Marcel Ciolacu, az éjjeliőrök országa és a csiga

Marcel Ciolacu, ez a populista kópé, most érkezik meg a román politikában a hatalmi zenitre: hamarosan miniszterelnök lesz. A félénk, félszeg, néha igazán elesettnek tűnő katonatiszt, Nicolae Ciucă ugyan már előmelegítette számára a bársonyszéket, egyelőre csak egy fél mandátumot kap, de kormányt alakíthat, és előtérbe kerül, ehhez pedig időben el kell küldeni a megfelelő üzeneteket a népnek. Ez az üzenetküldözgetés pedig el is kezdődött,

elég csak rápillantani Ciolacu mester Facebook-oldalára.

Lássuk csak: ő volt az, aki maga kérte a „hatalomba iktatásának” halasztását, tekintettel a tanársztrájkra (amit nem kizárt, hogy orvossztrájk és vasutassztrájk követ, szóval van baj elég), valamint a különleges nyugdíjak esetének megoldatlanságára. És ezen a ponton el kell ismernünk, hogy Ciolacunak nemcsak humora van, hanem magához való esze is, hiszen úgy terjesztette szét az ország gondját-baját mindenek fölött szem előtt tartó, felelősségteljes politikusi pávatollakat, hogy közben kihúzta magát a kényes meló alól is (hiszen ki akarna dühös tanárokkal alkudozni, akiket jó eséllyel nincs miből kifizetni), miközben az ország elbűvölten méregette a farkát (még mindig pávafarokról beszélünk). Hétfőn aztán már két fontos populista üzenetet is elhelyezett ugyanazon a virtuális falon. Az egyik az egész ország idegeit borzolgató különleges nyugdíjak szerinte megnyugtató és végleges rendezése, amelyet az ő hathatós közreműködésével lehetett csak megoldani (legalábbis a sorok között ezt lehet kiolvasni), hiszen ő a kezdetektől a szívén viselte ezt az igazságtalanságot.

A másik populista üzenet már minket érint, magyarokat,

hiszen egy igazán jó populista ebben az országban nem hagyhatja ki a nacionalizmust a repertoárról – az olyan lenne, mint egy neves francia étterem, ahol nincs csiga.

Márpedig szeretik a népek errefelé a csigát

(csiga = nacionalizmus). Mi is történt? Novák Katalin magyar köztársasági elnök elment a csíksomlyói búcsúra, majd megosztotta a Facebook-oldalán a Székely himnuszt egy abból származó idézettel:

Mi baja lehet a román félnek ezzel az üzenettel? Hiszen, ha Erdély elveszne, ők keresnék a legjobban… Az ingyencirkusz azonban menetrendszerűen elkezdődött, a román sajtóban hisztérikus vélemények sora jelent meg, hétfőn pedig Ciolacu mester is felpattant a nackóvonatra, rögtön a mozdonyra, ahol aztán jó hosszasan rákönyökölt a dudára. Hogy ő „határozottan elutasítja”, hogy „elfogadhatatlan”, hogy „revizionizmus”, és hogy „Novák Katalin vigyázzon magára”. Ezzel persze a MOL-kutaknál tankoló magyar tankokkal (tankoló tankok!) álmodó romanotáliboknak üzente meg, hogy a haza sorsa biztonságban van, hiszen ő, a kormányfői tisztség várományosa, éberen őrködik. Ami – ha nem vesztenénk el folyton a humorérzékünket, ha rólunk van szó – még vicces is lenne, hiszen néhány éve, egy hasonló nackószavazat-szerző hakni során

az amúgy szász Klaus Ionopotchivanoc Iohannis államelnök vádolta meg éppen őt, Marcel Ciolacut, hogy lopja a magyarokkal Erdélyt.

Most meg ugye ő, Marcel Ciolacu védelmezi meg a magyaroktól Erdélyt. Ki érti ezt? És mielőtt eltartott kisujjal összehánynánk magunkat a politikai populizmus igen primitív voltán, jusson eszünkbe, hogy a politikai populizmus a mindenkori átlagszavazói igények mentén alakul.

Ha nem működne, nem csinálnák.

És az is jusson eszünkbe, hogy nemcsak a román, de a magyar szavazókat is jócskán le lehet kenyerezni egy kis nacionalizmussal (szeretjük a csigát!), gondoljunk csak arra, hogy a Iohannis fent említett nevezetes haknija után az RMDSZ az egész kampányát erre húzta rá, aminek kábé az volt az üzenete, hogy a románok vasvillára hánynának minket, ha nem őrködne éberen a szövetség.

Mert itten mindenki éberen őrködik, mintha éjjeliőrök alapították volna az országot.

És igazából csak egy csöpp humorérzék kellene hozzá, hogy hatástalanítani tudjuk ezt a föntről minduntalan a nyakunkba csöpögő mérget. Őrködjön csak éberen Ciolacu mester az RMDSZ-szel együtt, majd szólunk, ha lefekhetnek. Erdély meg nem fog elveszni. Elvégre nem kulcstartó, hogy csak úgy elkallódjon…