A balkáni bojkott ötven árnyalata

Szeretjük a világ egyes régióit úgy felfogni, mint valami homogén masszát – erre alapulnak a virális mémek is a balkáni és kelet-európai sztereotípiákról. De így válnak láthatóvá a mindig vitákat generáló különbségek is. (Lásd a „most akkor ez Közép- vagy Kelet-Európa?” kérdést, hogy aztán a délről meg az egyéb földrajzi finomságokról ne is beszéljünk).

A sokárnyalatú Balkánon most nagy felfordulás van (mikor nem volt?). Az újvidéki tragédiát követő hatalmas szerbiai kormány- és korrupcióellenes tüntetések mellett megjelent január végén Horvátországban is egy átfogó, bojkottra hívó akció: a drágulások, az infláció mértéke egyre nagyobb nemtetszést és elégedetlenséget generál az eurozónába nem is olyan rég beiktatott országban. A bojkott úgy kezdődött, hogy egy fogyasztói jogokért megalakult online csoportban eldöntötték, hogy pénteken egyszerűen nem mennek bevásárolni.

és annyira sikeresnek bizonyult, hogy az egynapos bojkott miatt Horvátországban az áruházláncok forgalma 44 százalékkal esett vissza azon a január végi pénteken, a teljes forgalom pedig 53 százalékkal zuhant – derült ki a horvát adóhatóság közleményéből.

A pénteki akciót újabb felhívás követte, amely egész hetes bojkottot hirdetett az áruházláncok ellen, annak ellenére, hogy az országban a bojkottot megelőzően a kormány további 40 árucikkel egészítette ki a már meglévő, 30 alaptermékből álló, árkorlátozással ellátott listát. Ezek közé a termékek közé tartoznak bizonyos sajtok, kávé és olyan háztartási cikkek, mint a szappan.

a nem EU-s volt jugoszláv államokba is, mint Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia, de Közép-Kelet Európába is átgyűrűzött, például Szlovákiába, Magyarországra vagy Görögországba. Azonban – mint minden ilyen jelenség – a puszta fogyasztói elégedetlenség és felháborodás nem volt elég, meg kellett fertőződnie valamilyen politikai töltettel, ahogy az Romániában is történt…

Merthogy Georgescu nem volt rest, felugrott volna a bojkottvonatra egy olyan országban, ahol az EU-ban még mindig az egyik legalacsonyabb élelmiszerárakat mérik (annak ellenére, hogy itt is nyilvánvalóan rengeteget drágultak az élelmiszer- és energiaárak a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború miatt), ráadásul olyan mondvacsinált érvekkel, hogy attól mindenki a hasát fogná a röhögéstől.

Az oka pedig az, hogy Romániában ebben a kérdésben nem lehet balkáni babérokat aratni, ugyanis a románok imádnak vásárolni, és mindentől függenek, amit nagy, színes, szépen kivilágított csarnokokban egyszer el lehet adni.

Hol csarnokság van, ott csarnokság van: a romániaiaknak kell a mall, a drogéria, a sokféle szupermarket, a telepakolt bevásárlókosár, és a Lidl egy életforma, nem beszerzési központ. Az itteni társadalom imád fogyasztani – erről itt írtunk bővebben:

Nemcsak fogyasztani imád, hanem a megerősödött középosztály révén egyenesen minőségi és prémium termékeket is szeret fogyasztani, méghozzá egyre gyakrabban. Ez egyszerre a „hát, ha megengedhetem magamnak, miért is ne” magatartás, másrészt egy látszat és presztízs fenntartásának igénye.

Georgescu bojkottja abból indult ki, hogy szerinte a külföldi áruházláncok nulla profitot jelentettek (ami egyébként nem igaz), méghozzá azért, hogy kivihessék azt az országból… meg a román nép vérét szívó külföldiek, külföldi áruk, meg a román termékek visszaszorulása, blabla, a sor folytatható, tetszőleges ellenségkép beillesztésével.

A „georgista” és „simionista” (szegényebb) réteg egy részét viszont ezzel meg lehet szólítani. A drágulást a szélsőjobb tematizálja, a középosztálybeli életformából kirekesztettek kaphatók erre, hiszen akinek nincs elég pénze, azt lehet feldühíteni. Arról nem szól a fáma, hogy az összes látszat ellenére egyébként mindannyiunkat mindig és minden körülmények között dühíteni szokott a drágulás.

Az is nettó hazugság, hogy a román termékek kiszorulófélben volnának:

és a román termelőknek, gazdáknak és feldolgozóknak egyáltalán nincs szükségük most erre a politikai játszmára – reagált a Georgescu légből kapott ötleteire Florin Barbu mezőgazdasági miniszter.

A bojkott meghiúsult, a románok épp az ellenkezőjét csinálták, mint amit vártak volna tőlük:

kifejezetten román termékeket vásároljanak, vagy szolidarizáljanak a szupermarketekben dolgozókkal („elmegyek, hogy köszönjek legalább a Lidlben dolgozó hölgyeknek” – írta valaki a Facebookon). A romániai termékek és dolgozók bojkottálásával pont az ellenkezőt értük volna el, ha bedőlünk a nem helyi valóságból kiinduló hagymázas őrültségeknek.

A jelenlegi helyzetre reagáló Marcel Ciolacu miniszterelnök se engedhette meg magának azt a luxust, hogy politikailag tökön szúrja magát, ha beállna a bojkott mögé: egyrészt úgy kipenderítenék, hogy a lába nem érné a földet, másrészt ellentmondana annak, amit eddig megpróbált úgy-ahogy képviselni.

Bár az áremelések ellen tüntetőkkel egyet tudott érteni, úgy gondolta, hogy

Ezt egyik TikTok-videójában mondja , amelyben házi tréningfelsőben pakolja ki a jobbnál-jobb román termékeket a pungából, ahogy az egy igazi balkáni pasashoz illik. A nép fia pacalrajongóként fel is fedezte magának a konzerves pacallevest, és azt sem mulasztotta el hozzátenni, hogy egyelőre nincs baj a koleszterinszintjével, így megengedheti magának a „bojár tepertőt” is.