Generációk harca – a kétezres évek slágerei és a Kossuth rádió találkozása

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” – kezdhetném Vörösmarty Előszó című versének klasszikus sorával, de az az igazság, hogy midőn ezt írtam, a tömbházban az alsó szomszéd a kétezres évek slágereit bőgette az újonnan vásárolt hangfalain. Azokat, amelyeket orrvérzésig lehetett hallani az MTV és a VH1 tévécsatornákon, strandon, vagy áruházak háttérzenéjeként.

Délelőtt zenét hallgatni? Otthon? Munkaidőben? – vonhatnák fel a szemöldöküket az idősebbek, akik még nem nyugdíjasok (mert ők azért inkább a rádiót tekergetnék), és nem ejtett csorbát az időérzékükön a kovidjárvány által elterjedt (kényszer-)home office. A legtöbbünknek viszont ez már normális.

A kétezres évek slágereinek (vigyázat, képzavar következik) másodkézből való hallgatása akaratlanul is nosztalgiát ébresztett bennem, pedig akkoriban, amikor ezeket folyamatosan sugározta valamelyik rádió- vagy tévécsatorna, igen könnyen lehetett elege az embernek ugyanazokból a dallamokból. Maga a tény, hogy a hozzájuk kapcsolódó – eleinte csak a fejekben, majd később az interneten létrejövő – mémek mentálisan eggyé kovácsolnak egy generációt, is szót érdemel: emlékszünk-e még Nelly és Kelly Rowland közös dalára, a Dilemmára? Amelyben Kelly azért dühöng, mert nem kapott választ az SMS-ére, amit egy 2004-es Nokia 9500-ason írt Microsoft Excelben, aztán drámaian maga mellé dobja a mobilt a videoklip kedvéért…

mintegy időkapszulaként magába zárva a kor egyik bakiját, amely egyszerre tartalmazta az előremutató, kezünkre ránövő mobiltelefon természetességét (ami aztán be is következett), a formabontó okoseszköz-dizájn mementóját, és azt is, ahogy ezek a korábbi menedzserkalkulátorokra emlékeztető bumfordi telefonok hogyan váltak egy korszak szimbólumaivá.

aki huszonhat éve (1999-től) kutatja a generációkat, két könyve, a Generációk harca és a Generációk harca a figyelemért még mindig a sikerlisták élén állnak. Ez pozitívan fedi fel számunkra, hogy mutatkozik igény arra, hogy életkoraink, élettapasztalataink szövedékében megértsük egymást, és ne ragadjunk le az „ezek a mai fiatalok” meg a „lejárt öregek” leegyszerűsítéseiben.

A szakember Erdély több városában is járt előadásokat tartani 2024-ben, amelyek éppen olyan hiánypótlónak bizonyultak, mint a könyvei, vagy a könyveiben érintett témakörökből merítő, átfogó hatrészes podcast-sorozata. A turné mindenkit érintett, aki a vállalkozásban, az oktatásban, netán a marketingben érdekelt, vagy csak simán érdeklődőként ment el meghallgatni Steigervaldot.

– írja a Generációk harcában, ahol kifejti, hogy az egyes generációk (veterán, baby boomer, X, Y/millenniál, Z és alfa) világszemléletét és dolgokhoz való hozzáállását a környezet és az azonos korban megélhető minták határozták és határozzák meg. Az, hogy nem életkori kategóriaként tekintünk ezekre, hanem időszakok jellemzőire, amelyek az emberi lélekben és viselkedésben egyszerre jelennek meg,

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Az idő múlásával újabb és újabb hatások lépnek színre egy-egy ember életében, amelyhez alkalmazkodni kényszerül – attól függően, persze, miről is van szó, hiszen a sokat és közhelyesen emlegetett technológiai alkalmazkodásnak például megvannak a nyűggel teli, de az élvezetes részei is. Ahogy az olyan hétköznapi jelenségeknek is, mint például hogyan eszünk: ki mit kér, ki mit szeret, kinek mindegy, ki az, aki felhalmoz és spórol, és mindez milyen szeretetformákat fejez ki egy családban vagy vegyes társaságban. Meg annak, ahogyan játszunk: ki mit, meddig és hogyan, milyen kapcsolathálóval, vagy annak, hogyan tanulunk és dolgozzuk fel az információt.

