Adjuk-e meg minden létező adatunkat a mesterséges intelligenciának?

World Governments Summit. Az eseményt 2013 óta rendezik meg a világ egyik leggazdagabb – értsd legpénzesebb – részén, az Egyesült Arab Emírségekben, ottani vezetők kezdeményezésére. Nem az Egyesült Államokban, a technológiai újítások vezető országában, nem is Kínában, a technológiai replikáció vezető országában, és nem is az Európai Unióban, a technológiai korlátozó szabályozások vezető térségében. Hanem az Emírségekben, ahol a világon talán a legkönnyebben – értsd: a mi nyugati elvi, jogi, morális stb. aggályaink, ráadásul különösebb anyagi megkötések nélkül is – alkalmazzák ezeket az újításokat.

Hadd említsek csak néhány nevet azt illusztrálva, hogy milyen színes társaság gyűl össze Dubajban évente: Jensen Huang, az nVidia vezetője, Mohammad Bin Rásid Al Maktúm, Dubaj uralkodója és az Egyesült Arab Emírségek miniszterelnöke, Tony Blair volt brit miniszterelnök, Barack Obama korábbi amerikai elnök, Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkár, Richard Branson, a Virgin alapítója, Narendra Modi indiai miniszterelnök, Neil deGrasse Tyson asztrofizikus, Steve Wozniak Apple-társalapító, Elon Musk Tesla- és SpaceX-vezér, Trump-bizalmas, Larry Ellison Oracle-főnök, Arianna Huffington, az egykori The Huffintgon Post alapítója, Boo Keon Yoon, a Samsung nagyfőnöke vagy Jim Yong Kim, a Világbank volt elnöke, Astri Aas Hansen norvég igazságügyi miniszter és sokan mások.

A találkozó angol elnevezését Világkormányzati Csúcstalálkozónak szokás magyarra fordítani,

Pedig az elnevezés ártatlanabb: A Világ Kormányzati Csúcstalálkozója, ahol deklaráltan olyan nemes eszmékről értekeznek a világ valóban legnagyobb technológiai és tudományos koponyái, volt vagy jelenlegi politikai döntéshozói és más személyiségek is, hogy miként fordítható a technológiai fejlődés az emberek javára, a jólét fokozására, hogyan alkalmazható a technológiai innováció a kormányzat jobbá tételére, a korrupció visszaszorítására, hogy néz majd ki a jövő kormányzata a mesterséges intelligencia korában, a klímaváltozás, a globális élelmiszer-biztonság, a szegénység csökkentése és így tovább. Ez mind csupa érvényes téma, amiről soha nem lehet eleget beszélni.

Ámde a világ globális technológiai vezetői valójában azért szeretnek részt venni ezen az évente megrendezett eseményen, mivel a gyakorlatilag korlátlanul gazdag Egyesült Arab Emírségek kiváló felvevőpiaca és terepe a csúcstechnológia alkalmazásának,

Gyorsan, hatékonyan lehet gyakorlatba ültetni cutting edge technológiai újításokat, ami egyrészt jótékony, előrevivő hatással van a kutatásra és fejlesztésre, másrészt a pénztárgép is szünet nélkül csilingel a technocégek Szilícium-völgyi vagy távol-keleti székházaiban.

Ezeken a találkozókon olyasmik is elhangozhatnak, amitől Washingtonban (bár ott Trump újabb elnöki mandátumának kezdete óta éppenséggel nem), Brüsszelben, Párizsban, Londonban vagy Berlinben sikítófrászt kapna a hallgatóság és a döntéshozatal a rátörő demokráciaelméleti, jókormányzati és morális pánikok miatt.

Itt van például Larry Ellison, az Oracle számtechóriás főnökének eszmefuttatása, amit pár nappal ezelőtt adott elő Tony Blair brit exminiszterelnökkel beszélgetve a WGS-en. Ellison úgy értékelte, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése jóval nagyobb jelentőségű fejlemény a történelemben, mint az elektromosság vagy a 19. századi ipari forradalom.

Az Oracle-vezér azt hangsúlyozta, micsoda látványos változást hoz ez a technológia néhány éven belül az orvoslásban, például a személyre szabott rákterápiák területén, de akár a mezőgazdaságban, a termésoptimalizációban, a vetőmagok új generációinak megtervezésében, vagy a robottechnológiák területén.

És ezután jött az a gondolat, amit jelenleg politikus nem (vagy még nem, legalábbis nyilvánosan), csak egy techvezér mondhat ki: a kormányok akkor tudják kihasználni a mesterséges intelligencia (MI) potenciálját, ha az országuk összes rendelkezésükre álló adatát a mezőgazdaságtól a klímán, a kartográfián, a közművek adatain át az emberek egészségügyi adataiig egyetlen nagy adatbázisba egységesítik, azt pedig hozzáférhetővé teszik az MI számára. Vagyis a következő szükséges nagy lépés, ami az MI-t valóban hasznossá teszi, ha a kormányok országaik teljes és egységesített adattérképét az MI rendelkezésére bocsátják, hogy az feldolgozhassa, elemezhesse, és aztán válaszolhasson a kérdésekre.

