figyeljük épp.

De akinek nincs ideje, energiája, kedve arra, hogy saját maga járjon a dolgok után (már amennyire a dolgok látszanak), képzettségével, műveltségével és józan eszével felfegyverkezve, az megteheti, hogy besétál a profi szakértők dzsungelébe és onnan tájékozódik.

A harmadik lehetőség a legkényelmesebb: hátravetjük a fejünket és hisztériázunk.

Mint az a bizonyos amerikai állampolgár annak idején, amikor Donald Trumpot első alkalommal iktatták be, mint az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Félreértés ne essék, teljes mértékben együttérzek az illető állampolgárral. A nép tagjaként nem arra szavazott, hogy Trump legyen az elnök. Mivel pedig egy szabad akarattal és érzelmekkel és indulatokkal megáldott állampolgárról van szó, hát kifejezte nemtetszését. Az más kérdés, hogy muszáj-e üvölteni, mint a sakál, ha tulajdonképpen az a demokrácia zajlik a szemek előtt, amit ő is elfogad. Lehet a nüanszokon vitatkozni, tény az, hogy hála a Jóistennek, kevesebben óbégatták tele a valós tereket, mint ahányan nem.

Na de van az óbégatásnak egy másik fóruma: bizony, a közösségi hálózatok.

Sajnos, szinte naponta eszembe jut az az immáron közhelyes adoma, hogy a közösségi hálók elterjedése előtt csak a családod meg esetleg a szomszédság tudta, hogy hülye vagy. Azóta pedig mindenki, aki lát az online felületeken.

Na és akkor itt térnék vissza a múlt hétre, amikor is a történelem, ugye, berúgta az ajtót, az amerikai kormányzat kiterítette a kártyáit (legalábbis azokat, amelyeket teríteni akart), Európa pedig szembetalálta magát egy igen erős és igen hatékony pofozógéppel. Az erre születő reakciók bizonyos hányada kicsit túllépte a hisztériának azt a fokát, amelyet egyetlen vállrándítással szó nélkül lehet hagyni. Mert az, hogy valaki beleüvölti az online térbe, hogy

le Trumppal, le minden trumpistával, továbbá mindenki trumpista, aki nem üvölti ugyanezt… kérem, hát ezen már a szemöldök se szalad fel.

A fenti mondatban több ellentmondás is feszül, feszít, de hát az épp idegállapotban levő polgárnak ez nem tűnik fel. Ahogy az sem tűnik fel, hogy ha Európában korlátozzák a szólásszabadságot, lábbal tiporják a demokráciát, az ugyanolyan csúnya dolog, mint ha Amerikában vagy bárhol máshol tennék.

Na de felebarátaim (akik történetesen mind értelmiségiek vagytok), mi ez a szájhabzó vakgyűlölet?

Mussolinihez, sőt, Hitlerhez hasonlítani az amerikai elnököt csak azért, mert nem tetszik, amit tesz?

(Jelzem, mindenkinek szíve joga, hogy tetsszen, avagy ne tetsszen az, amit Trump tesz. Nekem se tetszik minden.) Hát hahó, kedves értelmiségi felebarátaim, gondolom, olvassátok néha Esterházy Péter írásait, interjúit, dolgait. És ha igen, akkor jusson eszetekbe az a közhelyszerűvé koptatott Esterházy-gondolat, miszerint „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”. Persze, megtehetitek ti is, értelmiségi felebarátaim, hogy fittyet hánytok a saját képzettségetekre, műveltségetekre, nevelésetekre, józan eszetekre

és úgy viselkedtek, mint a legordenárébb tahó egy lendületesen átivott éjszaka közepette.

Csak akkor kérdem én, miben különböztök a tahóktól? Semmiben. És ha ez így van, akkor kérlek tisztelettel, arról a (nem) jó szokásotokról is szokjatok le, hogy lehülyézitek a népet. Mert már elnézést, ha így viselkedtek, akkor ti vagytok a hülyék, nem a nép, akárki is legyen az. Arról pedig már nem is beszélnék, hogy ha a történelmet (tudjátok, azt, amelyik épp berúgta az ajtót, felugrott az asztalra és körbepisilt mindent és mindenkit) a Jó és a Rossz harcaként fogja fel valaki, az… hát, az sajnos hülyébb, mint az évi átlag. Béke mindenkivel!

// HIRDETÉS
Különvélemény

Káosz a fejekben: amikor gyerekek ölnek, késelnek, vernek és bántalmaznak

Sánta Miriám

Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.

„Ne legyen adóemelés!” De aztán mégis lett adóemelés. Amikor az RMDSZ közvetlenül farkasszemet néz a dühös választóival

Fall Sándor

A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy MI-„énekesnő” berúgta az ajtót és azóta megy a kultúrhiszti a mioritikus hazában

Szántai János

A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.

Szégyen, hogy a kapusok szeszélyétől függ, ki és mikor látogathatja Mátyás király szülőházát

Sólyom István

Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Diplomás pizzafutár és a szomszéd, akinek 300 lakása van – Mit ad nekünk az erdélyi magyar szociológia?
Főtér

Diplomás pizzafutár és a szomszéd, akinek 300 lakása van – Mit ad nekünk az erdélyi magyar szociológia?

Az akadémiai falakon túli kitekintésre készülő kolozsvári társadalomtudományi folyóirat bemutatóján jártunk.

Majdnem tízparancsolat, amellyel megóvhatjuk gyermekeinket a digitális veszélyektől
Krónika

Majdnem tízparancsolat, amellyel megóvhatjuk gyermekeinket a digitális veszélyektől

Tiltással nem megy, ezért szabályozással és jó példával kell óvnunk gyermekeinket a digitális világ csapdáitól. Erről szólt az előadás, amelyet Mircea Miclea pszichológus, akadémikus, volt tanügyminiszter tartott a tordaszentlászlói református templomban.

Ott volt a házmester, a postás, a villanyszerelő – ezért járunk rockkoncertre
Főtér

Ott volt a házmester, a postás, a villanyszerelő – ezért járunk rockkoncertre

A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.

Facebookon hagyott búcsúüzenetet, majd végett vetett az életének egy csíkszeredai nő
Székelyhon

Facebookon hagyott búcsúüzenetet, majd végett vetett az életének egy csíkszeredai nő

Facebook bejegyzésben hagyott búcsúüzenetet, nem sokkal később holtan találtak rá egy csíkszeredai nőre hétfő este.

Nem menekülés, hanem kíváncsiság – Sepsiszentgyörgyről a világ végére
Krónika

Nem menekülés, hanem kíváncsiság – Sepsiszentgyörgyről a világ végére

Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.

Holtan került elő a szentegyházi férfi, aki szombaton tűnt el
Székelyhon

Holtan került elő a szentegyházi férfi, aki szombaton tűnt el

Megtalálták a Szentegyházi Polgármesteri Hivatal szombaton délután eltűnt munkatársát. A férfi életét vesztette.

// még több főtér.ro
Hogy kerül a dilettáns festőcsizma a múzeumi asztalra?
2026. február 23., hétfő

Hogy kerül a dilettáns festőcsizma a múzeumi asztalra?

A kolozsvári szépművészeti múzeumban nemrég megnyílt egy kiállítás. Egy újságíró művei lepték el a falakat. Ami önmagában nem baj. A baj az, hogy az ember dilettáns. És a művészeti szakemberek beengedték.

Hogy kerül a dilettáns festőcsizma a múzeumi asztalra?
2026. február 23., hétfő

Hogy kerül a dilettáns festőcsizma a múzeumi asztalra?

A kolozsvári szépművészeti múzeumban nemrég megnyílt egy kiállítás. Egy újságíró művei lepték el a falakat. Ami önmagában nem baj. A baj az, hogy az ember dilettáns. És a művészeti szakemberek beengedték.

Különvélemény

Káosz a fejekben: amikor gyerekek ölnek, késelnek, vernek és bántalmaznak

Sánta Miriám

Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.

„Ne legyen adóemelés!” De aztán mégis lett adóemelés. Amikor az RMDSZ közvetlenül farkasszemet néz a dühös választóival

Fall Sándor

A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy MI-„énekesnő” berúgta az ajtót és azóta megy a kultúrhiszti a mioritikus hazában

Szántai János

A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.

Szégyen, hogy a kapusok szeszélyétől függ, ki és mikor látogathatja Mátyás király szülőházát

Sólyom István

Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.

// HIRDETÉS