Emlékek az aranykorszakból aranyáron: hogyan lett kétszáz lej egy kiló fosókaszilva?

Minden nap bebizonyosodik, hogy Romániában márpedig minden lehetséges. Ha elcsépelt, félmosolyra méltó szófordulattal élnék: minden is. De ezúttal tényleg. Ne szaladjunk még előre azért, inkább vegyünk egy mély levegőt és gondoljunk vissza a gyerekkorunkra, vegyük elő ezúttal a kedvesebb emlékeinket.

Ott vannak például a szilvafák. Most nem a kék színű, nemesített szilvafajtákról lesz szó, nem is a ringlóról, nem a Rákócziról, nem is a kerekded ázsiai változatokról, amelyekkel a pelyhes őszibarackból sima nektarint nemesítettek…

És a fákra, amelyeken órákat töltöttünk el gyerekkorunkban.

Ha az ember körbenéz kicsit időnként a lakónegyedében, utcájában, falujában, közvetlen környezetében, ritka az, hogy száz méteren belül ne lásson bár egy szál fosókaszilva-fát. Erdély egyes vidékein: korkodust (vö. román corcoduș). Mindenfélének nevezték már ezt a kis kerek, éretten sárga vagy vörös színű gyümölcsöt. Leggyakoribb nevén fosókaszilva, sárgaszilva néven is fut, de rendes neve cseresznyeszilva – latinul Prunus cerasifera. Egyéb nevei: mirabolán, mirobalán, mirabella, lotyószilva, ónabóna, és még tájegységenként ki tudja, mi. Itt a továbbiakban a fosókaszilva nevén fogjuk emlegetni. (Bár kétségtelenül adná magát egy jó kis korkodusozás.)

Annyira gyakori fák ezek, hogy nincs olyan gyerek, aki ne mászott volna már fel életében egyre, de ha nem is kapaszkodott fel rá, egész biztosan megtépázta, hogy a késő tavaszi és nyári hónapokban elmajszoljon róla néhány éretlen vagy mézédes gyümölcsöt.

A negyedben, ahol éltem és élek, nyaranta

A járdán sokszor vigyázni kell, hogy ne ragadjon a cipő talpába a magja vagy a húsa – ennek ellenére is szívesen felnyúlok még most is az ágak közé, hogy leszüreteljem.

Az akácvirág, a bodza (amiből limonádé vagy szörp készül), a savanyú szőlőkacs, a faeper és a fosókaszilva olyan hétköznapi, kellemes élménye mindannyiunknak, hogy fel se tűnik már – tavasszal száll a virágillat, az ember elégedetten nyugtázza:

A fosókaszilva nyilván okkal kapta a nevét, azért visszacseng még a fülünkben az intő szó, hogy vigyázz fiam, ne egyél sokat belőle, mert (és akkor itt lehet választani, hogy kinek az anyja, apja, nagyszülője mit mondott): 1. összefosod magad, 2. csikarni fog a hasad, 3. elvásik a fogad (ha éretlenül eszed). Minden ijesztegetés és óva intés ellenére mind az éretlen zöld, mind az érett, sárga vagy vörös változatot marokszámra faltuk, és nem emlékszünk arra, hogy miképp viselkedett aznap a „belügyminisztérium”.

A lényeg: a fosókaszilva itt volt, itt van, itt lesz, mindannyiunk kedves növénye, és egyébként fel lehet használni ugyanazokkal a módszerekkel, mint a „rendes” szilvát vagy más, Prunus nemzetségbe tartozó rokonát. (Itt jegyezzük meg, hogy a cseresznyeszilvának vannak dísznövényként termesztett változatai, ezeknek a levele sötétvöröses-lilás, virágja rózsaszín, és parkokban, utak mentén találkozhatunk vele.) Készíthető belőle lekvár, pálinka, kompót, stb. Kelet-Közép-Európában, a Balkánon, Törökországban, és az egész, tágabb értelemben vett Eurázsiában gyakori gyümölcsről van szó.

Nem hittem a szememnek, amikor a G4Food a következő jelenséget tárta elém: az importált, éretlen, zöld fosókaszilva kilóját egyes romániai piacokon 200–250 lejbe vesztegetik. Jól olvasták: kétszáz darab ropogós román pénz. Vagyis: kb. 40-50 euró. Mi a jóisten folyik itt, meg vagyunk teljesen bolondulva?

Mi más lehetne ennek a jelenségnek az oka, mint a TikTok – már megint. A recept a következő: az éretlen, nagyobb szemű zöld gyümölcsöt Törökországból vagy Görögországból importáljuk egy közösségimédiás trend miatt, ami felkapott lett az utóbbi időben, nevezetesen egy mediterrán fogyasztási forma kapcsán. A zöld szilvát meglocsolják citromlével és sóba forgatják, ebből egy hűsítő, savanykás, C-vitaminban gazdag ropogtatni- és majszolnivaló lesz. Törökországban papaz erik néven fut, Iránban pedig gojeh sabznak hívják ezt a késő tavaszi, kora nyári ennivalót. Úgy látszik, keletebbre nem sokakat érdekel a fosókaszilva nomen est omenje, és lezserül fogyasztják a hascsikaró éretlen változatait. (Plot twist: senkinek semmi baja nem lesz egy kis ropogós szilvától.)

Elég csak megnézni a romániai TikTok #corcodușe hashtagjét, máris nyilvánvaló lesz, hogy itt bizony az ökobio, health food, viral snack, green plum trend hívoszavai dominálnak, vagyis egy egyszerű, hétköznapi étel vált felkapottá annyira, hogy megnőtt rá a kereslet.

A TVR Info szerint a fosókaszilva ára a tavalyhoz képest megtízszereződött, egy éve ugyanis 20 lejért árulták kilóját (még így is drága), de mostanra aztán minden határt átlépett. Évente látjuk, hogy a korai importcseresznye kilója nagyjából 80-100 lejbe kerül, ezt is csak azok veszik meg, akiknek van felesleges kidobni való pénzük, de a 200 lejes fosókaszilva még az olyan egzotikus és távoli országokból származó gyümölcsöket is kenterbe verte, mint a durián, a papaja vagy a kaktuszgyümölcs. Az Observatorul Prahova például egy Ploiești-től nem messze található „aprozárban” is talált aranyáron eladott

És veszik. A kikent-kifent, ajakfeltöltéssel, műszempillával és minden egyébbel ellátott tulajdonos bemutatja azt is, hogy hogyan kell enni! Rögtön sikkes lesz: a korkodusból importált népszerű snack lesz, a konyhasóból különleges fűszer, a bolti eladóból influenszer, egy fiatal falusi lányból pedig femme fatale. A májusi éretlenszilva-evés pedig történet lesz, amit el lehet adni.

Láttunk már erre példákat a közelmúltban: bogyós gyümölcsöket tesznek kókuszvízbe (finom és lédús, hidratáló, nyilván), majd elnevezik a természet müzlijének. Fetasajtos tészta (laska!) koktélparadicsommal – egyszerű, tápláló recept, amit percek alatt el lehet készíteni, de hát fetahiány lett belőle a boltokban, annyira felkapott lett. Aztán: a közönséges tehéntúró is felrobbant. Míg korábban egy olcsó, „diétás” étel volt, teljesen hétköznapi, édes és sós receptekben egyaránt, most aztán az összes proteindús, fitnesz kajában benne kell lennie.

A dubaji csoki pisztáciahiányt okozott, és most már mindenből van pisztáciakrémes változat is, az olcsó diákételek közül a zacskós leves pedig akkorát robbant a sok instant ramennel, hogy alig győzi az ember követni. Az uborkás víz is trendi lett, de minden egyéb felturbózott víz az, csak hogy ne kelljen a simát meginni, mert az úgy nem eladható egy képernyőn.

Nyissunk egy zárójelet: ha valaki látta a Cristian Mungiu által rendezett 2009-es Amintiri din epoca de aur (Emlékek az aranykorszakból) című zseniális filmjét a Ceaușescu-korszak abszurd sztorijaiból, az emlékszik arra a történetre, amikor két fiatal úgy akart némi pénzre szert tenni, hogy a lakónegyedben mindenkitől megkísérelték elkunyerálni a pénzért visszaváltható üvegeket. Ezért aztán kitalálták, hogy levegőmintákat kérnek a tömbházak lakóitól, és ezeket ott helyben begyűjtik egy „tudományos kutatáshoz” – vagyis meglengetik a kapott üveget a levegőben, majd teátrálisan bedugaszolják és elviszik „bevizsgálásra” a „levegőmintát”.

A zárójelet bezárva félreértés ne essék,

Kell a protein, a C-vitamin, a kellemes textúra, az aroma és sorolhatnánk. Akkor lesz ezekből nevetséges jelenség, amikor az olyasmit próbálja meg valaki eladni tízszeres-húszszoros áron,

Kell a zöld fosókaszilva? Tessék lemenni a blokk mellé és leszedni a fáról. Kimenni nagyihoz és letépni a kertből. Kirándulás közben összeszedni egy kisvödörrel. Megkérdezni a szomszédot, ad-e egy kilót. Felkapni a játszótérre hulló gyümölcsöket. Utána bele lehet forgatni sóba, cukorba, borsba, paprikába, citromlébe, amibe csak szemünk-szánk kívánja. Nem is tudom, hogy jut eszébe valakinek ilyesmi, hogy a drágulások, energia-és üzemanyagválság kellős közepén kétszáz lejt elkérjen holmi éretlen importszilváért, még akkor is, ha finom.

De a TikTok és társai könyörtelenek: a hétköznapi, olcsó és helyben elérhető dolgokból vizuális felhájpolás lesz, szép, egészséges és különleges lesz minden, mert olyan a körítés, a tálalás, és mellé a narratíva.

Ez illeszkedik ahhoz a felméréshez is, amelynek eredményeit nemrég ismertették: a Z generációhoz tartozó fiatalok (13 és 29 év közöttiek) körülbelül fele kerüli a hagyományos reklámokat, amelyeket tolakodónak vagy irrelevánsnak tart, míg 54 százalékuk az influencereket tartja hitelesnek, és úgy érzékeli, hogy azok közelebb állnak a saját valóságukhoz.

A Z generáció – fogyasztói magatartás és marketing-meglátások Romániában című kutatás rávilágít arra, hogy általában a Z generáció fiataljai átlagosan több mint 3,5 órát töltenek naponta online, és olyan platformok, mint a TikTok, az Instagram és a YouTube jelentik a márkák felfedezésének fő csatornáit. Így a vásárlási döntéseket erősen befolyásolják a közösség ajánlásai, a vélemények és a felhasználók által generált tartalmak, ami a hangsúlyt a márkák kommunikációjáról a társadalmi elismerésre helyezi át.

Mint minden hasonlóban,

hiszen nem mindegy az, hogy valaki egy rövid videóban, például, néhány arckrémet/lábbelit/körfűrészt/túrafelszerelést/padlócsempét/akármit elemez ki és ajánl (vagy épp inkább lebeszél róla), megindokolja és releváns érveket sorol fel pro vagy kontra… vagy arra akar ízléstelenül rábeszélni, hogy vegyük meg aranyáron az útszéli gyümölcsöt.

Ne legyünk nevetségesek, komolyan. Gyerekkorunk kedvenceiért csak a kezünket kell kinyújtanunk.