(Az embernek nem tud nem eszébe jutni Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című briliáns regénye, amelyben a pándimezionális lények feltették az életről, a világmindenségről meg mindenről szóló kérdésüket a szuperszámítógépüknek, amely 7,5 millió év alatt kiszámította a választ, ami annyi, hogy 42.)

a rendszeranalízis és a számítástechnika – tehát a globális technocivilizációvá alakult nyugati kultúrkör – egyik sarokköve az IPO-modell, vagyis az input-process-output (adatbevitel-adatfeldolgozás-adatkiadás), ami nélkül semmiféle komputációs folyamat nem működik. A számítógépeink (a PC-ktől a telefonjainkon át az autók beágyazott rendszeréig és az ipari irányítórendszerekig) csak akkor tudnak működni és hasznos adatokkal szolgálni, ha feldolgoztak egy sor másik adatot, amit mi adtunk meg nekik. Ha nincs bemeneti adat, akkor nincs kimeneti adat sem. Az MI is így működik, adatokkal kell „etetni”, hogy feldolgozott, átszervezett, hasznos új adatokat tudjon adni – más út nincs.

Ha például egy új orvosi terápiák kifejlesztésére használt MI-vel dolgozunk, akkor elkerülhetetlen, hogy emberek mindenféle egészségügyi, élettani, kórtörténeti és egyéb adatait adjuk meg neki hozzáférhető formában. Lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Ha például azt akarjuk, hogy az MI lakóhely, életforma, életkor és minden egyéb meghatározottság (klíma, foglalkozás, örökletesség stb.) függvényében, prevenciós céllal minél pontosabban azonosítsa emberek rákos megbetegedésének valószínűségét, akkor minden elképzelhető és rendelkezésre álló adatot meg kell adni neki, különben nem, vagy csak pontatlanul működik a dolog.

De rögtön felmerül a biztonsági vonatkozás, amitől – legalábbis egyelőre – joggal fázik az ember. Megadni életünk minden bizalmas adatát egyetlen centralizált adatbázisnak, ráadásul amit a kormányzat működtet, a politikai hatalom letéteményese, életünk hatalmas részének meghatározója. Ennek kapcsán joggal merülnek fel mindenféle biztonsági, jogi, személyiségvédelmi aggályok. Akkor is, ha ezeknek az adatoknak egy része már régóta ott van a kormányzatnál, fragmentált formában, gondoljunk csak a közegészségügyi adatbázisokra, az adóhivatali adatbázisokra, de akár a banki tranzakcióinkra vagy az internetszolgáltatónál elérhető adatforgalmi történetünkre, amelyekhez a kormányzat – ha nem is szabadon, tetszése szerint, hanem bizonyos jól meghatározott törvényes feltételekkel – de jelenleg is hozzáfér.

Az alapkérdés az, hogy ha már rendelkezésünkre áll az egyre fejlettebb MI, amely potenciálisan olyan dolgokra képes, amelyeket jelenleg még csak próbálunk felfogni,

Konkrétan és leegyszerűsítve: ha a rák ellenszerét akarjuk megtalálni, amire az MI segítségével összemérhetetlenül nagyobb esély ígérkezik, mint hagyományos módszerekkel, hajlandók vagyunk-e megadni az MI-nek azokat az adatokat, amelyek alapján megtalálhatja azt az ellenszert? Láttuk, mire lenne ehhez szükség: egyetlen nagy, központi és egységesített adatbázisra, amely egybeszervezi a jelenlegi fragmentált adathalmazokat. Ilyen adatbázisokhoz egyelőre az egyes emberek sem szívesen járulnak hozzá az adataikkal, de a kormányzatok is ódzkodnak tőle.

Mert ezeket az adatokat nem az egyes országok hatáskörében működő adatközpontokban tárolják, hanem a globális techcégek biztosította infrastruktúrán, amelyek fizikailag más országokban (az egész világon) vannak. Megjegyzés: például a román kormányzati intézmények is, más országokhoz hasonlóan, Amazon-, Oracle-, Microsoft-, Cisco- és egyéb cégek termékeit (szoftvert és hardvert egyaránt) használják adatrögzítésre, -feldolgozásra és -tárolásra.

A nagy dilemma tehát az, hogy haladjunk-e abban az ütemben, amit a technológia lehetőségei kétségtelenül lehetővé tennének, vagy pedig megpróbáljuk fékezni és aggályainkhoz alkalmazni ezt a folyamatot. Ami végül valószínűleg ugyanoda vezet majd: az egyéni és közösségi életünk teljes digitalizációjához, annak minden következményével együtt (teljes transzparencia, az információbirtoklásból eredő hatalmi kontroll, visszaélések stb.)

