Nehéz helyzetben van az RMDSZ, az óra pedig ketyeg

Az a helyzet, amiben most az RMDSZ van, felvillant néhány olyan vonatkozást, amelyek – mondjuk így – „normális időkben” nem látszanak annyira. Normális időkön persze azt értem, hogy éppen nincs valamilyen nagyobb politikai, gazdasági, társadalmi válság, hanem csak amolyan hétköznapi politizálás zajlik. Most, hogy belegondolok, elég régóta nem voltak ilyen idők…

Most azonban olyan idők járnak, hogy sok körülmény egybeesése miatt az RMDSZ több oldalról szorításban van.

Az első az aktuális romániai politikai helyzet. A Bolojan-kormány napjai meg vannak számlálva, miután a PSD megvonta tőle a politikai támogatást és az eddig érinthetetlennek tekintett AUR-ral közösen bizalmatlansági indítvány nyújtott be ellene, ami várhatóan át fog menni a parlamenten.

az aktuális parlamenti matematika szerint kisebbségben. Bár a romániai politikában bármi megtörténhet, mégsem valószínű, hogy az RMDSZ egy olyan konstrukcióban vegyen részt, amelynek az AUR is tagja. Maradnak tehát a régi partnerségek, amelyhez a PSD is ismét csatlakozhat, miután megbuktatta Bolojant.

Ez pedig szorosan összefügg az RMDSZ helyzetének gazdasági oldalával. A Bolojan-kormány kemény megszorító politikájának hatásait ugyanis az RMDSZ szavazóbázisa is a zsebén érzi, főleg a sajnos hagyományosan rosszabb gazdasági helyzetben levő székelyföldi megyékben, de másutt is. Az adók emelkedését, a brutális inflációt, az általános életszínvonal csökkenését az emberek akkor is a hatalmon levő pártok számlájára írják, ha a gazdasági megszorítások azért történnek, hogy megfordítsák az ország lejtmenetét, illetve ha az üzemanyagok drágulása nem a kormány, hanem az iráni háború miatt van.

De szét lehet nézni a közösségi médiában a kommentek között, jól látszik, hogy az emberek elégedetlensége óriási. A magyarok elsősorban az RMDSZ-t szidják és átkozzák: „kormányon vagytok, megszavaztátok a megszorításokat, ti vagytok a felelősök, vesszetek!” És ezt az RMDSZ nem tudja kimagyarázni azzal, hogy „de hát mi kisebbségben vagyunk a kormányban és a parlamentben, nem tudjuk döntően befolyásolni ezeket a folyamatokat”, ha a választások előtt azzal kampányolt, hogy „azért kell ott lennünk, hogy befolyásoljuk ezeket a folyamatokat”.

Az erdélyi magyarok dühe jogos, mivel a rögtön a rendszerváltás után született „kis magyar társadalmi szerződés” alapján jött létre és működik máig az RMDSZ mint erdélyi magyar képviseleti szervezet, és vele együtt az egység doktrínája, amit az RMDSZ Domokos Gézától Markó Bélán át Kelemen Hunorig erőteljesen kinyilvánít és aminek érvényt is szerez minden eszközzel.

akkor is, ha a szövetség a közösség felé azt kommunikálja, hogy a kellemetlen fejlemények nem tőle, hanem az RMDSZ szintje fölötti régióból, vagyis az Ilie Bolojan vezette kormánytól érkeznek durva megszorítások formájában. Mert hogy ebben a kormányban az RMDSZ is ott van, a magyar közösség felé pedig Bolojan magyar hangjaként jelenik meg.

Az RMDSZ nem más párttal vagy pártokkal váltógazdaságban, vagyis nem többpártrendszerként berendezett versenyközegben képviseli a magyar közösséget, hanem harminchat éve egyedül és töretlenül regnálva a képviseleti szerepben. Egyedül képvisel, aminek az a hátulütője, hogy most a balhéval is egyedül szembesül. Az emberek a közösségi médiában már nem azt mondják, hogy „csináljátok jobban!”, hanem hogy „vesszetek, elegünk van belőletek!”. Miért? Mert a közösség nem tudja lecserélni az RMDSZ-t egy másik képviseletre, ugyanis nincs másik képviselet. És az RMDSZ sem tud elmúltnégyévezni vagy elmúltharminchatévezni, mert ő maga az elmúltnégyév és elmúltharminchatév is. Innen elég nehéz lesz visszaszereznie a bizalmat. Pedig fontos lenne, fontosabb, mint az új budapesti vezetéssel rendezni a viszonyát.

amit a közösségi médiába költözött, felületességgel, türelmetlenséggel és radikalizmussal járó megváltozott nyilvánosság és élet állított fel. Nem mondhatja azt, hogy emberek, szarban vagyunk, és akkor is, ha kormányon vagyunk, elég keveset tudunk tenni azért, hogy jobb életetek legyen, mert azzal demoralizálná a szavazói bázisát.

