// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Fall Sándor Fall Sándor

Amikor meglincselnek egy fiatalt, akinek az a „bűne”, hogy elmondta a véleményét

// HIRDETÉS

Annyit mondott: nem tetszik neki a rendszer és úgy érzi, semmit nem kapott tőle. Rázúdult a népharag: vesszen az elhajló!

(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2023. február 26., 15:34

Nézem, hogy milyen elképesztően agresszív felháborodás-hullámot keltett egy interjú, amely a Főtéren jelent meg pár nappal ezelőtt. Az interjúban egy kolozsvári fiatal, aki a tinédzser-éveit épphogy csak maga mögött hagyta, elmondja, hogy iszonyúan rosszul teltek az iskolás évei, nem szeretett tanulni az itthoni oktatási rendszerben, nem látta értelmét, aztán tizenkettedikben két tantárgyból is megbuktatták, így nem is érettségizett, de így is felvették egy berlini filmes iskolába.

Szenvedélyesen mondja, persze, dühösen és dacosan, de összefüggően és értelmesen. Fiatalok már csak szoktak szenvedélyesen megnyilvánulni. Kegyetlen dolgokat mond, elküldi a picsába az egészet, mert – minő meglepetés –, a fiatalok el szokták küldeni a picsába az egészet, a rendszert, meg ami nekik nem tetszik (itt kéretik felszisszenni a hivatásos felszisszenőknek). És ezekkel a kegyetlen dolgokkal mi, felelős, képzett, érett, érettségizett, diplomás felnőttek nem szeretünk szembesülni. Mi ugyanis már megálltuk a helyünket az Életben, letettünk valamit az asztalra, karriert építettünk, ami feljogosít bennünket arra, hogy ítélkezzünk, megmondjuk a tutit, kioktassunk és gondolkodás nélkül meglincseljünk bárkit, de főleg az éretlen, tapasztalatlan, hülyeségeket beszélő fiatalokat.

Mert most, az interjú megjelenése utáni napokban kollektív lincselés kezdődött.

Agresszív, görcsös emberek (köztük szép számmal tanárok, pedagógusok) beleznek ki virtuálisan, de annál könyörtelenebbül egy fiatalt, akinek pusztán annyi a bűne, hogy elmondja: nem tetszik neki a rendszer és megpróbál szabadulni belőle. Nem bűnöző, nem tömeggyilkos, nem ártott senkinek, csak elmondta a véleményét és a terveit.

Pedig mindig, minden korban, minden társadalomban és közösségben voltak hozzá hasonlók, lázadók, elhajlók, különutasok, sorolhatnám. És ma is vannak, igen, ebben a mi szent és érinthetetlen, erkölcsös, okos és egyetlen (erdélyi) (magyar) valóságunkban és társadalmunkban is. Ők az „idióták”, „a bunkók”, a „hülyepicsák”, a „bukottak”, akik a közösség szégyenei, pusztán azért, mert kimondják, hogy hahó, én más akarok és mást is fogok csinálni, mert nekem nem tetszik ez a rendszer. Az, ahogyan az oktatási rendszer viszonyul saját tárgyához. Az, ahogyan egymáshoz beszélünk és viszonyulunk, nem csak az iskolában, hanem azon kívül is. Az, amit és ahogyan értéknek tekintünk. Az, amivel érdemesnek látjuk foglalkozni. Az, ahogyan dolgozunk és élünk.

Sokan ennek a fiatalnak a védelmére keltek, és úgy tűnik, át tudják érezni, meg tudják érteni a helyzetét, a véleményét és támogató, bátorító hozzászólásokat írtak a Facebookon – mert ez a reakciócunami természetesen a Facebookon zajlik, hol máshol.

Én a többiek reakcióját tartom elképesztőnek, azokét, akik kíméletlenül, agresszíven, páros lábbal szálltak bele ebbe a fiatalba. Megdöbbentő az az intenzitás, amellyel ezek az emberek azonnal pálcát törtek fölötte, a felháborodás tárgyához képest túlságosan is intenzív. Mögötte felsejlik annak a bizonyos Rendszernek a kudarca és frusztrációja. Amivel nem tudunk mit kezdeni, azt elhallgatjuk, félrenézünk, akkor is, ha tudjuk, hogy rossz és a mi dolgunk lenne változtatni.

