// 2025. március 28., péntek // Gedeon, Johanna
Sólyom István Sólyom István

A szász megtette kötelességét, a szász mehet

// HIRDETÉS

Klaus Iohannis politikai karrierje úgy ért véget, ahogy zajlott, erőtlenül, dicstelenül és szemlesütve.

(Külön)Vélemény

Szerző: Sólyom István
2025. február 11., 17:17

Nemcsak a világítótornyok őrei, hanem olykor a politikusok is elmagányosodhatnak.

Klaus Iohannis számára a Cotroceni-palota már a decemberi érvénytelenített államfőválasztás után inkább egy vákuumkamrára hasonlított, amelynek az előszobájában már ott álltak a gondosan összecsomagolt bőröndök és dobozok.

// HIRDETÉS

Az, hogy február 12-ig kellett törölgetni róluk a port, nem elsősorban Klaus Iohannison múlt, akinek a második államfői mandátuma egy joghézagnak köszönhetően hosszabbodott meg két hónappal. És akinek az esetleges parlamenti felfüggesztése tényleg egy újabb humorbombával szolgált volna belföldön és a nemzetközi téren is azok számára, akik figyelemmel követik a Romániában zajló politikai burleszket.

Az immár lemondott államfő azzal érvelt tegnap, hogy nem szeretné ország-világ előtt nevetség tárgyává tenni Romániát. Azt is mondta, hogy a felfüggesztésére irányuló ellenzéki kezdeményezést megalapozatlannak tartja, nem sértett alkotmányt, és azért mond le önként, mert ha a parlament szavazott is volna az ellenzéki kezdeményezésről, népszavazást is kellene tartani, hogy elmozdítsák hivatalából. Úgy vélte, hogy ennek szerinte az országban és külföldön is negatív hatása lenne.

Mindezekben teljesen igaza van Klaus Iohannisnak, aki semmilyen jogszabálysértést nem követett el azzal, hogy hivatalban maradt,

csupán tartotta magát ahhoz, amire az Alkotmánybíróság (CCR) kötelezte.

A lemondásáról szóló bejelentést nézve megsajnáltam az álkisebbségi ex-államelnököt, aki az 1989 utáni időszak legsemmilyenebb és legsúlytalanabb országfőjeként vonul be Románia történelmébe.

Dicstelen távozása szimbolikus megkoronázása annak a tízéves pályafutásnak, amelyet a semmitmondás, a kockázatvállalás teljes hiánya, a középszerűség és az arrogancia, a mesevilágban élés, valamint a politikai tájba való kényelmes belesimulás, víziónélküliség, és önnön szerepének minden tartalmat nélkülöző szenvtelen túlértékelése jellemzett.

Valahol törvényszerűen, vagy ha úgy tetszik, fátumszerűen alakult Klaus Iohannis végzete, amelyre tudattalanul is rábólintott akkor, amikor elvállalta első, majd második alkalommal az elnökjelöltséget, és amikor igent mondott a tavaly decemberi folytatásra is. Tíz éve bizonyára fűtötték valamiféle nagyívű, közérdeket szolgáló államfői ambíciók is, míg két hónapja valószínűleg tehetetlenül és megtörten nyugodott bele a politikai sorsába. Abba a sorsba, amelynek szálait már nem ő, hanem a kormányzó Európa-párti koalíció fonta a saját politikai túlélése érdekében.

A felfüggesztése körüli politikai megfontolásokat egy pillanatra félretéve, érdemes kitérni annak a szigorúan jogi értelmezésére is. Népszerű volt sokak körében az álláspont, miszerint ha felfüggesztik Klaus Iohannist, akkor elveszíti minden jogát, ami exállamfőként megilleti, de a lemondása esetén megtarthatná azokat.

Az államfői tisztséget betöltött személyek jogainak biztosításáról szóló 2001/406-os törvény értelmében a volt államelnököknek járó juttatások nem kumulálódnak, legyen szó egy vagy két mandátumról. Mivel Iohannis már kitöltötte első teljes ötéves mandátumát, így

automatikusan élvezi a volt elnököt megillető jogokat, függetlenül attól, hogy a jelenlegi mandátuma hogyan ért véget.

Az idézett törvény szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a volt elnök egy protokoll-lakhelyre, egy személygépkocsira, egy személyvédelmi csapatra és egyetlen juttatásra jogosult anélkül, hogy ezek a jogok második hivatali idő esetén megduplázódnának.

Ezenkívül a CCR a 2024/32 számú ítéletével megsemmisítette az új államfő megválasztására irányuló teljes választási eljárást, és úgy döntött, hogy azt teljes egészében újra kell kezdeni, a kormánynak pedig új időpontot kell kitűznie a választásokra.

A testület azt is megállapította, hogy tekintettel a szükséges választási műveletek összetettségére és időtartamára, alkalmazandó a 83. cikk 2. bekezdése, amely értelmében a hivatalban lévő elnök az új elnök beiktatásáig gyakorolja megbízatását.

Más szóval Klaus Iohannis hivatali ideje alkotmányos értelemben ugyan lezárult, de utód hiányában de facto meghosszabbították.

Ez a jogalkotási hiányosság jogbizonytalansághoz vezetett, mivel az elnöki mandátumot már teljes mértékben kitöltötték,

de szigorúan az intézményi folytonosság érdekében az továbbra is élt. A CCR nem szabott meg tényleges határidőt a meghosszabbított mandátum végére vonatkozóan, ami azt jelentette, hogy Klaus Iohannis egy kényszerű átmenetnek köszönhetően maradt hivatalában, nem pedig egy új mandátum révén.

Ettől a ponttól kezdve tehetők fel a lényeges kérdések. A felfüggesztés minden esetben egy aktív alkotmányos ciklusát töltő elnökre vonatkozik. Ha a hivatali ideje már lejárt, viszont az kizárólag egy joghézag miatt és a CCR kötelező erejű döntése alapján folytatódik, akkor miként függeszthető fel valaki egy olyan tisztségből, amelyet éppen a CCR döntésének megfelelően tölt be? A tényállás kimeríti a jogi fikció vagy a jogképzelem fogalmát, amikor a jogalkotó valamely tudottan nem valós tényt valónak fogad el, hogy valamely jogkövetkezményt alkalmazni lehessen.

Klaus Iohannis különös mandátumának esetéről sem az alkotmány, sem jogszabály nem rendelkezik, és a megbízatása sem volt nevezhető alkotmányosan aktívnak, ugyanakkor betöltetlennek sem, az egyszerűen az intézményi folytonosság elvének alkotmánybíróság általi kényszerű értelmezésével hosszabbodott meg.

Kit terhel a felelősség ezért a jogi anomáliáért?

Semmiképp nem a CCR határozatának eleget tévő Klaus Iohannist, hanem azokat, akik a CCR ítéletét megszövegezték, megindokolták és aláírták. Ezért lett volna következetlenség vele szemben a felfüggesztés szankcióját alkalmazni egy olyan helyzetért, amelyben ő maga jogi értelemben nem felelős. Igaza volt Klaus Iohannisnak akkor, amikor a lemondásáról szóló tévényilatkozatban arról beszélt a felfüggesztésére irányuló kezdeményezés felesleges, megalapozatlan, káros, és ő soha nem sértett alkotmányt.

Mivel a felfüggesztéséről szóló parlamenti szavazás végeredményét már előre tudni lehetett, így a következő lépés az azt megerősítő vagy elutasító népszavazás lett volna, amivel a választópolgárok közreműködését kérték volna az abszurd komédia lezárásához, hisz nem létezett olyan mandátum, amelyből Klaus Iohannist fel lehetett volna menteni. Magyarán szó sem volt az elnöki mandátum klasszikus gyakorlásáról, hanem egy jogszabályi vákuum által létrehozott, a CCR által érvényesített mesterséges jogi helyzet következményeivel szembesül az ország.

Visszatérve a politikai klímára, világosan látszik, hogy az elnökválasztás első fordulójának eredménye által kiváltott sokk terápiájának szánt átgondolatlan decemberi jogi improvizáció nemhogy tisztázta volna a helyzetet, oldotta volna a társadalmi feszültségeket, megnyugtatta volna a pénzpiacokat és kiszámíthatóbbá tette volna a politikai környezetet, hanem ellenkezőleg, olajat öntött a tűzre.

Egyértelmű, hogy Klaus Iohannis lemondása az örök szövetségesei felé tett utolsó gesztus, amelynek megtételére a kormánypárti vezetők ellentmondást nem tűrve szólították fel, így próbálván minimalizálni a már így is óriási politikai veszteségeket. Klaus Iohannis megtette a kötelességét azzal, hogy nem mondott le decemberben, így további értékes hónapokat nyert a koalíció számára, hisz ha tavaly távozott volna a tisztségéből, akkor már márciusra kellett volna kiírni az államfőválasztást.

Azon túl, hogy a kormánypártok megszabadultak a Klaus Iohannis jelentette ballaszttól, a bukott elnök hosszú árnyéka továbbra is rájuk vetül. De ez a kisebbik gond. A nagyobbik probléma számukra az, hogy

a lemondás még tovább erősíti a szuverenista ellenzék pozícióit, akik ráéreztek az aktív politikacsinálás mibenlétére,

arra, hogy választói tömegbázis nélkül is lehet hatékonyan formálni a politikát, és kíméletlenül gyomrozzák a még mindig magatehetetlen, passzív kormánypártokat, akik legjobb esetben is csak kényszeredetten reagálnak a sorozatos találatokra.

Új jelenség ez a román politikában, ahol rég elszoktak az aktív ellenzéki politizálástól. Az ellenzék sikeresen tematizálja a politikai és médianapirendet, a kormánypártok pedig legjobb esetben is két lépés lemaradással loholnak utánuk. A legújabb példa erre a szupermarketek országos bojkottjára való felhívás, amely mozgalom eredetileg Horvátországból indult.

Akárhová is tekintünk, azt látjuk, hogy a kormánypártok védekeznek, míg az ellenzék diktálja a tempót, ami három hónappal az elnökválasztások előtt nem sok jóval kecsegtet az Antonescu-tábor számára. Ráadásul, ha nem lenne elég az ellenzéki nyomásgyakorlás, mostantól azt is elmondhatják a georgisták, hogy végig igazuk volt, ellenkező esetben nem mondott volna le Iohannis.

Továbbá jelen vannak az állandó koalíciós feszültségek is, amelyek Ilie Bolojan ideiglenes államfői kinevezésével kaphatnak újabb gellert, hisz ismét a kisebbik párt jutott jelentős pozíciófölényhez a nagyobbikkal szemben, és ezt általában rosszul viselik a szociáldemokrata politikusok.

Klaus Iohannis lemondásával kimozdult tehát a holtpontról a december óta bénultságban lévő politikai helyzet, amelynek kitervelői viszont továbbra is képtelenek mit kezdeni a következményekkel, így marad a kérdés: képes-e tovább kamatoztatni az ellenzék a felfüggesztett elnökválasztások óta tartó helyzeti előnyét, és adhat-e lendületet a kormánypártoknak, hogy ha ellenzéki kényszer hatására is, de megszabadultak Klaus Iohannistól, vagy reflexszerű magatehetetlenséggel sodródnak a májusi végkifejlet felé?

Legvégül pedig egy költői kérdés: vajon megbánták a decemberi vezércselt kiötlők, hogy ilyen méltatlan helyzetbe hozták magukat és az országot?

// HIRDETÉS
Különvélemény

Victor Ponta, a patkányösztön és a megszokott dolgok süllyedő hajója

Varga László Edgár

Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

Szántai János

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Mit adhat egy klubkoncert öt évvel a koronavírus-járvány után?

Sánta Miriám

A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

Szántai János

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hamis történelem ide, szex oda, a Hunyadi-sorozat olyan izgi, hogy az ember körmét rágva várja a folytatást
Főtér

Hamis történelem ide, szex oda, a Hunyadi-sorozat olyan izgi, hogy az ember körmét rágva várja a folytatást

Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?

Román házaspár tragédiája Magyarországon
Krónika

Román házaspár tragédiája Magyarországon

Holtan találtak egy férfit és egy nőt a magyarországi Battonyán, ahol családi dráma történhetett. A román házaspár aradi volt.

Darun lobogtatott a zászlós dák, ha így haladunk, Simion lesz az elnök – vasárnapi hírek
Főtér

Darun lobogtatott a zászlós dák, ha így haladunk, Simion lesz az elnök – vasárnapi hírek

Crin Antonescu pedig olyan szépeket mondott, mintha csak kampányolna…

Mindkét sofőr meghalt, amikor összeütközött a két kamion
Székelyhon

Mindkét sofőr meghalt, amikor összeütközött a két kamion

Két halálos áldozatot követelő baleset történt csütörtök kora reggel Arad megyében. Két teherautó ütközött össze, az egyik ki is gyulladt.

Volt ukrán főparancsnok: Románia arra kért, hogy hallgassunk az ott lezuhant orosz drónokról
Krónika

Volt ukrán főparancsnok: Románia arra kért, hogy hallgassunk az ott lezuhant orosz drónokról

Valerij Zalujnyij, az ukrán fegyveres erők korábbi főparancsnoka, Ukrajna jelenlegi Nagy-Britanniába delegált nagykövete azt állította: Románia arra kérte őt, hogy ne beszéljen a román területen lezuhant orosz drónok lelövéséről.

Széfet loptak egy Hargita megyei lakásból
Székelyhon

Széfet loptak egy Hargita megyei lakásból

Házkutatást tartottak csütörtök több Hargita megyei településen, azoknál a személyeknél, akiket azzal gyanúsítanak, hogy egy maroshévízi lakásból széfet loptak el.

// még több főtér.ro
Várjuk-e még az amerikaiakat?
2025. március 26., szerda

Várjuk-e még az amerikaiakat?

Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.

Várjuk-e még az amerikaiakat?
2025. március 26., szerda

Várjuk-e még az amerikaiakat?

Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot
2025. március 12., szerda

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

Különvélemény

Victor Ponta, a patkányösztön és a megszokott dolgok süllyedő hajója

Varga László Edgár

Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

Szántai János

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Mit adhat egy klubkoncert öt évvel a koronavírus-járvány után?

Sánta Miriám

A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

Szántai János

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

// HIRDETÉS