// 2025. július 11., péntek // Nóra, Lili
Szántai János Szántai János

Egy ágyban az ellenséggel, avagy hogyan váltottam bankot

// HIRDETÉS

A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. március 12., 17:28

A kisember… na, itt álljunk meg egy szóra. Tudják, kisember az, aki dolgozik, fizeti a jövedelemadót, az ingatlanadót, az egyházi adót, a járműadót, az útadót, a szennyezésadót, a vízadót, a tűzadót, a légadót, a földadót, gyermeket szül és/vagy nevel, négyévente ráveri a pecsétjét a szavazólapra, értelemszerűen lelkiismerete szerint, olvassa az újságban, hogy Crin Antonescu egy zseni, egy másik újságban, hogy Crin Antonescu egy hülye, hogy az avokádó egészséges, de nem is, mert káros, hogy

a kapitalizmus maga a mennyország, a fenét, a kapitalizmus maga a pokol…

Szóval, erről a kisemberről van szó. Aki olyan, mint ön. Vagy én.

// HIRDETÉS

És amennyiben még jár templomba (ugye, ez nem annyira trendi manapság), tudja, miről beszélek, amikor azt mondom: a kisember úgy szokott betérni a bankba, mint a templomba. Némi áhítattal. Hát hogyisne, hiszen a templom bizonyos értelemben a kisember lelkének őre, a bank pedig a pénzét vigyázza ezer szemmel, kóddal, rituáléval, liturgiával.

A kisembernek néha az az érzése, hogy nem is Isten mindenható, hanem a bank. És a kisember elszégyelli magát, hogy ilyen gondolatai vannak, de nem tehet semmit ellene, mert egy bizonyos Goethe nevű úr egyszer nagyon találóan azt mondta: a gondolat szabad. És igaza volt. Ugyanígy nem tehet semmit akkor, amikor a bank váratlanul hátat fordít neki.

Biztos volt egy olyan úr is, aki azt mondta: a bank szabad. Neki is igaza volt.

Még a tavalyi év első felében olvastam az újságban, hogy a Transilvania Bank megveszi az OTP Bank Romániát. Na, csodás, gondoltam. Az OTP Bank Románia volt az én bankom. Az én pénzügyi Jóistenem. Na de ha már az isteneket így adják-veszik, mit tehetnék én, a kisember. Igyekszem addig helyesen élni, fizetni az adókat, nevelni a gyerekeimet, nyomni a pecsétet (ha épp választások vannak) satöbbi.

El is telt az idő (egy bankot megvenni nem olyan, mint amikor az ember bekaufol egy kiló krumplit a piacon), aztán valamikor karácsony körül kaptam egy levelet. Olyan vastag volt, hogy majd kiduvasztotta a postaláda ajtaját.

Ez volt az első tapintható jele annak, hogy a monetáris Úristenek helyet cseréltek a fejem fölött.

Óvatosan felbontottam a borítékot… és meg is hatódtam picit. Mert tényleg, a kisember szívhez szóló módon kezdődött. Üdvözölt engem mindkét bank vezetője.

Itt hadd jegyezem meg, picit szomorú voltam, amikor megtudtam, hogy eladják a bankomat. Magyar kisember vagyok, magyar bankban tartottam a pénzecskémet. Tudjuk, a kisember igen gyakran ilyen érzelmes, de mondhatnám azt is: irracionális. Persze, mikor megtudtam, hogy melyik bank vette meg az enyémet, megnyugtattam háborgó lelkem, hogy

legalább egy erdélyi bank, há né, a neve is mutatja. Én pedig erdélyi ember vagyok.

Szóval, üdvözölt engem a két bank vezére. A hazai magyar banké román. Az erdélyi banké török. Milyen szép ez a nyitottság, nem? És hát nem élünk együtt ezeken a tájakon évszázadok óta? És nem fűzött minket jó szoros kapocs a derék ottománokhoz másfél évszázadon át?

Miután elmorzsoltam pár könnycseppet a meghatottság oltárán, tovább olvastam a novella méretű levelet. Sok minden volt benne. Korrektül tájékoztattak mindenről amire az új bankomban számíthatok. Megadták az új bankszámlaszámaim, közölték, mikor mire számíthatok, pontosan, dátumszerűen, meddig használhatom az OTP-s kártyámat, mikor kapcsol be a vadiúj,

jaj, sok mindent megmondtak azon a 17 oldalon. Aztán csend lett.

Én pedig szépen végeztem a dolgom, adóztam, gyereket neveltem, ahogy kell, és vártam a banki édenkert angyali sms-üdvözletét. De nem jött. Eltelt a január. Aztán derékig süppedtünk a februárba. Ismerőseim csillogó szemekkel mutogatták csodás, karcolatlan trenszilvéniás bankkártyáikat. Bevallom, rosszul éreztem magam. Mint akit kiszorítanak a kályhameleg mellől. A falkából. Lehet, nem is létezem már? Lehet, meghaltam? A bank nem veti rám mennyei szemeit?

Egy szép nap nem bírtam tovább. Bejelentkeztem az egyik helyi bankfiókba. Interneten, szépen, ahogy kell. Fogadtak is, szépen, ahogy kell.

Aztán azt mondták, sajnálják, nem érkezett meg a kártyám.

De nem baj, még egy bő hét hátra van böjtelő havából, legyek nyugodt, biztos megjön a kártyám. Mit tehet ilyenkor a kisember? Amikor a banktemplom egy felkent papnője azt mondja, legyen nyugodt? Megnyugszik, persze.

A napok teltek, nekem meg nem volt készpénzem. Mert hát minek készpénz? Ma már mindenki csak utalgat.