Pedig a pozitívumok mellett egészen horror sztorik is vannak az oktatási rendszerünkben,

igen, a közvetlen környezetünkben, csak nem szeretünk beszélni róluk. Merev, kegyetlen, embertelen lépések, intézkedések, leszámolások, megnyomorítások. „Anyuka, nevelje meg a gyermekét, mert hiába ordítottam le a fejét, nem ül csendben az órán!” Vannak osztályok, iskolák, ahol a gyerekek többségét már egészen zsenge korban pszichológushoz kell vinni, nem tudnak aludni, depressziósak, szoronganak, folyamatosan feszültek, nem tudnak lazítani, mert hajtás van. Mert jön a vizsga, a felmérő, a feleltetés, egyik a másik után, teljesíteni kell, minden egyes nap, megfeszülve, nem lehet rontani az iskola statisztikáit. A napi 6-7 óra iskolában levés után a délutáni, estébe nyúló 5-6 óra házifeladatozás. Egy iskolás gyerek napi tíz-tizenkét órát dolgozik keményen, ha meg akar felelni az elvárásoknak. És ha nem sikerül, akkor jön a megszégyenítés, a leszámolás, a lincselés. Ráadásul minderre rátevődött az átkozott kovidos évek online oktatásnak nevezett borzalma, aminek még felmérni sem tudjuk a romboló, megsemmisítő hatását a gyerekeinkre (és magunkra is, persze, de ezt megint elhallgatjuk, mert mi vagyunk az okos és érett felnőttek).

Nem tett le semmit az asztalra, ne pofázzon – ez az egyik visszatérő eleme a támadásoknak. Mintha csak az szólalhatna meg, aki már letett valamit az asztalra, bármit is jelentsen az. Ez a fiatal nemrég fejezte be iskolás éveit, ki jogosultabb nála, hogy „pofázzon” olyan témában, amihez ő testközelből és éveken át szerzett tapasztalatokat? Mi az az instancia, amely megszabja, hogy ki beszélhet bizonyos dolgokról? Hogy ki hogyan érezzen (helyesen). Hogy ki szerepelhet a médiában. Hogy ki az, aki.

Mi, a felnőttek, a tanárai, iskolás éveinek meghatározói, a Rendszer pillérei és működtetői nem kérdeztük meg ezt a fiatalt, hogy miért nem tetszik neki a Rendszer,

nem tudtunk valamilyen hozzá vezető ösvényt kitaposni és nem tudtunk neki segíteni sem valamiféle alternatívát vagy kiutat találni abból a helyzetből, amelyben rosszul érzi magát. Pedig ez lenne a pedagógus egyik legfőbb feladata, a házi feladat számonkérése mellett. Talán még élveztük is, amikor szoríthattunk egyet a hurkon, amikor megbuktattuk, amikor elmondtuk neki, hogy ha nincs házi feladata, akkor egy értéktelen nagy nulla, akiből soha semmi nem lesz. És amikor nem hagytunk neki más utat, csak azt, hogy elmenjen innen és máshol próbáljon érvényesülni, azon a területen, amit saját bevallása szerint imád és amiben állítása szerint szeretne kiteljesedni.

Nos, ha egy fiatal úgy jön ki az iskolából, ahol a gyerekkorát töltötte, hogy ilyeneket mond, mint ami ebben az interjúban van, azért véleményem szerint ő a legkevésbé hibás. Annál több felelősség terheli a környezetét, a tanárait, az iskoláit, a beteg oktatási rendszert és azokat a felnőtteket (tudjuk: ők már letettek valamit az asztalra), akik azonnal szájba rúgják, ahelyett hogy meghallgatnák, amikor elmondja, mi nem tetszik neki.

Pedig az elhajlóknál sokkal több olyan gyerek van az iskolákban, aki képes „rendesen” tanulni,

megfelelni az elvárásoknak, képes leérettségizni, szakmát tanulni, egyetemre menni. Mégis ezt a néhány elhajlót lincseli meg látványosan a Rendszer, hogy aztán a véres kardot diadalmasan körbemutogatva legitimálja önmagát.

Miért nem lehet ezekkel a gyerekekkel külön foglalkozni? Miért nem lehet számukra valamilyen alternatív oktatási rendszert kitalálni? Ha valaki operatőr akar lenni, miért nem tanulhatja az operatőri mesterséget anélkül, hogy tudná az elektronhéjak elrendeződését a héliumatomban? Miért nem lehet megfelelően, hatékonyan megtanítani románul a magyar gyerekeket? Miért kell meglincselni azokat, akik azt mondják: nem tetszik nekem ez a rendszer, nem tetszenek nekem a módszerek, én valami mást akarok csinálni? Figyelem: valamit csinálni! És hány ilyen kérdést lehetne még feltenni...

Ez a lincselés mindannyiunk szégyene,

mert mi termeljük újra és újra ezeket a beteg reflexeket, mi játsszuk el ezeket a nyomorult hatalmi játszmákat az iskolában, a közösségünkben és mi nyomorítjuk meg a saját gyerekeinket.

Persze megtehetjük, mert mi leérettségiztünk, letettünk valamit az asztalra és annak idején jól megtanultuk a Harap Albot...

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Bethlen Gábor szülőházában gyökerezik a Magyar Szórvány Napja
Krónika

Bethlen Gábor szülőházában gyökerezik a Magyar Szórvány Napja

Vasárnap megemlékezést tartanak Marosillyén a néhai erdélyi fejedelem szülőházában, az úgynevezett Veres-bástyában, amelyet a Böjte Csaba által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítvány mentett meg az enyészettől.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS