Victor Ponta, a patkányösztön és a megszokott dolgok süllyedő hajója

Elkezdődött a politikai kalandozások kora.

Láttuk ezt már az eggyel korábbi választásokon is, amikor az AUR meglepő, 9 százalékos eredménnyel szépen bemasírozott a parlamentbe, ráadásul egy teljes egészében nacionalista lózungokra, a nagypolitika (különben nagyon alpári) ócsárlására, a Covid-intézkedések heves bírálatára, illetve a vírus- és oltástagadó retorikák válogatás nélküli átvételére épülő „kampánnyal”, aminek normális körülmények között el sem kellett volna érnie az emberek ingerküszöbét, hiszen – amennyiben az ország működne –, maximum legyintett volna a bágyadt polgár az artikulálatlan fecsegésre.

Ám a járvány, illetve annak a kezelése egy olyan poharat töltött meg csordultig a szavazóknál, amely már hosszú, nagyon hosszú ideje, talán rögtön a rendszerváltás után elkezdett megtelni. Aminek az lett a vége, hogy a bágyadt polgár már egyetlen szavát sem hajlandó elhinni a „hagyományos” politikusoknak,

Ezért küldi most a nép a parlamentbe az újabb és újabb hasonló ámokfutó, populista, valódi politikai programmal nem rendelkező nacionalista pártokat, mert így akarja büntetni az évtizedek óta arrogánsan, csak a saját érdekeik szerint politizálókat.

Majd Diana Șoșoacă jól leüvölti a fejüket minden nap, Simion majd megmondja a szájuk ízét…

Mintha ettől bármi is jobbra fordulna. Bár ez már nem is számít.

A széljobb szavazói közül sokan így vannak ezzel, véleményem szerint.

Aztán megérkezett végre a jelölt, akit ez a társaság várt. Egy komoly, egyetemi tanárnak, esetleg bibliaárusnak kinéző ember, aki ellentmond az eddigi politikusoknak, méghozzá élesen, de nem harsány és neveletlen, mint Șoșoacă vagy Simion, hanem szépen, megfontoltan beszél, higgadtan viselkedik, olyan, mint egy igazi messiás.

Valaki, aki végre megtöri ezt az önkényuralmat, amit a fejesek kialakítottak maguknak demokráciának gúnyolva, hiszen azt is mondta, hogy megszünteti a pártokat.

Innen már csak egy lusta lépés az Isten által kiválasztott bölcs uralkodó (Călin Georgescu) trónra ültetése, hogy aztán a nép boldogan éljen örökké fakó népmesei tájakon.

Az alkotmánybíróság és a BEC közös kis játszmája – amelynek révén előbb az elnökválasztás eredeti első fordulóját, majd Georgescu jelöltségét is érvénytelenítették –, valami ilyenszerű megnyugtató hitet vett el attól a kétmillió embertől (vagy közülük legalábbis sokaktól), akiket a hagymázas hazaszeretet-pátosszal, az alternatív összeesküvés-elméletekkel, meg a „mindegy, mit mondunk, csak mást mondjunk, mint ezek” típusú hozzáállással annyira meg lehetett vezetni, hogy elhitték: itt a megváltó, aki kivezeti a népet az egyiptomi fogságból.

pontosan azt, amit ez az elkeseredett, a (főleg) Covid-járvány idején a neten terjengő összeesküvés-elméletektől már amúgy is éppen eléggé összezavart szavazóréteg hallani akart.

És természetesen, ezen az alapjaiban megváltozott terepen kezdenek megjelenni azok a szereplők,

még úgy is, hogy egyelőre elég zavaros, hogy mi is lenne az.

Itt van például ez a nagy kópé Victor Ponta. Aki szerdán előzetes bejelentéséhez híven leadta a jelentkezését az elnökválasztásra. Ebben nem csak az az érdekes, hogy emiatt a nemrég visszaszerzett PSD-tagságát újra sutba kellett dobnia (egyelőre csak felfüggesztette), hiszen a szocdemek a torzszülött koalíció közös jelöltje, Crin Antonescu mellett tették le a garast, így a párt kötelékéből nem indulhatott másik jelölt.

Át kell mentenie valahogyan magát a következő „rendszerbe”. Ennek pedig szerdán, a jelöltségéhez szükséges dosszié leadása után két dologgal is jelét adta.

Egyrészt azzal a rövid üzenettel, amit mondott, miszerint Románia ’89 óta még sosem volt ekkora válságban (ez igaz), és hogy megakadályozták a „hatalomnak nem tetsző” jelöltek indulását.

Azt is hozzátette, kíváncsi, hogy őt engedik-e indulni, vagy őt is veszélyesnek tartják. Ezzel pedig nem lehetett más a szándéka, mint egy nagyon átlátszó trükkel megkörnyékezni a hoppon maradt Georgescu-szavazókat.

A másik, jelzésértékű gesztus a sapkája volt, amelynek üzenete (România pe primul loc, vagyis: Románia az első), valamint piros színe is egyértelmű üzenetnek tűnik a Trump-adminisztráció felé:

Az időzítés is arra vall, hogy itt nagyon komoly mesterkedésről van szó: Ponta pontosan azután tette mindezt, hogy Georgescu végleg kiesett a képből, így egy hatalmas űr támadt, amit ki lehet tölteni.

Az eddig a „hagyományos politikából” felmerülő jelöltek kivétel nélkül Georgescu ellenében foglaltak állást, azt hangsúlyozták, hogy ők az Európa-párti oldal képviselői, akik meg akarják menteni az országot a szuverenista nacionalistáktól.

és előnyt kovácsolni a széljobb szavazóinak csalódottságából.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Victor Ponta ténykedése, a tengerjáró hajók patkányainak nyüzsgésére emlékeztet, amely mindig a közelgő katasztrófát vetíti előre.

Ponta terve tehát szinte biztosan kudarcot fog vallani, de a gesztus, a hozzáállás, amit képvisel, eléggé árulkodó. Alighanem sok ilyen lesz még, ha a politika nem vesz újabb váratlan fordulatot.

Bár erre jelenleg nemigen van esély.