A készpénzesre úgy néznek sok helyen, mint valami primitív bunkóra, ja, biztos Georgescura szavaz a marhája…

Naponta néztem a telefonom: semmi. Tanácsot kértem a nálam digitalizáltabbaktól. Azt mondták, online is ellenőrizhetem a kártyám, a drága jó bank honlapján, bankszámlaszám alapján. Megtettem. Nuku kártya. Az ismerős gyorsan hozzátette: persze, attól még lehet, hogy ott van valamelyik fiókban. Tévedni emberi dolog.

Kértem egy újabb időpontot. A banki papnők megismertek, messziről integettek. Tényleg kedvesek, na. Mondtam, nincs kártya. Mondták, értik. Mondtam, s akkor mi lesz. Mondták, nem tudják. Mondtam, értem, de akkor mivel fogok fizetni. Mondták, hát,

vegyek ki készpénzt arra a két napra, amikor megtörténik a nagy banki átállás.

Aztán a következő héten nézzek be megint. Mondtam, de ezzel az én időm telik. Mondták, értik a problémát. És integettek, valóban nagyon kedvesen, midőn vert ebként elhagytam a szentélyt.

Kivettem. Készpénzt. Sokat, legalábbis magamhoz képest. Tudják, mit érez a kisember, amikor hirtelen kihúzzák a lába alól a szőnyeget? Hát persze: szorongani kezd, minden sarok mögött adóbehajtót sejt, és persze, hogy a gyerek telefonja éppen akkor romlik el… A nagy átállási hétvégét töprengéssel töltöttem el. És nem tudom, talán a Jóisten ütött léket a fejemen (mert se a levél, se a banki papnők nem tájékoztattak), de váratlanul megvilágosodtam:

hát persze, azért nem jött bankkártya, mert az OTP bankban egy takarékszámlán tartottam a pénzt.

Jó, mérget nem mertem volna venni rá, de a következő hét első munkanapjának első munkaórájában ott voltam a helyi bankfiókban (papnők mosolyogtak, integettek, már vicceket is meséltünk egymásnak) és elmondtam a hétvégi revelációm. Mire a kedves hölgy: Ó, hát miért nem ezzel kezdte. A Transilvania Bankban a takarékszámlákhoz nem jár kártya.

Na és ekkor előkaptam a kalasnyikovot: Kedves hölgyem, hát miért nem kezdte ön ezzel?

Mert ugye ön a bankkatedrális felkent papnője, ön a monetáris mennyország távolról sem pucér őrzőangyala, nem az ön dolga lett volna közölni ezt velem, földi halandóval, akit a sors arra ítélt, hogy az ön univerzumában tárolja pénzét? A helyi bankfiókban egy pillanatig csend volt. A kisember fellázadt és szétlőtte a helyet. A kapitalizmus kivéreztetve hevert előttem.

Aztán hamar véget is ért ez a vízió.

Röviden megbeszéltük, hogy kérnék egy kártyát, legtöbb öt napon belül megjön, de általában nem kell annyi, szépen vártam, éldegéltem, adót fizettem, gyereket neveltem a készpénzből, amit kivettem korábban, és tessék, megjött az sms, megint elmentem a bankba, megkaptam a kártyát, aktiváltam.

Aztán még következett pár nap kínlódás, mert a kártya nem és nem akart működni, megint időpontot kértem, megint mosolygott az angyal a banki pult mögött, felhívtuk Bukarestet, az Öregisten is vonogatta a vállát, aztán újabb három nap múlva azt tanácsolták, változtassam meg a jelszót, amit aktiváláskor megadtam, kérdeztem, miért, mondták, jó lesz nekem, azért, hát megtettem…

És láss csudát, azóta újra a társadalom teljes jogú tagjának érzem magam:

dolgozom, fizetem a jövedelemadót, az ingatlanadót, az egyházi adót, a járműadót, az útadót, a szennyezésadót, a vízadót, a tűzadót, a légadót, a földadót, gyermeket nevelek, készülök, hogy májusban ráverjem a pecsétem a szavazólapra, értelemszerűen lelkiismeretem szerint, olvasom az újságban, hogy Crin Antonescu egy zseni, egy másik újságban, hogy Crin Antonescu egy hülye, hogy az avokádó egészséges, de nem is, mert káros, hogy a kapitalizmus maga a mennyország, a fenét, a kapitalizmus maga a pokol… és esténként ágyba bújok a bankkártyámmal, megsimogatom, dédelgetem, nehogy véletlenül megsértődjön, amiért elhanyagolom és ne működjön, amikor kellene… aztán megnézzük az Egy ágyban az ellenséggel című izgalmas thrillert és álomra hajtjuk fejünk.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Ismét lecsapott a vihar, sok a sérült a népszerű üdülővárosban (Videó)
Krónika

Ismét lecsapott a vihar, sok a sérült a népszerű üdülővárosban (Videó)

Háztetőket szakított, fákat döntött ki és elárasztotta az utcákat a vihar szerdán Sinaián és a Prahova-völgyének több közkedvelt üdülőtelepén.

Az életéért küzdött az atlétikaedző, akire nyolc kutya támadt rá Biharfüred közelében – hírmix
Főtér

Az életéért küzdött az atlétikaedző, akire nyolc kutya támadt rá Biharfüred közelében – hírmix

A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen
Székelyhon

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen

Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.

Sokba fog fájni: jelentősen drágulnak augusztustól az üzemanyagok
Krónika

Sokba fog fájni: jelentősen drágulnak augusztustól az üzemanyagok

A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.

Kenőpénz elfogadásán értek egy ortopéd szakorvost
Székelyhon

Kenőpénz elfogadásán értek egy ortopéd szakorvost

A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.

// még több főtér.ro
Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS