Értsd, új nevet adunk neki. Nem leszünk tőle jobban, de legalább teremtőnek képzeljük magunkat. Ami akár az elmebaj jele is lehet.
Nem vagyunk jól. Miért is lennénk? A két évnyi pandémiás „házi őrizet” ma még csak részben felmért testi, szellemi és lelki károkat okozott. Szinte ki se lábaltunk belőle, kitört a szomszédban egy háború. Hadd ne mondjam, milyen testi, szellemi és lelki károkat okozott, okoz és úgy tűnik, okozni is fog még ki tudja, meddig. És nem csak azoknak, akik közvetlen elszenvedői az eseményeknek. A háború „mellékhatásai”, az energiakáosz, az infláció, a bizonytalanság tovább lapátolja a földet a közérzetünkre.
Hogy miért nem? Érzésem szerint azért nem, mert szépen, fokozatosan leszoktunk arról, hogy közösségekben gondolkodjunk. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) A civilizált(nak nevezett) Nyugat társadalommérnökei a II. világháború vége óta szívósan (és megengedem, akarva-akaratlanul) dolgoznak azon, hogy a közösségek helyébe
Karakternek nevezem, mert egy többé-kevésbé jól megírt forgatókönyv alapján leforgatott többé-kevésbé nézhető film figurája ő. A valósághoz viszont annyi köze van, mint Luke Skywalkernek vagy épp Darth Vadernek.
Azt készséggel elfogadom, hogy a Föld állatvilága olyan fajokat is tartalmaz, amelyek, úgymond, „magányosak”. Vagyis nem alkotnak bolyt, rajt, kondát, csapatot, hordát, falkát, kolóniát, esetleg társadalmat. A gerincesekre szűkítve a halmazt, azért párt minden faj alkot, legalábbis ideiglenesen, tekintettel az utódnemzésre, ami (nem is annyira) rejtélyes okok miatt fontos a természetben. Nos, a korábbi tapasztalatok arra utaltak, hogy az ember olyan fajhoz tartozik, amely kisebb-nagyobb csoportokat alkot, a pártól egészen a társadalomig. Viszont a civilizált nyugati „rendezők” (és a példaképet követve a civilizálatlan keletiek is) leforgatták, s ma is forgatják az individualizmus, az egyéni életstratégiák, a szingliszabadság megafilmjét. Úgy gondolom, ezért vagyunk egyre kevésbé jól, pandémiától, háborútól, inflációtól függetlenül. Rossz a közérzetünk, na.
És mit tesz ilyenkor az individualista karakter? Igyekszik javítani a helyzetén. Nyilván eszébe se jut (érthető módon, hiszen rossz esetben már közösségnélküliségbe született bele), hogy esetleg az egyedül való lét lehet az oka a bajnak. Nem.
És hogy lehet irtó könnyen új világot teremteni? Új neveket adunk a dolgoknak, amelyek mindig is léteztek. A névadás pedig (világ)teremtő aktus, tudjuk, régi sztori. Akkor is, ha egyesek nem tudják. Mi az eredmény? Ha valaminek új neve van, akkor az új. És ha új van, az egy új világ része. Tehát új világ van, amelyben jobban érezzük magunkat. Van pár logikai bukfenc a fenti érvelésben, de hát kinek van joga megkérdőjelezni valamit, ha egyszer valaki más úgy gondolja, ugye.
Három példával illusztrálom a fenti tételt.
A kifejezés Japánban született, ahol – bár nem vagyok az ottani életformák alapos ismerője – a hírek szerint szintén rosszul érzik magukat az emberek. Szóval, egy Tomohide Akijama nevű úr teremtette meg és nevezte el a műfajt annak, ami. Aztán a civilizált Nyugat ügyesen átvette. Nem a módszert. A nevet. Mert (egyébként érthető módon) Nyugaton másképp élnek az emberek, mint keleten. Tehát az
" target="_blank" rel="noopener">erdőfürdő sem ugyanaz. Hogy mi? Hát, dióhéjban: tudatosan sétálgat a civilizált nyugati karakter az erdőben, ökopszichológiai és természetterápiás alapon, egy vagy több erdőfürdő-szakértő vezetésével. Közben kapcsolatot teremt az erdő élőlényeivel (kérem, ne gondoljanak semmi rosszra, medvés poénokat se sütögessenek el kommentben), tudatosítja magában az ember és az ökoszisztéma kapcsolatát, érzékszervi és érzelmi szinten. Persze, az ember (mindegy, hogy nyugati vagy keleti vagy bármi más égtáji) évezredek óta sétál az erdőben. (A mágikus-rituális-vallási dimenziót hadd tegyem zárójelbe, messzire vinne.) Néha bizony, csak úgy. Megfürdik benne, ha tetszik. És kapcsolatot teremt a természettel. De az ezek szerint más. Vagy ki tudja, talán nem is létezett. És ami nem létezett, azt meg kell teremteni. És most, hogy megteremtetett, már létezik. És akik megteremtették, azok bizonyos értelemben istenek.
Ez egy civilizált dán (és norvég) szó. Elég régóta létezik. Ahogy az is, amit a 20. század végén Dániában, azóta pedig a világ civilizált részén megteremtettek a rituális névadás által, nem létezik régóta. Csak nemrég. Mióta elnevezték. Nézzük, mi az a
" target="_blank" rel="noopener">hygge: meghittség, otthonosság, kellemes környezet, jó étel, komfortos öltözet… különleges életérzés, nem? Azt hiszem, az emberiség rövidke története során egyetlen normális ember nem volt, aki ne vágyott volna meghittségre, otthonosságra, jó kajára, klassz cuccokra… az adott kontextusban. Na de: ez volna a boldogság titkos dán receptje. Tényleg? Ilyenkor eszembe jut a film, amelynek címe: Az istenek a fejükre estek.
Ez egy civilizált holland szó. Amit általa megteremtettek a teremtők: a semmittevést. Nem vicc. A karakter akkor
" target="_blank" rel="noopener">nikszel, amikor nem csinál semmit. Tudományosan, persze. Nem tudományosan az elmúlt évezredekben feltehetőleg többször előfordult már, hogy az ember kiment a ház mögé (vagy nem ment ki), leült a földre és csak nézett ki a fejéből. Vagyis nem csinált semmit a szó köznapi értelmében. Ma is előfordul ez. De figyelem: aki nem tudományosan csinálja, az ne várja el, hogy jobban fogja magát érezni attól, hogy nekitámaszkodik egy parki fának és…
Nevezhetjük viccesnek ezeket a dolgokat. Pedig tulajdonképpen szomorú teremtésről van szó. Egy olyan filmről, amelyben civilizált, individualizált karakterek szavakat mondanak ki, ezáltal új világot teremtenek, amelyben más civilizált, individualizált karakterek eljátsszák, hogy jól érzik magukat. A valósághoz nyilván ennek sincs köze. A valóságban ugyanis ezek az új „teremtmények” ott vannak, hosszú évszázadok óta. Csak nem kellett volna civilizáltan, individualizáltan leszakadni róluk. Mert az is elképzelhető, hogy ez az egész teremtősdi bizonyos értelemben nem a jóllét jele. Hanem az elmebajé.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Nem a román hadsereg vagy a NATO erői lőtték le a román légtérbe szombaton behatoló orosz drónt – közölte Ionuț Moșteanu védelmi miniszter.
Nicușor Dan mindenkit biztosít, Románia képes megvédeni magát az orosz drónokkal szemben. Téglával támadt felesége nagyanyjára egy férfi.
Egy ember meghalt és négyen megsérültek szombaton egy Craiován történt tömegverekedésben – tájékoztatott a Dolj megyei rendőrség.
Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna romániai deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. A nyaralás élvezetét csak fokozza, ha a tengerpartra látogatunk.
Jelenlegi helyzetben legkevesebb 3000 lej nettó jövedelemből tud egy személy elfogadható életszínvonalon élni – véleményezte egy csíkszeredai nő, akitől arról érdeklődtünk hogyan érdemes beosztani a havi jövedelmet.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Miután végzett a medvepoloskákkal, a droid új célpontokat keresett magának. De mivel hadműveleti és taktikai terv nem kapcsolódott a felébredt harci rutinhoz, véletlenszerűen elindult a völgyben, majd neki a domboknak.
Miután végzett a medvepoloskákkal, a droid új célpontokat keresett magának. De mivel hadműveleti és taktikai terv nem kapcsolódott a felébredt harci rutinhoz, véletlenszerűen elindult a völgyben, majd neki a domboknak.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?
Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.