A politikai kommunikáció mára oda alakult, hogy egy pártnak a választópolgárok felé megfogalmazott üzenetei azonnal és gyorsan megérthető identitást, zsigeri érzelmeket, indulatokat és szenvedélyt közvetítenek. Nem mondhatja azt, hogy valamit nem lehet megcsinálni, csak azt, hogy dolgozunk rajta és vannak sikerek. Nem mondhatja azt, hogy megpróbáltuk, de elbuktunk, csak azt, hogy valami vagy valaki megakadályozta, hogy megcsináljuk. És azért kell ránk szavazni, hogy a következő négy évben tovább dolgozhassunk rajta. A választási kampányokban pedig végső érvként mindig előkerül az RMDSZ esetében, hogy azért kell ránk szavazni, mert magyarok vagyunk, és ha nem, akkor jönnek a románok.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy az RMDSZ a „kevesebb jut a polgárnak, mivel több kell az államnak” valóságában koalíciós partner a Bolojan-kormányban. Nyilván nem azért, mert ennyire kegyetlen és szándékos népnyúzó lenne, mint ahogy Bolojan sem az. Nyilván rettenetesen bonyolult a helyzet, válság válság hátán, háború háború hátán, infláció, költségvetési hiány és ezt az RMDSZ is pontosan tudta, a választások előtt is. De azzal az ígérettel még egyetlen párt sem nyert választást, hogy hát megpróbálunk javítani a borzasztó helyzeten, de nem ígérhetünk semmit. Ígérni kell, nagyot mondani, hazudni a kampányban, különben nem jönnek a szavazatok. Nem cinikusan mondom, ez egy kényszer és kortünet.

A Fidesz-éra vége két fontos vonatkozást tesz akuttá. Az egyik az, hogy

Vagyis azt, hogy az erdélyi magyarok, amellett, hogy természetesen magyarok, ugyanakkor és legalább ugyanolyan mértékben erdélyiek is. Egy sor olyan közvetlen, mindennapi helyzettel és problémával, aminek a kezeléséhez egy Budapest-központú nemzetpolitika nem elegendő. Nem fölösleges, hanem nem elég. Valamit hozzá kell tenni, valami pluszt, valami lényegeset, valamit, amin keresztül Erdélyben értelmezhetővé és működtethetővé válik az egész egységes nemzetelv.

Ennek a jelképértékű példája az utóbbi évek során nagyobb és nagyobb mértékben Budapest-központúvá vált Tusványos, ahol egyre gyakrabban magyarországi minisztériumok, intézmények és önkormányzatok beszélték meg egymás között az erdélyiek számára teljesen érdektelen problémáikat, és amely a Fidesz első, második, harmadik vonalához tartozó politikusok felvonulóhelyévé vált.

Mondhatnánk úgy is blikkfangosan, hogy Erdély a murok, a vineta és a punga hazája is, mert ez adja a sajátos identitását. Az RMDSZ inkább a murok, a vineta és a punga politikai képviselője kellene, hogy legyen – ez a dimenzió pedig mintha háttérbe szorult volna az utóbbi tizenhat évben.

Apropó tizenhat év. Ezzel függ össze a Fidesz-éra végének másik vonatkozása. A magyarországi politikai váltás egyik fő oka generációs jellegű. A jelek szerint a Fidesz a fiatal választók körében visszaszorult, a tizen-huszonévesek a változásra szavaztak.

Nehogy azt higgyük, hogy ez a jelenség elkerüli az RMDSZ-t. A mostani tizen-huszonéves generáció és a szüleik között jóval nagyobbak a mindenféle – világnézeti, életmódbeli stb. – különbségek, mint korábban. Másak az értékopcióik, másképp látják a világot, az életet, a társadalmat, a politikát is, aminek a hatásai előbb-utóbb látszani fognak a szavazóurnáknál is. Vagyis számolni kell azzal, hogy

Összegzésül: van egy, a korábbi évekhez – évtizedekhez – képest rendkívül megváltozott helyzet, amelyben az emberek politikához való viszonya nagyon megváltozott, van egy drámai jelentőségű generációváltás, és korábbi politikai-társadalomberendezési vonalak véget érni látszanak. Mindezek hatása összeadva egy olyan új helyzetet vetít előre, amelyben az RMDSZ-nek elég záros határidőn belül egy új, integratív „kis magyar társadalmi szerződéssel” kell előállnia és a következő választásokig meg is kell győznie a közösséget, hogy érdemes továbbra bejuttatnia a parlamentbe, különben ez a fejezet lezárulhat az erdélyi magyarság történetében.

Ez az új szerződés pedig csak erőteljesen transzilvanista és főleg őszinte regiszterben működhet, különben az erdélyi magyar nyilvánosság egy értelmetlen, tét nélküli, de annál hevesebb ideológiai csatatérré változik.