A világ egyik legokosabb városa – Kolozsvárról beszélünk – szenzációs egészségturisztikai kalandra csábít minden érdeklődőt.

Nem csak a történelmi valóságra vonatkoznak ezek a kérdések. Arra is, hogyan telepedik rá egy kultúra a másikra.

Töprengjünk bátran, nem csak nagyszombaton. Járjunk-keljünk nyitott kapukként. A bizalom megadatott nekünk.

Olyan csend van a mioritikus kupola alatt, hogy az űr is megirigyelhetné. Ez pedig két dolgot jelenthet.

Rövidzárlat, baleset, árulás, katasztrófa. Vagy lehetőség a kitekintésre a lövészárkokon túlra.

A Kolozsvár történelmi központjában levő Farkas utca újratervezése közben eltűnt egy szobortalapzat. És ez időzített nemzetiségi bombának bizonyult.

Mindent meg lehet csinálni: ledönteni, eltávolítani, megváltoztatni, újrafaragtatni. Csak kérdés, helyes-e.

Annyit mondott: nem tetszik neki a rendszer és úgy érzi, semmit nem kapott tőle. Rázúdult a népharag: vesszen az elhajló!

A Roald Dahl norvég származású és walesi születésű író könyveit gondozó (értsd, cenzúrázó) kiadó érzékenyen átírta a világhírű író kártékony szavait. Na jó, de akkor hol a határ?

Mi van, ha egyik válság véget sem ér, máris jön a másik? Erről szóltak az elmúlt éveink és erről szól a jelenünk is. Ez nyomasztó, mert várjuk, hogy legyen ismét minden rendben. Közben szinte észrevétlenül, rendben is lesz minden.

Mert... nem, nem állna le a hazai sport. Ellenkezőleg. Egy picit nemesebb lenne, mint amilyen. És ez nem csak a sportra vonatkozik.

Továbbá: mi fán terem a kultúra? Mi fán terem a magyar? Nehéz kérdések ezek. Az adható válaszok pedig... nos, ez egy válaszkísérlet. Tele tiszttelettel.

Tamás Gáspár Miklós kolozsvári ember volt, erdélyi ember volt, magyar ember volt… és a világ elgondolója.

Javában pörög a Lucian Bode belügyminiszter plágiumbotránya. Ám a sok plágiumügy mögött egy rakás rendszerszintű probléma, sőt maga a rendszer áll.

Egyszerűen, közérthetően, továbbá nagyon-nagyon sok emberhez (is) szólt. Mit szólt, kiáltott, lázított, forradalmat csinált!

Valaha az előítélet próbája a valóság volt, ma a valóság próbája az előítélet – avagy miért idegenedtem el a közéleti újságírástól.