Szabadságidény van: szerterajzunk a térképen, végigjárjuk a turisztikai látványpontokat, fotózunk, élményeket gyűjtünk… és közben fel sem merül bennünk, hogy ott se vagyunk, ahol járunk.
Dúl a nyári szabadság- és vakációs szezon. Sokan már rég megszervezték az idei nyaralást. Aki meg nem, az most gyúr, ezerrel. Hova, mikor, mennyi időre és mennyiért. Ami teljesen érthető. Pihenni kell. Kikapcsolódni kell. Más tájakat látni több tekintetben is hasznos. Meg szép is. Akkor mi a baj?
Nos, például az, amiről a Guardian egy régebbi cikke (is) beszámol. A népszerű turistacélpontokban lakó polgárok úgy érzik,
Tüntetések zajlottak, zajlanak Barcelonában, Velencében, Rómában, San Sebastianban, Dubrovnikban satöbbi. Persze, azt mindenki érti, hogy a turizmus nagy gazdasági motor, országosan is, helyileg is. Magyarán: a turisták jönnek és ott hagyják a pénzt. Erre nincs mit mondani, mert mindenképp hasznos.
Valaki megkért a minap, mondjak neki egy olyan helyet, ahova elmehet nyaralni, de nincs invázió. Hirtelen rovarinvázióra gondoltam, rá is kérdeztem. Nevetve mondta, nem a szúnyogok vagy a platán-csipkéspoloskák zavarják. A turisták. Erre viszont én válaszoltam nevetve, hogy ha ezt szeretné, ajánlom melegen Kolozsvárt, például a nyári szezonban. Mert kiürül a város. (A fesztiválidőszakokon kívül ideérkező turisták száma pedig nem számottevő, ami persze, fáj a helyi gazdaságnak, de ez más kérdés.) Mindenki valahol – lehetőleg népszerű külföldi vagy belföldi üdülőhelyeken – pihen, jön-megy, fürdőzik, tolong, szelfizik a kötelező látványosságok előtt. (Félreértés ne essék: akinek sok pénze van, az nem. Mert sok pénzért a csendet, az üres tengerparti szakaszt, a megérdemelt pihenőmagányt is meg lehet venni. És ez nem rossz, nem is jó, ez van, így működik a rendszer.) De ha valamiért nem a nyári időszakban teljesen élhető Kolozsváron szeretne nyaralni, akkor
(a nyugatiak is játszanak, csak a kommunizmus hiányzik belőlük). Holtbiztos, hogy egyetlen épeszű túraszervező sem fog például Petrozsénybe nyaraló tömegeket vinni. Pedig (épp a tavaly voltam ott) csodálatos a táj, a természet, de a dinoszaurusz-csontvázakként heverő gyárromok, az omladozó polgári házak, a szintén omladozó tömbháznegyedek, a csiricsáré bodegák és éttermek is. Vagy elmehet bármely olyan helyre, ami nincs rajta a turizmus nagytérképén.
Nyilván értem, hogy bárki nyaraló azt mondhatja erre, ostobaság. Pedig a turizmusiparnak van már egy ilyen (szerintem perverz) válfaja is, nyomorturizmusnak nevezik, amikor gettókat, lepukkant helyeket néznek meg a jól fizető kliensek, és a túra végén levonhatják a következtetést: milyen jól élünk mi. Ha egyszer egy ügyes vállalkozó észreveszi, hogy akár a legőrültebb ötletre is van igény, akkor a rendszer működési mechanizmusai beindulnak. Tehát ezzel nincs mit kezdeni.
Erről is sok szó esett, esik a mindenféle közbeszédekben, ezért inkább példákat sorakoztatnék fel. Egy barátom elment Londonba. Jaj, de jó, és mit láttál, kérdeztem. Semmit, volt a válasz. Kicsit elhűltem. Oké, értem, nem mentél múzeumokba, kilátókra, de egy kocsmában se voltál? Nem. S akkor mi a fenét csináltál ott két hétig? Ültem a lakásban és olvastam. Jó, ilyen fokú aszkétaturizmusra én sose voltam, sose leszek képes. Csak leírom, mint (szintén) extrém példát.
