Hogyaszongya: Romániának nincs más választása, mint Crin Antonescura szavazni. Tessék?

Nézzük a kontextust: 2024. december hatodikán (Mikulás napján), a romániai államelnök-választások második fordulója előtt két nappal az alkotmánybíróság széles lendülettel törölte... tulajdonképpen a választásokat. Miért? Mert bizonyos információk szerint egy másik állam (nyilván Oroszország, csak nem mondta ki akkor senki) belekavart a választási procedúra demokratikus menetébe. Minek következtében

Aki azóta is fel-alá korzózik a mioritikus nyilvánosság rétjein és ontja magából a válogatott hülyeségeket, de a népszerűségének ez szemmel láthatóan mit sem árt. Megkockáztatom: a szavazó népnek annyira tele lett a hócipője a Románia sorsát kockán eljátszó politikai (ál)elittel – PSD-stől, PNL-stől, Iohannisostól –, hogy hovatovább egy részeg papagájt is megszavazna államelnöknek, nem hogy egy Georgescut.

Hogy ez egy másik államnak köszönhető-e mégis és nem az istenadta nép dühének, máig is bizonyításra vár. Ugyanis a hangzatos kijelentéseken és homályos titkosszolgálati jelentéseken kívül egyébbel nemigen szolgált a népnek a tisztelt politikai elit. És ez nem igazán segít a népharag csitításában.

Na de menjünk tovább: január 20-án beiktatták az Amerikai Egyesült Államok 47. elnökét, Donald J. Trump urat. Aki kertelés nélkül beharangozta: ő bizony újra fogja értékelni Amerika viszonyát a szövetségesekkel.

J. D. Vance amerikai alelnök feketére pofozta a mioritikus hazát a müncheni biztonsági konferencián, hogy miféle demokrácia az, amelynek a választásaiba egy másik állam csak úgy beleTikTokozhat.

Ifjabb Donald Trump is küldött egy sallert, aztán megérkezett a kurrens amerikai kormányzati adminisztráció (szintén a politikai nihilből jött) zsoli zsókere, Elon Musk, térdig beleállt Romániába (öt bejegyésben!) és georgescuzott meg sorosozott egy jóízűt (például itt). A mioritikus politikai elit – amely ugye, hozzászokott ahhoz, hogy RO az USA hű szövetségese és csatlósa és mindene is, tehát nem tapossák a sárba a tengeren túlról – a maga részéről azt se tudta, köpjön-e, nyeljen-e, esetleg belerottyantson a nadrágba.

És még tovább: a tisztelt alkotmánybíróság döntése új elnökválasztás elé állította az államot, amelyre 2025 májusában kerül sor, mégpedig a nulláról, vagyis a jelöltek újra szépen be kell jelentkezzenek stb.

Ennek az volt a következménye, hogy Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök bejelentette, az új elnök megválasztásáig ott marad a Cotroceni-palotában. Hát, nem maradt ott. Ugyanis február 12-én fogta magát és kínkeservvel lemondott (végre), hogy Ilie Bolojan úr kerüljön a helyére, mint ideiglenes államelnök.

Nagyjából itt tartunk most, a globális geopolitikai felfordulás kellős közepén.

Őszintén megmondom: nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi román politikai elit kevés kivétellel egy rakás szerencsétlenből, kóklerből, kültelki politikusból áll. Akik nem tudják, mit tegyenek egy ilyen valóban éles helyzetben, mint a mostani. Nem tudják, hogyan reagáljanak, ha egy váratlanul agresszív Amerika elkezdi őket rugdosni, nyilván a saját érdekei mentén. Nem tudják, hogyan udvaroljanak szimultán a transzatlanti meg az európai (uniós) szövetségeseknek, hiszen az egyik épp azt akarja, amit a másik nem. Értem, Románia nem valami kivétel e tekintetben, de ez lényegében mellékes, hiszen nem melegít senkit idehaza, ha Belgium se tudja, mit mondjon.

