A romániai politikai élet lüktetése lassan az EKG halálvonalára emlékeztet

Nem mondom, hogy kedvenc „filmem” a politika, de hát nem mehetünk el mellette: ha úgy tetszik, az élet gyöngyvásznának felületén ma is a politikai farok csóválja a társadalom kutyáját.

Az idei év eleje óta egyre inkább hatalmába kerített egy furcsa érzés: a romániai politikával van valami. Pontosabban, történik. Eleinte nem tudtam megnevezni, mi is az a valami, ami történik. Azt mondtam magamban, eh, biztos velem van baj, rosszul látom. Pontosabban, hallom. Mert

a politika egyik jellemző tulajdonsága a zaj.

A politikát politikusok művelik (jó esetben). És a politikus nyilvános léte akkor igazolt, ha kiáll, ha buzdít, ha hangsúlyoz, ha kiemel, ha tiltakozik, ha kifejezi döbbenetét, ha megerősít, ha abcúgot kiált. Röviden: ha zajong. No, az a furcsa érzés, amely egyre inkább elhatalmasodott rajtam: nincs zaj a hazai politikában. Erre mondtam az imént: lehet, az én fülemmel van baj. Lehet, megsüketültem. Nem hallom a politikai zsizsegés zaját.

Végeztem egy kísérletet annak érdekében, hogy kiderítsem, az én fülem a ludas, vagy tényleg síri csend borult a hazai politikai prérire. Átnéztem az utóbbi hetek politikai tárgyú cikkeit. Persze, nem az összest. De azért igyekeztem.

Ott volt például az új oktatási törvény esete. Az egyházak levélben tiltakoztak a diverzitás iskolai népszerűsítése és a szexuális hovatartozás emlegetése ellen. Volt pár tüzes véleményanyag, eltartott kisujjú fanyalgás, aztán elült az ügy, mint estefelé a tyúkok. Ja, egyesek amellett érveltek, de jó lenne filológia osztályokban visszavezetni a latint, mint opcionális érettségi tantárgyat. Történetesen egyet is értettem ezzel a gondolattal. És nem azért, mert nekem még voltak latin óráim az iskolában. Hanem mert látom értelmét. A latin de facto holt nyelv. Viszont funkcionális szinten mérhetetlenül fontos. Lenne. Ma is. De ki a fenét érdekel?

Aztán nemrég adódott még egy ügy. A hivatali visszaélés pénzbeni küszöbértéke körüli politikai játszma nyomán ismét felmerült a híres 13-as kormányrendelet „éjszaka, mint a tolvajok”-hangulata. Illetve, dehogy. A sajtó igyekezett felidézni azt a hangulatot, amikor több százezer ember tüntetett az utcán.

De hiába. Nem tüntetett a kutya se.

Az is igaz, hogy a politikai gárda hamar megoldotta a problémát. Simán módosítottak a küszöbértéken. Illetve, bejelentették, hogy...

És kábé ennyi volt a termés. Nem sok. Hogy mik történtek még a romániai politika nyilvánosságának háza táján? Attól az ember nem is tudja hirtelenében, nevessen-e, sírjon-e.

Múlt héten például az a rendkívüli esemény rengette meg a hazai földet, hogy Dan Barna volt USR-elnököt elütötték, miközben elektromos rollerezett. Hála Istennek egyébként, nem esett baja. Na de ez ügy volt! Ráadásul kiderült (állítólag), Barna úr nem zöld fénynél rollerezett át az úton. És, horribile dictu, az is kiderült, hogy Barna úr eleve hibázott, még akkor is, ha zöld volt a lámpa, ugyanis tilos átjárón átrollerezni. Ez ám a téma!

Mi történt még, ami igazán fajsúlyos? Dacian Cioloș EP-képviselő jelezte a Facebook-on, hogy Madridban tartózkodik, de nem ám a szeretőjével, ahogy egy Cioloș úr által meg nem nevezett lap megrágalmazta őt, hanem a kedves feleségével. Hűha!

Mi történt még? Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök mondott egy beszédet a NATO 74. születésnapja alkalmából. Képtelen voltam követni, annyira unalmasan beszélt, de ezzel se mondok semmi újat. Hol vannak már azok a szép napok, amikor az államelnök úr önmagához képest briliáns performansz keretében csapta fejbe a PSD-t a magyar kártyával?

Szóval, süket csend árad a romániai politika irányából.

Tényleg kezd hasonlítani a helyzet az EKG-lelet halálvonalához. Ez pedig két dolgot jelenthet:

1. Romániában minden jól megy. Ez egy nagyon pozitív forgatókönyv. Mert hát miért is ne mehetne minden jól? Annyi ideig ment sok minden rosszul. Végre beállt az egyensúly. A politikai elit a népért dolgozik, az adminisztráció szintén, a pártoknak sikerült jó kompromisszumokat kötni, a korrupció legyőzetett, senki nem lop, csal, hazudik, mindenki végzi a dolgát, amiért oda került, ahova.

2. Romániában minden úgy megy, ahogy. Vagyis: a jelenlegi – valóban elég zűrös – világpolitikai helyzetben a hazai politikai elit eldöntötte: felveszi a szép ruhát, EU-, NATO-, Amerika-konformosra nyíratja a haját, beül az első padba, jelentkezik, amikor kell, kussol, amikor kell, azt a kezet csókolja meg, amely kézre vonatkozóan érkezik a helyeslő üzenet. Magyarán, a romániai politika Bólogató Jánosok elitkommandójává vált. No és ehhez az is kell, hogy itthon ne legyen cirkusz. De most komolyan. Érkeztek, érkeznek az EU-s pénzek, osztogatjuk szépen, mértékkel, okosan, ahogy kell. Hiszti nincs. Semmi nincs. Olajozottan folyik a munka. Hogy mi lesz később, a privát „fegyverszünet” lejárta után? Azt majd meglátjuk akkor.

És hogy teljesen el ne menjen a kedvünk az élettől, örömmel újságolom, hogy történt még valami. Ami tényleg fontos. Liviu Dragnea volt PSD-góré és volt börtöntöltelék elindította saját Youtube-csatornáját. Nagyon izgalmas. Ja, nem méretes politikai leleplezésekről beszél ott. Rendkívül egészséges és ízletes fogásokat készít… élőben! Na, ez már valami.