Másik példa: korábban történt, hogy ismételten egy horvátországi szigeten nyaraltunk. Ez nagyon sokakkal megesik. És teljesen mindegy, hogy csúcsszezonban vagy azon kívül megy oda az ember, mindig hömpölyögnek a tömegek. Csak másfélék. Szezonon kívül a kisebb pénzűek, illetve az „alternatív turisták” viszik a prímet, ennyi a különbség. A lényeg az, hogy összebarátkoztunk a bérelt lakásunk tulajdonosával, és egy szép estén váratlanul megkérdeztem (miután a piacon már vagy hatodszorra vágtak át a helyi árusok), mennyi ideig kellene még odajárnom, hogy „befogadjanak” maguk közé, értsd, ne csak egy két lábon járó pénztárcaként kezeljenek. Azonnal érkezett a válasz: legalább tíz éven át. Mondtam is gyorsan, hát ez jó hír.
Amikor a kutya se jár oda. Amikor a kutya se mozdítja az ujját a turista igényeinek kielégítése végett. És amikor nem tudhatom, hogy a viharos tenger okán el tudok-e mozdulni a szigetről, akár heteken át. Kicsit elnémultam, ez már nagyobb falat volt. Aztán megkérdeztem: na de miért van szükség a téli (tor)túrára? Rám mosolygott: hogy végre köztünk légy.
Azt hiszem, a jó házigazda rátapintott a (célként egyébként a villámgyors tömegturizmus korában szinte elérhetetlen) lényegre. A turista talán észre se veszi, hogy boldog nyaralása közepette egyfajta földönkívüliként viselkedik. Jön, szertebogárzik, fizet, megy. Ja, közben fotók százait készíti, amelyeket utána jó esetben megrostál, feldob a közösségi hálózatokra, rossz esetben nem néz meg soha. És lényegében nincs jelen a tájban. Ilyen értelemben is mondom, hogy földönkívüli. Utána persze elmeséli, milyen jól nyaralt, mennyi volt a szállás, milyen olcsó (vagy drága) volt a kaja, a csónak, a belépő, a bármi, milyen csodálatos helyeket látott. Nem, nem látta őket. Csak a képeiket látta. Igaz, élőképeket. Amelyeket akár meg is lehetett tapogatni. Beléjük is lehetett karcolni, hogy itt járt XY. De közben nem volt jelen.
Bele kell épülnünk a tájba. Ennek feltétele pedig az, hogy lelassuljunk. Ne szorongjunk attól, hogy nem jutunk el oda, meg amoda és ki tudja, mikor lesz még rá lehetőségünk. Nyugodtan torpanjunk meg, akár napokra is, próbáljuk meg elfeledni a kötelező turistaköröket. És akkor talán nem leszünk földönkívüliek azon a földön, ahol épp vagyunk.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Az aggodalomra igencsak okot adó 2025-ös, friss PISA-teszt eredményeinek magyarázatát több tényezőből lehet összerakni.
A SPP vezetője körüli rumli arra volt jó, hogy ismét megnyugodjunk: a PCR fegyveres ökle nem veszett el, csak átalakult.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
A Központi Nyomozó Főügyészségen (KNYF) őrizetbe vették Seszták Miklós (KDNP) országgyűlési képviselőt, volt nemzeti fejlesztési minisztert hétfőn – tudta meg a 24.hu Papp Gábortól, a politikus ügyvédjétől.
Rengeteg kérdést eleve úgy teszünk fel, mintha kizárólag kisebbségi problémaként létezne – véli a BBTE adjunktusa, aki szerint a bicskával való verekedés a tehetetlenség jele. Nagyinterjú, II. rész.
Két, különböző legelőre kijáró szarvasmarha esetében is beigazolódott hétfőn a veszettség gyanúja Hargita megyében. A kórokozó emberre és állatra egyaránt veszélyt jelent, ezért az óvintézkedések fontosságára figyelmeztet a megyei főállatorvos.
Őrizetbe vették Hankó Balázs országgyűlési képviselőt hétfőn Budapesten a Hír Tv információi szerint. A nap folyamán őrizetbe került az Orbán-kormány másik minisztere, Seszták Miklós is.
Elhunyt személyt találtak egy használaton kívüli kazánházban Marosvásárhelyen.
De ha csak pletyka is az egész, akkor is súlyos dolgokat mond el a demokráciának nevezett színjátékról.
De ha csak pletyka is az egész, akkor is súlyos dolgokat mond el a demokráciának nevezett színjátékról.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Az aggodalomra igencsak okot adó 2025-ös, friss PISA-teszt eredményeinek magyarázatát több tényezőből lehet összerakni.
A SPP vezetője körüli rumli arra volt jó, hogy ismét megnyugodjunk: a PCR fegyveres ökle nem veszett el, csak átalakult.