A PSD–PNL–RMDSZ koalíció egy levitézlett, gyakorlatilag nem létező politikai roncsot, ezt a Crin Antonescu nevű urat húzta ki a kalapból, hogy a közös színekben induljon az államelnöki tisztségért. Hogy miért tette, gőzöm nincs. Feltehetően azért, mert nem került jobb. (Hát ja, ha egy politikai elit ennyire leépül, nincs is miért csodálkozni rajta.) Az pedig ebben az igen fiatal, egységes és oszthatatlan nemzetállamban

Akkor se, ha akkora szarhegy van az ország kellős közepén, mint a Himalája. De hiába, hogy Kelemen Hunor képes lenne ellátni a feladatot. Ha akarná. És ha engednék. Hiába akarná, nem engednék. Mert magyar. Pont.

Szóval, a demokrácia képviselőjeként a hármas koalíció nevében Marcel Ciolacu miniszterelnök úr kiállt ország-világ elé és azt találta mondani, hogy:

Értem én, hogy ezt úgy KELL értelmezni, hogy Romániának ezt KELL választani, mert másképp valóra válik a valóban borzalmas forgatókönyv,

De két halk kérdésem van. Az első: hogyan jutottunk idáig? Hogy történhetett meg, hogy az 1989-es rendszerváltás óta eltelt 35 évben gyakorlatilag elfogytak azok a politikusok, akik államférfiként tudtak viselkedni?

Meglátásom szerint az történt, hogy a kommunista diktatúrából önmagukat átmentő figurák voltak azok, akik meghatározó szerepet tudtak játszani Románia posztkommunista sorsának alakításában.

Tehát: senki sem törődött, senkinek sem állt érdekében a nívós politikai utánpótlás kiképzése. Hogy azért-e, mert a funkciók klientúraalapon kerültek leosztásra vagy sem, igazából irreleváns. Az eredmény itt van.

Cseszhetjük, ahogy mondani szokás.

A másik halk kérdésem a következő: hogy a jóistenbe lehet úgy kommunikálni, hogy azt az üzenetet szinte kapásból félre lehessen érteni? Ki volt az a marha, már elnézést kérek, aki ezt a mondatot kitalálta? Ízlelgessük csak: Romániának nincs más választása… Mit lehet még ebből kiolvasni? Hát azt, kedves Olvasók, hogy

Ezt is simán ki lehet olvasni a fenti mondatból. És ha ki lehet, akkor ki is fogják. Na de akkor ne csodálkozzunk, ha az arrogáns, agresszív partnerek unzsenír pofozgatják Romániát a globális tárgyalóterem előtt.

De most komolyan, képzeljük el az ország felelős miniszterelnökét… megvan? Marcel Ciolacu a neve. Na és egy sajtóértekezleten érkezik a kérdés, egyetért-e miniszterelnök úr azzal, amit Trump elnök úr mondott, hogy Volodimir Zelenszkij egy diktátor. Mire a ország felelős miniszterelnöke ezt válaszolja:

Minősíthetetlen viselkedését pedig adott esetben a választók fogják büntetni, hahó!

Ja, van itt még egy apróság, afféle bájos kis hab a tortán. Ciolacu úr bejelentette az elnökválasztási szlogeneket is. Azzal, hogy Románia, előre!, nincs különösebb bajom, hiszen nem rosszabb az átlagnál. (Mindig az a kérdés ilyenkor, hogy merre van az előre, ugye.) Na de megszületett, pontosabban valakik megszülték a választási szlogent is. Románul így szól:

(Vagyis: Románia, előre, szavazz Crin Antonescura!) A szlogen akár klassz is lehetett volna, ha a klasszikus, könnyen mondható, ritmizálható felező nyolcas változatban dobták volna be a köztudatba: „România înainte, Antonescu președinte!” Na de

Ezért aztán a szlogenírók vállalták a béna ritmusbicsaklást. Ahelyett, hogy kiizzadtak volna magukból egy más ritmusképletű, ütős szlogent. Bár, a szlogen az egész nagy katyvasznak is valamiféle görbe tükre.

Ahogy a román mondja: Atât s-a putut. Ennyire tellett.