Mert hogy ugyanaz a Larry Ellison pár hónapja arról is beszélt, hogy cége, az Oracle már most kész AI-alapú technikai megoldásokat nyújtani az emberek tömeges megfigyeléséhez, a rendfenntartó rendszerek teljes automatizálásához (például a rendőrautókat drónokkal helyettesítené), amely a jelenleginél mérhetetlenül hatékonyabbá tenné a közbiztonság fenntartását, és hogy az milyen jó lenne.

az emberek folyamatos megfigyelése pedig végső soron a bűnözés megszűnését és a polgárok „jó viselkedését” eredményezné. Ez lényegében a Westworld, a Robocop vagy a Minority Report című sci-fi filmek antiutópikus, infototalitárius világa. (Ha szeretnénk tovább borzongani, hallgassuk meg Elon Musk eszmefuttatását is a kormányzat technológia általi hatékonnyá tételéről, szintén az idei WGS-en hangzott el.)

De nézzünk csak konkrét és közelebbi, hazai jelenségeket. Miért nem jött hónapokig villanyszámla az Electricától? Mert a társaságot novemberben hacker-támadás érte, az informatikai rendszereiket zsarolóvírussal támadták meg és hetekig tartott a helyreállítás.

Az elektronikai cikkeket forgalmazó Altex korábban igen agresszívan követelte minden egyes vásárlásnál a vevők személyes adatait (pl. telefonszámot). Aztán a cég rendszereit kétszer is megtámadták 2024-ben, a vásárlók személyes adatait pedig közzétették az interneten. Hatósági vizsgálat indult és kiderült, hogy az Altex adatvédelmi megoldásai nem voltak megfelelők. Az Altex pénzbírságot kapott, azóta már nem követeli agresszíven a személyes adatokat (mert megtapasztalta, hogy nem tud rájuk vigyázni).

Alig egy héttel ezelőtt több napra leállt a hírhedten megbízhatatlan, már a kezdetektől problémásan működő országos egészségügyi adatbázis, amelynek alapján az emberek orvosi ellátása történt. De leállt a mindenféle állami befizetésekre használt Ghiseul.ro portál, a közbeszerzéseket lebonyolító SEAP online platform és egy sor más kormányzati portál is. A digitalizációs hatóság (ADR) magyarázata szerint egy banális áramingadozási incidens okozta a dominószerű összeomlást.

Az ilyen incidensek mondhatni menetrendszerűek, sok ilyesmi történt a közelmúltban és várhatóan a jövőben is számíthatunk rájuk. Románia az EU-alapok segítségével teljes lendülettel vetette bele magát a teljes államapparátus és az ellátórendszerek digitalizálásába, de a jelek szerint a megbízható működtetésük problémát okoz számára.

nullákra és egyesekre, igenre és nemre, fehérre és feketére. Itt valami vagy igaz vagy nem, vagy létezik, vagy nem. A rendszer vagy működik vagy nem, vagy használható vagy nem. Nem lehet mismásolni, magyarázkodni és halogatni.

Tehát ha az egészségügyi adatbázis éppen nem működik, akkor a beteg nem kapja meg a gyógyszerét, ez ilyen egyszerű. Ugyanez globális skálán: emlékszünk még, ugye, mekkora felfordulást okozott a Crowdstrike kiberbiztonsági cég tavaly júliusi tévedése, aminek következtében iparágak, kormányzati intézmények, kórházak, repterek, gyárak, tőzsdék, bankok bénultak meg napokra.

Itt jönnek képbe a globális techcégek. Ha egy ország nem képes önerőből biztosítani a digitalizációt (és nem képes), illetve nem tudja a digitális létezést biztonságosan fenntartani (és nem tudja), akkor egyre nagyobb mértékben kell támaszkodnia a szinte elképzelhetetlenül nagy, és egyre nagyobb infrastruktúrával, biztonsági megoldással, redundáns rendszereket birtokló gigavállalatokra.

(ki lett Donald Trump jobbkeze Amerikában? Elon Musk.) Ez pedig a rengeteg adatvédelmi, biztonsági, sőt: egzisztenciális aggályon kívül felvet többek között igen súlyos szuverenitási problémákat is, amelyek minden bizonnyal kikényszerítik a jelenleg ismert és elfogadott államberendezkedési elképzelések módosulását is. Akkor is, ha például az Európai Unió még próbálkozik a veszélyesnek minősített MI-rendszerek szabályozásával vagy betiltásával is. (lásd: AI Act) Éppen olyan biometriai és megfigyelő rendszerekről van szó, amelyekről Ellison fantáziált néhány hónapja. És ez akkor is eljön, ha nem akarjuk és most ösztönösen védekezve, moralizálva, az eddig érvényes játékszabályokat mantrázva tiltakozunk ellene.

Nos, nem nyújtom tovább, mert

nem csak az MI kapcsán, nem csak adatbiztonsági kérdésekben, hanem az államok működése, a társadalom és az egyéni életünk átalakulása kapcsán is. Mert – tetszik, nem tetszik – mérhetetlen változások előtt állunk, az teljesen világos – nem csak „ők”, „ott messze”, Dubajban, a Szilícium-völgyben, hanem mi is „itt”, Kolozsváron, Szatmáron, Kézdivásárhelyen.