az egyik az, hogy a 20. század egyik legnagyobb generációs változása, hogy megszületett egy olyan nemzedék, amelyben egyre többen akarták, hogy a gyerekeiknek jobb legyen, mint nekik, ez pedig a második világháború utáni évtizedek sajátossága: tanulni a hibáinkból, hogy ne követhessük el őket újra, és véget vessünk a nélkülözésnek, a bizonytalanságnak. A második gondolata pedig az előbb említett technológiai fejlődés és az internet (majd később a közösségi médiák) megjelenése,

A munkához, a létfeltételek megteremtéséhez az is elengedhetetlen, hogy föltegyük a politikatörténeti szemüvegünket is, hiszen mind Magyarországon, mind Romániában évtizedeken keresztül dúlt a kommunizmus, amely nagyban befolyásolta a mai fogyasztói társadalom működésmódját, illetve tágabb értelemben hatott mind a már polgárosodáson keresztülment, mind pedig az archaikus elemeket mutató, zártabb társadalmakra. Ezt illusztrálandó Steigervald egyik emlékezetes példája a Kossuth rádió majdhogynem rituális hallgatása, amely szüleink, nagyszüleink meghatározó mindennapi élménye volt.

A Kossuth rádió Romániában is fogható volt a hosszú szocialista huszadik század idején, ezért az erdélyi magyar családokban is kiemelkedő szerepe volt a művelődés, szórakozás, információ-átadás szempontjából (irigyeltek is bennünket a románok érte). Ezt kiegészítette a titokban hallgatott Szabad Európa Rádió is, illetve az a fajta ellenállás is, amikor az emberek kivonultak a dombtetőre egy tévéantennával, hogy foghassák a román állami televízió által nem közvetített focimeccsek adásait. Ma már ez elképzelhetetlen azok számára, akik 1989 után születtek.

Ahogy az is nehezebben átélhető a dombtetőn meccset néző generációknak, amikor ránézünk egy látszólag érthetetlen, fura szituációt közvetítő mémre, és egyből tudjuk, mit jelent. Az antennák és mémek között húzódó ’89-es forradalom két generációt is kettészakított (az X-et és az Y-t), és más-más kihívások elé állította őket, hogy aztán megérkezzenek mind az internetkorszakba. A rendszerváltás és az azt követő káosz olyan mértékben alakította át a generációk gondolkodásmódját, hogy azok számára is referenciaponttá növekedett, akik a forradalom után születtek.

mert a forradalom kitörésének más intenzitása volt Romániában, mint Magyarországon. A kitörést megelőző feszültség kumulálódása, az emberek elégedetlensége és nyomora sokkal látványosabbá tette az 1989-es változásokat. Egy apró és szintén emlékezetes példa: ha Steigervald Magyarországon jobbára a nyolcvanas éveket teszi meg a szubkultúrákhoz tartozás kifejeződése évtizedének – azaz ránézett az ember valakire, és tudta, hogy Depeche Mode-os, Metallicás vagy csöves –, addig Romániában egész egyszerűen nem volt semmi, mert ha lett volna, akkor elvitt a Securitate azért, mert hosszú volt a hajad, netán egy zenekar neve szerepelt a Jugoszláviából csempészett farmerdzsekiden.

Így például a szubkultúrákhoz, ízléskultúrákhoz való tartozás generációs élménye szinte teljesen kiesett az erdélyi magyarokból. Jó pár évnek kellett eltelnie, mire minden, amit a tőlünk nyugatabbra fekvő posztszoc államok kicsit hamarabb tettek magukévá, eljutott ide (hogy a szintén generációs holland segélycsomagokról ne is beszéljünk).

Mosolygunk azon, hogy Kelly Rowland Excelben akart SMS-t írni, és csúnyán ráfázott. De tudják még a kétezres években cseperedettek is azt az életérzést, amit a Pokolgép zenekar énekelt az Ítélet helyett című dalában – tudniillik „vadnak születtünk, az utca nevelt, senki nem vigyázott ránk” – mert ők is nagy százalékban „kulcs a nyakban” nemzedék maradtak, hiszen a szüleik tömegesen leléptek külföldre epret szedni a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején.

Az internet viszont behozott a lemaradásból. Steigervald Krisztián nagy szívességet tesz a magyar nyelvterületnek azzal, hogy megpróbál hidat építeni a generációk között. A generációs korlátaink felismerése révén sokkal könnyebben megtanuljuk kívülről szemlélni magunkat és nevetni magunkon, amikor rájövünk, hogy nem mi, hanem a generáció beszél belőlünk, hiszen tudjuk: a kiszámítható jövő már a múlté.